Amikor a Victoria-palotában a kormány képviselői éppen a beharangozott sztrájk elhalasztására próbálták rávenni a tanügyi szakszervezetek képviselőit, a diákok és a tanárok pedig a televíziók képernyőin csüngtek órákon keresztül, hátha kiderülne legalább estig, kell-e iskolába menniük, Traian Băsescu akkor látta jónak, hogy nyilvánosan is hamut szórjon fejére, elismerje, tévedés volt jóváhagyni a pedagógusok 50 százalékos béremeléséről szóló törvényt.
Az államfő abban bízik — és talán nem is alaptalanul —, hogy a romániai politikusok részéről oly ritkán tapasztalt önkritikával mentesül a rossz döntés terhe alól, jobbik esetben pedig még néhány szavazatot is gyűjt, hiszen sokak számára bátor és gerinces cselekedetnek tűnhet tegnap délutáni nyilatkozata.
Az államfő bűnbánó magatartása azonban teljesen hiteltelen, ha figyelembe vesszük, hogy Călin Popescu Tăriceanu volt miniszterelnök tavaly ősszel több ízben is felkérte őt — még levelet is küldött, statisztikai adatokkal támasztva alá álláspontját —, ne hagyja jóvá az 50 százalékos béremelésről szóló jogszabályt, mert annak alkalmazása felborítaná az ország gazdasági egyensúlyát. Akkor, a választási kampány küszöbén azonban senkit sem érdekelt a láthatóan begyűrűző gazdasági válság, a költségvetési egyensúly, fontosabb volt a több százezres pedagógustársadalom szavazata, mint az ország érdeke, a liberális kormányfőt pedig az oktatás, a tanárok első számú közellenségévé kiáltották ki politikai ellenfelei — köztük Traian Băsescu is.
A választások után hatalomra kerülő koalíció pedig egyre csak halasztotta a béremelést, és közben mindent megtett annak érdekében, hogy a pedagógusok képviselőit lejárassa a szülők, a diákok és a társadalom más rétegei előtt, azzal vádolva őket, hogy nincsenek tekintettel az ország nehéz gazdasági helyzetére, akadályozzák az iskolai év lezárását. Emil Boc kormányfő attól sem riadt vissza, hogy cinikus módon azt állítsa, az érdekvédelmiek a gyerekekkel éreztetnék a gazdasági válság hatásait. Az érzelmi zsarolásnak is tekinthető nyomásgyakorlás egyelőre hatékonynak bizonyult, a pedagógusok felfüggesztették a sztrájkot, a további tiltakozásokról hamarosan döntenek.
A tűzszünet azonban meglehetősen törékeny. Nem csak azért, mert semmilyen konkrét megállapodás nem született, hanem azért is, mert — mint azt az államfő nyilvánosan elhangzott ,,beismerő vallomása" sejteti — a hatalom ismét szavazatgyűjtésre akarja felhasználni a pedagógusok béremelésének ügyét. Annyi különbséggel, hogy ezúttal nem a tanárok, hanem a gazdasági válság miatt egyre nehezebben élő szülők, a magánszférában dolgozók voksaira számít. Hogy ez a taktika sikeres lesz-e, a tanügyiek következetességén és a társadalom érettségén is múlik.