A tehenek testtömegének csökkenését több módon is mérsékelni tudjuk. Az egyik, hogy a teheneket ne hizlaljuk el a szárazon állás időszakában. Minél nagyobb a szárazon állás idején a testtömeg-növekedés, annál nagyobb lesz az ellést követően a súlyveszteség. A másik, hogy ellés után minél nagyobb energiatartalmú takarmányt adjunk.
Ez csak úgy oldható meg, hogy nagymértékben megnöveljük az abraktakarmányok mennyiségét. Ugyanakkor a bendő kifogástalan működéséhez meghatározott mennyiségű szálastakarmány is feltétlenül szükséges. Ha nem elegendő a meghatározott szálhosszúságú (szecskahosszúságú) nyersrost, ami rágásra és kérődzésre készteti az állatot, csökkenni fog a nyáltermelés, és a bendő lesavanyodik, bendőacidózis alakul ki. Mindez csak a megfelelő szálastakarmányok etetésével előzhető meg. A laktáció első szakaszában, tehát az első három hónapban a napi takarmányadag energiatartalmának majdnem fele tömegtakarmányból kell hogy származzék. A kifogástalan minőségű tömegtakarmányok közül kiemelkedő jelentőségű a silókukorica és a jó minőségű fű- és lucernaszenázs (előfonnyasztott alapanyagból készült siló).
Újabban az energiahiányt ebben az időszakban a zsírok felhasználásával is mérsékelhetjük. Erre a célra azonban nem közönséges zsírokat, hanem ún. védett (by-pass) zsírokat használunk, amelyek a bendőben csak kismértékben bomlanak le, és ezért nem zavarják a bendőmikróbák működését. A védett zsírok etetésekor javul az energiaellátás, és ennek következtében nő a tejtermelés is.
A jó minőségű siló vagy szenázs, ha lehetséges, ne csak a téli, hanem kisebb mennyiségben a nyári takarmányozásban is szerepeljen. Ennek előnye, hogy a bendőben állandó mikrobás életet lehet kialakítani. A jó minőségű zöldtakarmányok, akár legelőn, akár kaszált adagolásban, ugyancsak kiváló tömegtakarmányok. A nagy tejtermelésű teheneket csak a közeli legelőkön szabad legeltetni, vigyázva arra is, hogy a növényzet ne legyen elvénült. Ha lehet, ne váltogassuk gyakran a zöldtakarmányokat, mert ezzel a bendő mikrobaállományát is gyakori változásra kényszerítjük. Azt pedig tudnunk kell, hogy egy új takarmányhoz való hozzászokáshoz 10—14 napra van szüksége a mikrobaállománynak.
A zöldtakarmányok a legtöbbször nem fedezik a nyersrost-szükségletet. A hiányzó rostot a széna etetésével tudjuk pótolni, ugyanis ez a szalma után a legtöbb nyersrostot tartalmazza. Ebben az első szakaszban, ha lehetséges, ne etessünk szalmát. Az ipari melléktermékek (nedves cukorrépaszelet, szeszipari moslék) is etethetők az első szakaszban, ezek ugyanis kedvezően hatnak a tejtermelésre.
A tejtermelés első hónapjaiban megfelelő mennyiségű fehérjét is kell biztosítani, ami a szárazanyag 16—17 százaléka kell hogy legyen. Arra is gondolni kell, hogy a lebontott fehérjék egy része kárba vész, a vizelettel kiürül a szervezetből. Az átlagos tejben 1,3 gramm kalcium és 1 gramm foszfor található, ezért a tejtermelő tehénnek sok ásványi anyagra is szüksége van.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
