Magyar újságírók a Vereckei-hágón
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója a kárpátaljai Ungváron tartott idei, IV. közgyűlése után a magyarok Kárpát-medencébe való bejöveteléről híres Vereckei-hágón, a honfoglalási emlékmű tövében fogadta el zárónyilatkozatát, mely többek között szorgalmazza a magyar újságíró-egyesületeket tömörítő, a magyar újságírók érdekeit képviselő brüsszeli székhelyű nemzetközi civil szervezet létrehozását.
Előzmények
A Külhoni Magyar Újságíró Egyesületek Konvenciója (KMÚEK), az erdélyi, vajdasági, kárpátaljai, horvátországi, szlovéniai és felvidéki újságírókat tömörítő szakmai-érdekvédelmi szervezet 2005 májusában alakult Magyarországon, Szegeden. Célja a szétszakadt nemzetrészek kölcsönös tájékoztatása, az európai színvonalú és magyar szellemiségű újságírás meghonosítása, a szakma védelme.
Négyéves tevékenysége alatt kiépültek és fejlődtek a kapcsolatok a külhoni magyar újságíró egyesületek, szerkesztőségek, újságírók között, létrejött az együttműködés a magyarországi szakmai szervezetekkel, elindult az együttgondolkodás, a stratégiai válaszok keresése közös szakmai és egzisztenciális gondokra. Szili Katalin, a Magyar Országgyűlés elnöke a KMÚEK küldöttségét fogadva tavaly ígéretet tett arra, hogy a törvényhozás honlapján a határon túli sajtót szemléző gyűjtőportál jön létre.
Irány Ungvár
Mivel a kárpátaljai újságírók számára gyakorlati okokból nehéz a határok átkelése, Kőszeghy Elemér, a Magyar Újságírók Kárpát-aljai Szövetségének elnöke, a Kárpáti Igaz Szó főszerkesztője úgy gondolta, ha már ők nem mehetnek, akkor a más országbeliek utazzanak oda, így a nyíregyházi Euro Clip — Euro Kapocs Közalapítvány támogatásával megrendezték a negyedik közgyűlést. A főszervező Dunda György, az említett lap főszerkesztő-helyettese és a szerkesztőség teljes munkaközössége tenyerén hordozta a vendégsereget.
Válság a sajtóban
A gazdasági válságnak sajtóra gyakorolt hatásairól, a közszolgálatiságról és az európaiságról értekeztek a közgyűlés résztvevői. Előbb bemutatták saját régiójuk magyar médiáját, s annak helyzetét. Horvátországból vízumgondokra hivatkozva nem jöttek el a meghívottak, az ausztriai Őrségben levők nem is válaszoltak. Az anyaországból a Magyar Újságírók Országos Szövetsége, a Ma-gyar Katolikus Újságírók Szövetsége, a Magyar Újságírók Közössége és a Sajtószakszervezet képviseltette magát elnöki, illetve alelnöki szinten.
Erdélyben
Az erdélyi állapotokat Ambrus Attila, a Magyar Újságírók Romániai Egyesületének (MÚRE) elnöke, a Brassói Lapok főszerkesztője ismertette. Erre nem térünk ki, csak jelezzük, hogy több mint négyszáz lap létezik, köztük egyházi, községi, kistérségi, szakmai, réteg- és diáklapok is. A nagy megyei lapok önfenntartóak, ám a művelődési, tudományos folyóiratok főleg támogatásból élnek. Ambrus felhívta a figyelmet az általa ingyenebédnek nevezett internet jelentette veszélyre. Ilyen helyzetben a jelenlegi válság jó alkalom arra, hogy új utakat keressünk. Kifejtette, manapság, amikor az emberek egyre kevesebbet olvasnak, a sajtó jelenti a nyelvi normát, tehát óriási a felelősség ilyen tekintetben.
