Közvélemény-kutatások halmazával bombáztak az elmúlt hetekben. S készüljön Traian Băsescu pártjának megrendelésére vagy épp ellenfelei kérésére, valamennyi — kisebb vagy nagyobb mértékben — az államfő népszerűségének csökkenését mutatja. Igaz, kevesen vannak, főként a politikai osztály képviselőinek soraiban, akik hisznek is e felméréseknek.
Tudják s hirdetik is, bármely oldal megrendelésére készül, egy a célja: a választópolgárok manipulálása. Ezt a játékot 2004-ben Adrian Năstase javára is eljátszották már a közvélemény-kutatók, a meglepetés mégis megszületett: a végig hátrányos helyzetben leledző Traian Băsescu lett a győztes.
Most ellenben meglehetősen tanácstalan az államfő, a választások előtt szűk fél évvel látványosan és folyamatosan csökken népszerűsége és az iránta táplált bizalom. Minapi félbocsánatkérése a pedagógusfizetések emelésére vonatkozó törvény kihirdetése miatt balul sült el. A kormánypárti politikusok, elsősorban a szocdemek, nem azonosultak az államfővel, nem szórnak hamut fejükre, hanem fennen hirdetik, a törvény jó, ők nem tévedtek, s ahogyan az anyagi-gazdasági lehetőség megteremtődik a bérrendezésre, azt alkalmazni is fogják, illetve az egységes fizetési rendszer alkalmazásakor a német modell szerint a tanítók, tanárok hivatásukhoz méltó béreket kapnak. Băsescu tehát kissé egyedül maradt a felelősségvállalásban, ráadásul igen sokat ront ázsióján, hogy az általa oly könnyen és könnyelműen felvállalt koalíció, melyet régi álma valóra válásaként ünnepelt, egyre szuszogósabbá válik. A Boc-kabinet eredménytelensége vitathatatlan, a válságmegelőzés tekintetében siralmas, a koalíciót gyengítő ellentétek naponta felháborítják a közvéleményt, s az indulat arra az államfőre hull, aki közösséget vállalt velük, mi több, nem egy alkalommal azt a benyomást keltette, hogy a kormány valós vezetője ő maga. Minden jel arra mutat, az államfő környezete kétféle vészforgatókönyvet is kidolgozott, előbb vissza akarták varázsolni azt a játékos nagyfőnököt, aki ostorozza a sajtómágnásokat, elkötelezetten küzd a korrupció ellen, s ott ireg-forog minden olyan helyen, ahol történik valami: hídépítés, népünnepély, tisztavatás stb. Nem hozta, nem is hozhatta a várt eredményt, a négy és fél éves sikertelenség tamáskodóvá tette az embereket. Most második változatként azzal próbálkoznak, hogy az államfő semleges, fölül áll a napi politikai csetepatén, mi több, megeshet, hogy csalódottsága miatt nem is jelölteti magát. Arra számítanak, hogy áldozatszerep felé fordítja a választók rokonszenvét. Különben létezhet még legalább két vészforgatókönyv, melyet fantáziával felérni nem tudunk, Băsescu ugyanis valóban nagy játékos, és a váratlan meglepetések embere. Mégis inkább előbb, mint utóbb ki kell állnia, s be kell jelentenie: indul-e vagy sem az elnökválasztásokon.
