A játéknévvel arra utalunk, hogy Jan Mikolaj szlovák oktatási miniszter, akinek olyan jó, gyermekbaráti, „mikolásbácsis" hangulatú a neve, kötelező módon két nyelven akarja játszatni a gyermekeket. „A pedagógus megmutatja a játékot — szól le egy körlevélben a tót nemzeti óriáskerék legmagasabb pontján átbillenő miniszter a törékeny alkatú óvó nénikhez —, megnevezi magyarul, majd az állam nyelvén is."
Ez az első lökés — véljük mi —, nálunk a Kárpátok Géniusza, tudós neje és a fullajtárok serege (köztük magyarok is), volt időszak, amikor fölöslegesnek tartotta, hogy a „tovarăşa educatoare" egyáltalán megszólaljon a nebulók anyanyelvén, amikor kéznél van a világ legszebb nyelve. Mert a nálunk használatos államnyelv az, mint ahogyan Mikolaj államanyanyelve is az. Zsivkové is az volt a szomszédságban, az egész kelet-európai kommunista kócerájban a legeslegszebb államnyelvek harsogtak harsányan, s bújócskát játszattak a magyar óvodásokkal. A szerbhorvátoknál nem tudom, mi volt a helyzet, mert ott a nemzetiség is ilyen volt: szerbhorvát. Egyik szerbhorvát vendégünk váltig erősítgette, hogy van ilyen nyelv, s az milyen szép. Mindaddig, amíg a fátyol félre nem libbent, s ki nem derült, hogy pete van a menyasszonynak.
A szlovákiai magyar óvó nénik azt mondják, hogy az óvodások szövegértésével még az anyanyelv esetében is baj van. Ők tudják, hogy a magyar iskolások szlovák szövegértése is gyenge, de azt is, hogy ez a magyarok elnyomására hivatott nép fiainál-lányainál sem a legrózsásabb: egy felmérés kiderítette, hogy a magyar diákok negyvenkét százaléka érti meg a szlovák szöveget, míg a szlovák általános iskolai végzősök ötvenszázalékos megértéssel kivágják a rezet.
Bennünket, erdélyieket ez az óvodai nyelvlecke vészesen emlékeztet azokra az időkre, amikor volt idő, hogy nem csak közösen kellett két nyelven játszani, hanem vegyes csoportban sápítoztak a kölykökre, hogy „linişte!" Egy nyelven. És ez nemcsak a szocializmus vívmánya volt, hanem már a húszas években, Erdély bekebelezése után megkezdték ezt a nyelvi játékot. Megszüntették az állami magyar iskolákat, elrabolták ezeknek a vagyonát, felszámolták az anyanyelvű egyetemi oktatást, és ugorjunk: amikor a második világháború után másodszor is kézhez vettek bennünket, az egyetemeken nem két nyelven kellett játszani, hanem egyetlenegyen. És még ma is botrány kerekedik abból, ha a vécéajtóra a két nullát két nyelven rajzolják ki.
Ebből a játékból azt a mozzanatot se hagyjuk ki, hogy ebben a nacionalista aberrációban sok volt a magyar kollaboráns. Emlékszem, amikor két elvtárs, méghozzá „magyar", azért utazott Bukarestből Háromszékre, hogy az állam nyelvének óvodai-iskolai elsajátítása végett a magukkal hozott harminc-egynéhány tételes módszertani listát még mivel-mikkel lehetne kiegészíteni.
A listán, természetesen, nem volt rajta Apáczai Csere Jánosnak az az intése, miszerint minden nemzet a maga nyelvén lett tudós, másén sohasem!
Az állam nyelvét természetesen — saját érdekünkben is — ismernünk kell. De nem az anyanyelvi beszédkészség és ismeretek rovására vagy ennek eltörlésével. Éppen a román nyelv elsajátítása végett kellene speciális tankönyvek és foglalkozások alapján végezni ezt a munkát.
Băsescu államelnök hajlott erre a megoldásra. Hajlítani kellene a társait is, és élni azzal a lehetőséggel, amelyet megpendített. De nemcsak ezen múlik a dolog. Tessék megnézni az üzletfeliratokat, a vállalkozások megnevezéseit, s tapasztalhatjuk, hogy a szolgalelkűség ezerféle megnyilvánulásából irathegyeket lehet összehozni.
Ezek a valakik a szlovák óvodai fogócskázást felnőttkorukban is játsszák úgy, hogy az egyik nyelvi megjelölésről teljesen megfeledkeznek.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