Felvidéken
Krivánszky Miklós, a Kassai Figyelő folyóirat brüsszeli tudósítója egyedül képviselte a szlovákiai magyar sajtót. A többi meghívott nem jött el, Felvidéken újságíró-szervezet sem alakult. A negyven éve Belgiumban élő újságíró igyekezett bemutatni az otthoni állapotokat. A rendszerváltás után átöröklődött a korábbi pártsajtó. Újabb próbálkozások is voltak, ám azok lemorzsolódtak. Az előadó nem tartja szerencsésnek, hogy egyetlen magyar napilap működik, nevezetesen az Új Szó, mert az bizonyos érdekeket szolgál ki, így torzul a gondolkodásmód. Létezik egy hetilap is, a Szabad Újság. Felvidéken igen nagy gondot jelent a terjesztés, mivel a magyarság Magyarország határa mentén szűk sávban él, két tömböt, a Csallóközt és Királyhelmec vidékét kivéve szórványban.
Vajdaságban
A vajdasági helyzetet Tóth Lívia, a Hét Nap felelős szerkesztője ismertette. Egyetlen napilap, a Magyar Szó és egy hetilap, a Hét Nap működik a régióban. Ezenkívül egy gyermek- és egy ifjúsági lap. Ezek tartományi támogatásban részesülnek, tehát megjelenésük biztosított. A kisebbségben élőknek fel kell vállalniuk saját közösségük sorskérdéseit, nem elegendő csak beszámolni az eseményről, mérlegelni kell, az milyen hatást gyakorol a nemzeti közösségre — mondotta Tóth Lívia. Magyar szellemiségű és európai színvonalú tájékoztatást kell nyújtani, tette hozzá. Kérdéses az utánpótlás, Vajdaságban nincs hivatalos újságíróképzés magyar nyelven. Klemm József, a Vajdasági Magyar Újságírók Szövetsége elnökének vezetésével működik a Promédia nem hivatalos sajtókollégium, amely támogatásokból és tandíjból tartja fenn magát.
Muravidéken
A kétmilliós lélekszámú Szlovéniában 5200 magyar él a Muravidéken és mintegy ezer szórványban. Az olasz mellett őshonos nemzeti közösségként számon tartott magyarságnak alanyi jogon biztosított az anyanyelvű rádió- és tévéadás — tájékoztatott Zver Ilona, a szlovén rádió- és tévétársaság vezérigazgató-helyettese. Nem kevés az adásidejük, ám az olaszok, habár kevesebben vannak, nagyobb támogatást és kétszeres műsoridőt kapnak. Ellenben az újkori nemzeti kisebbségek, mint horvátok, szerbek, romák, nem rendelkeznek adásidővel. Szintén támogatott a Népújság magyar hetilap, ám egyre csökken olvasottsága, a húsz évvel ezelőtti, közel kétezres példányszám felére esett vissza. Másokhoz képest ez így is igen jó arány, jegyezték meg többen.
Kárpátalján
A kárpátaljai magyar sajtó helyzetét Kőszeghy Elemér ismertette. Egyetlen országos lap működik, a Kárpáti Igaz Szó, amely hetente háromszor, kedden, csütörtökön és szombaton jelenik meg, mivel a posta csak akkor szállít. Kőszeghy megfogalmazásában ez napilapnak kevés, hetilapnak sok, de szeretik napilapként meghatározni újságjukat. Két megyei bejegyzésű hetilap, a Kárpátalja és a Kárpátinfó, három járási lap, az ungvári, nagyszőlősi és beregszászi él. Utóbbiak kétnyelvűek, a helyi közigazgatás a lapalapító. Városi lap működik Beregszászon, továbbá a református, római katolikus és görög katolikus egyháznak van újságja. Hiányoznak a szakmai és réteglapok, kivétel a Közoktatás, és van egy negyedévente jelentkező irodalmi folyóiratuk is.
Abban a tekintetben, hogy az internet megöli a sajtót, Kőszeghy optimista: Kárpátaljára nem jellemző, hogy a kávéfőző mellett ott az internetcsatlakozás is. Kiemelte, az írott sajtónak megvan a maga bája. Az internet ingyenkonyha lenne? Egész más, ha az ember bevonul az ingyenkonyhába, s azt eszik, amit odalöknek neki, vagy bemegy egy előkelő étterembe, s kiszolgálják. Nem kell még temetni a sajtót! — hangoztatta.
