Hogy történelmet írtak-e a hétfő esti sepsiszentgyörgyi kampánynyitó rendezvény megteremtői, felszólalói, az a későbbi cselekedetek után derül majd ki, ám tény, hogy az erdélyi magyarság szempontjából meghatározó momentumhoz — valóban egy szimbólum értékű nulladik kilométerkőhöz — érkezett mind az RMDSZ, mind az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács (EMNT).
Markó Béla és Tőkés László kézfogása a Magyar Összefogás Listáján induló jelöltek bemutatásakor, az Európai Parlamentbe való készülődés kezdetén reményt keltő azok szemében, akik nem a minden áron való viszálykodás, hanem az ,,élhető jövő" megteremtésének szurkolói. Élhető jövőről — Markó Béla mostani szókapcsolata — beszélni, azért dolgozni ugyanis minden politikai szlogennél, gyakorta hiteltelenül csengő jelmondatnál fontosabb, valójában az eddig gyakorta bírált érdekvédelmi szövetség számára is új, emberibb feladatot, kihívást jelent, mint pártkatonák számára megélhetést biztosítani. S bár az RMDSZ elnökének kijelentése, miszerint az összefogás székelyföldiek, erdélyiek, de különösképpen háromszékiek ,,parancsának" köszönhető — ismerve az évtizednél hosszabb kormányközeli állapot során elhangzott, sokszor kritikus hangvételű észrevételekhez való viszonyulásukat —, kissé különösen hangzik, az ellenben bizonyos, hogy mind az RMDSZ, mind az EMNT az egyedüli járható utat választotta, s amennyiben hosszú távon is komolyan gondolják, hogy a legjobb politikai befektetés mégis a közösség hangjára odafigyelni, akkor azzal vélhetően mindenki jól jár. Figyelemre méltó, egyszersmind mentalitásváltásra ösztönző Markó Béla észrevétele, hogy a Székely Himnusz egyik szavát — ,,porlik, mint a szikla" — képletesen ki kellene cserélni az erős vagy kitart, mint a sziklára, hiszen ebből a szemléletből fakad az életerő, az élni akarás, az építkezni tudás képessége. Tőkés László nem csak azt fogalmazta meg, hogy ,,elég volt az önkéntes Trianonból, az asszimilációs politika örökségéből, Székelyföld etnikai arányainak mesterséges megváltoztatásából, az erdélyi magyarság jogfosztásából és önfeladásából", hanem, tágítva a nemzetpolitikai prioritások körét, Kárpát-medencei magyar ügyről beszélt. Mind Markó, mind Tőkés kiemelten foglalkozott az önrendelkezés gondolatával, utóbbi hangsúlyosan kiemelve: kérjük Európát, a be nem avatkozás helyett legyen szövetségesünk az autonómia megvalósításában, Erdély ügye legyen európai ügy, ennek képviseletére vállalkoznak az összefogás listáján szereplő jelöltek.
S bár ismert az EU visszafogottsága kisebbségi kérdésekben, a mostani, Sepsiszentgyörgyről induló erdélyi magyar összefogás többet jelent annál, hogy június 7-én minden szavazatra szükség van. Azt is mutatja, érdemes bizakodni, talán kissé álmokkal is szükséges körvonalazni az ,,élhető" jövőt, hiszen — a reménytelenség ellenében — ez is legalább annyira feladat, mint az, hogy el kell végezni a napi aprómunkát.
