Csecsemőből így lesz dedós,

tejszagúból nagy kiskutya,

önállóan táplálkozik,

örül is a retyerutya,

vagyis én, a kutyagazdi,

azonkívül a szomszédok,

egy-két rigó, veréb, harkály,

egy macska is idepislog,

ahogy szürcsöl, ahogy csámcsog,

faldos, nyeldes és lefetyel,

száját nyalja, egy perc alatt

végez is a reggelivel!

Hol az ebéd? — néz rám kérdőn,

s szólok hozzá oktatólag:

Várj, míg a pocakod apad,

elmehetnél kishordónak!

Futkosd le a reggelidet,

attól lesz majd jó étvágyad,

így csinál az okos kutya

az ebédnek puha ágyat!

Értelmesen bólogatunk,

futkos körbe, mint a kerge,

büszkén nézem a tornácról,

bajuszt dugva hideg serbe.

Itt van a dél, harangoznak,

tálba öntöm az ebédjét.

Telefon szól, becammogok,

velem jön, s ez biz nagy vétség!

Mert a macska befalta mind!

Kutyám rohan dérrel-dúrral:

Tál kiürült, pohár betelt,

leszámolok a kandúrral!

Foghegyről még visszavakkant:

Mégis jobb a kutya terve,

a reggelit, az ebédet,

mondtam, együk meg egyszerre!