A kárpátaljai magyar sajtó hátrányos helyzetben van mind az ukrajnai, mind a határon túli magyar sajtóhoz viszonyítva. Alanyi jogon a kisebbségi sajtó semmiféle állami támogatásban nem részesül. Képtelenek az önfenntartásra. Ha nem lenne a Szülőföld Alap, a magyar sajtó fele eltűnne. A reklámpiac fejletlen. A szláv lapok mögött egy-egy párt, azok hátterében egy-egy gazdasági klán áll. A magyar sajtónak nincs ilyenfajta támogatottsága.
Kisebbségi helyzetben a magyar sajtó több, mint egyszerű sajtóorgánum, mert rá hárul az anyanyelvápolás, hagyományőrzés feladata. A nyelvi gondokkal, kisebbségérzettel küszködő lakosság úgy tekint az újságra, mint érdekvédelmi szervezetre — vélte a főszerkesztő.
Mit engedhet meg magának a kisebbségi sajtó? — tette fel a kérdést a kárpátaljai újságírószövetség elnöke. Mérlegelni kell, hogy mivel szolgálják a közösséget. Az olvasó nem szereti a politikai marakodást. Erre szomorú példa a 2006-os év, amikor megitták ennek a levét.
Kulin Zoltán, a kárpátaljai rádió- és tévétársaság vezérigazgató-helyettese az elektronikus média helyzetét ismertette. Az állami költségvetésből működő megyei televízió 24 óra műsoridőt biztosít a nemzeti kisebbségeknek, azt pedig részarány szerint osztották el. Az ukránon kívül hét jelentősebb nemzeti kisebbség él a megyében. A magyarság aránya tizenkét százalék, s ennek megfelelően napi tízperces hírműsorral és heti kétszer negyvenperces magazinnal jelentkeznek, ezeket természetesen ukránul feliratozni kell. A rádióidő is megosztott, a magyaroknak napi huszonnégy perces adásidő jut.
, a kárpátaljai rádió- és tévétársaság vezérigazgató-helyettese az elektronikus média helyzetét ismertette. Az állami költségvetésből működő megyei televízió 24 óra műsoridőt biztosít a nemzeti kisebbségeknek, azt pedig részarány szerint osztották el. Az ukránon kívül hét jelentősebb nemzeti kisebbség él a megyében. A magyarság aránya tizenkét százalék, s ennek megfelelően napi tízperces hírműsorral és heti kétszer negyvenperces magazinnal jelentkeznek, ezeket természetesen ukránul feliratozni kell. A rádióidő is megosztott, a magyaroknak napi huszonnégy perces adásidő jut.Közös fellépés szükséges
Csermák Zoltán, a Magyar Televízió szerkesztője, a külhoni magyar újságírás jó ismerője egyfajta összképet vázolt. Mint kifejtette, Erdélyben a MÚRE összetartó erő, míg az ellenpólust Felvidék képezi, hiszen a szlovákiai magyar újságírók nem tömörültek szervezetbe, nincs érdekvédelmi képviseletük. Ami Erdélyt illeti, hiányolta a lapok egységes fellépését a reklámpiacon. Azt is megjegyezte, két év alatt négyszáz százalékkal nőtt a magyar hírportálok látogatottsága Erdélyben. A Hírkereső adatai szerint napi ötvenezren csatlakoznak valamilyen magyar hírportálra. Csermák úgy látja, a határon túli magyar sajtót átszövi a politika, továbbá azok, akik közelebb vannak a tűzhöz, kapnak támogatást. Hangsúlyozta, az igét nemcsak hirdetni kell, hanem ragozni is. A témát kifejtve elmondta: elszaporodtak az idegen kifejezések, a fogalmazás bonyolult, stiláris gondok jelentkeznek, hiányoznak a derűs írások, a karikatúra, az életből vett fotók. Pozitívum a határon túl az újságírók közötti kollegialitás, ami nagyon erős. Ehhez képest Magyarországon a különböző érdekszférákhoz tartozás a jellemző.
