Mielőtt még lapunkban felvetették volna a mindannyiunkat érdeklő szónoki kérdést — milyen legyen a dollárpiac? —, barátaim bemutattak nekem egy fiatalembert. Kerekes Ká­rollyal fogtam kezet, aki az új szemerjai, közismertebb nevén a dollárpiacon dolgozók, pontosabban pénzüket-kenyerüket ott keresők véleményét tolmácsolta.

A Kárpátok Géniuszának uralgása idején, az ,,átkosban" mi, férfiak a nagy nemzeti és nemzetközi ünnepeket úgy ültük meg, hogy asszonyaink — többnyire pedagógusok — és gyerekeink felvonulnak, tapsolnak, mi pedig férfiasan eltűnünk szem elől, például az ünnepséget megelőző napon elmegyünk, és fogunk egy csomó halat, majd a pisztrángos patak mellől kimegyünk barátunk falusi szüleinek ősi fészkébe, este rendezünk egy kártyapartit, május elsején valamelyikünk beszalad a pereputtyért a városba, s a felvonulás után kimenekíti őket is a természet ölébe.