Egészen ijesztő előrejelzések látnak napvilágot: a közelgő ősz durva, már-már drámai árdrágulásokat fog hozni az összes alapélelmiszer esetében. Az optimistább prognózisok tizenöt-húsz százalékos árnövekedésekről beszélnek, a borúlátóbbak akár negyven-ötven százalékról is.
A kenyér, a hús és húskészítmények, az olaj, a cukor, a konzervek, a gyümölcsök ára egyaránt nőni fog, s aligha lehet ez másként, hiszen a havat nem hozó tél, a száraz tavasz, a rendkívül forró és aszályos nyár valósággal megfelezte (de jó lenne azt mondani: megtizedelte!) a termést, s vannak az országnak olyan térségei, ahol gyakorlatilag nincs is termés, s az ottaniak már az állataikat sem tudják eltartani, mert nemhogy takarmány nincs, de már víz sincs a kútjaikban. Mit tehetnének mást, fillérekért vesztegetik el a jószágot, s így lesz oda a vagyonkájuk, megélhetésük, egy egész élet munkája. A szakértők állítják, hogy a mostani aszály az 1946-ban tapasztaltat is felülmúlja. Magyarország is a szárazság okozta bajokkal küzd, de ott azért még megtermett a szükséges kenyérgabona-mennyiség, nagyobb gondjuk a takarmány biztosítása, ezért is akarják otthon tartani az európai intervenciós alapba szánt kukoricát. Nálunk nem nagyon van, amit itthon tarthatnánk, oly silány a termés, hogy betakarítása többe kerül, mint amennyi a reális értéke. A legnagyobb baj az, hogy hasonló aszályokra az elkövetkező években is lehet számítani, s ezt sokáig kibírni nem nagyon lehet. A kormány intézkedett ugyan az öntözés támogatásáról, de hiába emelte meg a támogatást, ha valójában már nincsenek használható öntözőrendszerek az országban. Azokat is szétdúlták, szétlopták, megsemmisítették. Ebben aztán tényleg különbözünk még a szomszédos országoktól is: a nagy átalakulásban mi önmagunknak több kárt okoztunk, mint bárki más a láthatáron.
A kormány, a parlamenti pártok most egymásra licitálnak ötleteikkel, hogy jó pontokat szerezzenek a polgárok szemében, mentsék a mundér becsületét, ahogy lehet. De nem lehet. Vagy alig lehet. Decebal Traian Remeş mezőgazdasági tárcavezető készített is valami programot az aszálykárok következményeinek kivédésére-hárítására, de az ilyen tűzoltó intézkedésekre szokták mondani: ,,ki minek nem mestere, hóhéra". Tăriceanu kormányfő Remeş ötletét — első olvasatra — vissza is adta a szerzőnek, utasítván, készítsen komolyabb és szakszerűbb programot. Hát az el is készült, de senki nem tudja, mit fog javítani a szomorú helyzeten.
Úgy néz ki, mindenképpen meg kell húzni a nadrágszíjat a közeljövőben.