, a Magyar Televízió szerkesztője, a külhoni magyar újságírás jó ismerője egyfajta összképet vázolt. Mint kifejtette, Erdélyben a MÚRE összetartó erő, míg az ellenpólust Felvidék képezi, hiszen a szlovákiai magyar újságírók nem tömörültek szervezetbe, nincs érdekvédelmi képviseletük. Ami Erdélyt illeti, hiányolta a lapok egységes fellépését a reklámpiacon. Azt is megjegyezte, két év alatt négyszáz százalékkal nőtt a magyar hírportálok látogatottsága Erdélyben. A Hírkereső adatai szerint napi ötvenezren csatlakoznak valamilyen magyar hírportálra. Csermák úgy látja, a határon túli magyar sajtót átszövi a politika, továbbá azok, akik közelebb vannak a tűzhöz, kapnak támogatást. Hangsúlyozta, az igét nemcsak hirdetni kell, hanem ragozni is. A témát kifejtve elmondta: elszaporodtak az idegen kifejezések, a fogalmazás bonyolult, stiláris gondok jelentkeznek, hiányoznak a derűs írások, a karikatúra, az életből vett fotók. Pozitívum a határon túl az újságírók közötti kollegialitás, ami nagyon erős. Ehhez képest Magyarországon a különböző érdekszférákhoz tartozás a jellemző.Brüsszeli irodát nyitni
Szikora József, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke jelezte, hogy Nyugaton és Magyarországon is drasztikusan csökkent a nyomtatott sajtó példányszáma, egyes lapok már megszűntek, mások a csőd közelében állnak. Erős a bulvárosodás, az újságokból műfajok tűnnek el. Magyarországon nem meggyőzni, hanem legyőzni akarják a másikat. Keserűen állapította meg, hogy ott nem tartják fontosnak a magyar közösség szolgálatát. A határon túli sajtó abban lehet európai, ha a legjobbat adja. Szikora József felvetette az összes magyar, anyaországi és határon túli újságíró egyesületet tömörítő nemzetközi szervezet létesítésének és brüsszeli jelenlétének a fontosságát.
A honfoglalási emlékműnél
Az ungvári Hungarológiai Központban tartott közgyűlést követően, az ott elhangzott véleményeket, javaslatokat összegezve a közgyűlés zárónyilatkozatot fogalmazott meg.
A magyar újságíró-egyesületeket tömörítő, a magyar újságírók érdekeit képviselő brüsszeli székhelyű nemzetközi civil szervezet létrehozásán kívül a résztvevők szorgalmazzák egy negyedévente megjelenő, régiókat bemutató kiadvány létrehozását is. Továbbá alapelvként fogadták el, hogy a kisebbségi magyar társadalmak korszerűsödése, az értéktartás és értékteremtés a sajtó révén valósulhat meg. Az anyanyelv megőrzésében, a nyelv eltávolodásának megakadályozásában az írott és sugárzott médiának elsődleges szerep jut. Az európai színvonalú, magyar szellemiségű újságírás a közszolgálatiság felvállalásával, a minőségi médiafogyasztás kultúrájának terjesztésével valósítható meg. A KMÚEK szorgalmazza ugyanakkor, hogy az európai színvonalú és a magyar szellemiségű újságírás szükségességét elfogadó szerkesztőségek és újságírók törekedjenek a tájékozatlanság felszámolására és az információ társadalmának megalapozására.
A zárónyilatkozatot Ambrus Attila, a KMÚEK soros elnöke olvasta fel, s a résztvevők közfelkiáltással fogadták el.
, a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke jelezte, hogy Nyugaton és Magyarországon is drasztikusan csökkent a nyomtatott sajtó példányszáma, egyes lapok már megszűntek, mások a csőd közelében állnak. Erős a bulvárosodás, az újságokból műfajok tűnnek el. Magyarországon nem meggyőzni, hanem legyőzni akarják a másikat. Keserűen állapította meg, hogy ott nem tartják fontosnak a magyar közösség szolgálatát. A határon túli sajtó abban lehet európai, ha a legjobbat adja. Szikora József felvetette az összes magyar, anyaországi és határon túli újságíró egyesületet tömörítő nemzetközi szervezet létesítésének és brüsszeli jelenlétének a fontosságát., a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke jelezte, hogy Nyugaton és Magyarországon is drasztikusan csökkent a nyomtatott sajtó példányszáma, egyes lapok már megszűntek, mások a csőd közelében állnak. Erős a bulvárosodás, az újságokból műfajok tűnnek el. Magyarországon nem meggyőzni, hanem legyőzni akarják a másikat. Keserűen állapította meg, hogy ott nem tartják fontosnak a magyar közösség szolgálatát. A határon túli sajtó abban lehet európai, ha a legjobbat adja. Szikora József felvetette az összes magyar, anyaországi és határon túli újságíró egyesületet tömörítő nemzetközi szervezet létesítésének és brüsszeli jelenlétének a fontosságát., a Magyar Televízió szerkesztője, a külhoni magyar újságírás jó ismerője egyfajta összképet vázolt. Mint kifejtette, Erdélyben a MÚRE összetartó erő, míg az ellenpólust Felvidék képezi, hiszen a szlovákiai magyar újságírók nem tömörültek szervezetbe, nincs érdekvédelmi képviseletük. Ami Erdélyt illeti, hiányolta a lapok egységes fellépését a reklámpiacon. Azt is megjegyezte, két év alatt négyszáz százalékkal nőtt a magyar hírportálok látogatottsága Erdélyben. A Hírkereső adatai szerint napi ötvenezren csatlakoznak valamilyen magyar hírportálra. Csermák úgy látja, a határon túli magyar sajtót átszövi a politika, továbbá azok, akik közelebb vannak a tűzhöz, kapnak támogatást. Hangsúlyozta, az igét nemcsak hirdetni kell, hanem ragozni is. A témát kifejtve elmondta: elszaporodtak az idegen kifejezések, a fogalmazás bonyolult, stiláris gondok jelentkeznek, hiányoznak a derűs írások, a karikatúra, az életből vett fotók. Pozitívum a határon túl az újságírók közötti kollegialitás, ami nagyon erős. Ehhez képest Magyarországon a különböző érdekszférákhoz tartozás a jellemző., a Kassai Figyelő folyóirat brüsszeli tudósítója egyedül képviselte a szlovákiai magyar sajtót. A többi meghívott nem jött el, Felvidéken újságíró-szervezet sem alakult. A negyven éve Belgiumban élő újságíró igyekezett bemutatni az otthoni állapotokat. A rendszerváltás után átöröklődött a korábbi pártsajtó. Újabb próbálkozások is voltak, ám azok lemorzsolódtak. Az előadó nem tartja szerencsésnek, hogy egyetlen magyar napilap működik, nevezetesen az Új Szó, mert az bizonyos érdekeket szolgál ki, így torzul a gondolkodásmód. Létezik egy hetilap is, a Szabad Újság. Felvidéken igen nagy gondot jelent a terjesztés, mivel a magyarság Magyarország határa mentén szűk sávban él, két tömböt, a Csallóközt és Királyhelmec vidékét kivéve szórványban., a Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének elnöke jelezte, hogy Nyugaton és Magyarországon is drasztikusan csökkent a nyomtatott sajtó példányszáma, egyes lapok már megszűntek, mások a csőd közelében állnak. Erős a bulvárosodás, az újságokból műfajok tűnnek el. Magyarországon nem meggyőzni, hanem legyőzni akarják a másikat. Keserűen állapította meg, hogy ott nem tartják fontosnak a magyar közösség szolgálatát. A határon túli sajtó abban lehet európai, ha a legjobbat adja. Szikora József felvetette az összes magyar, anyaországi és határon túli újságíró egyesületet tömörítő nemzetközi szervezet létesítésének és brüsszeli jelenlétének a fontosságát., a Magyar Televízió szerkesztője, a külhoni magyar újságírás jó ismerője egyfajta összképet vázolt. Mint kifejtette, Erdélyben a MÚRE összetartó erő, míg az ellenpólust Felvidék képezi, hiszen a szlovákiai magyar újságírók nem tömörültek szervezetbe, nincs érdekvédelmi képviseletük. Ami Erdélyt illeti, hiányolta a lapok egységes fellépését a reklámpiacon. Azt is megjegyezte, két év alatt négyszáz százalékkal nőtt a magyar hírportálok látogatottsága Erdélyben. A Hírkereső adatai szerint napi ötvenezren csatlakoznak valamilyen magyar hírportálra. Csermák úgy látja, a határon túli magyar sajtót átszövi a politika, továbbá azok, akik közelebb vannak a tűzhöz, kapnak támogatást. Hangsúlyozta, az igét nemcsak hirdetni kell, hanem ragozni is. A témát kifejtve elmondta: elszaporodtak az idegen kifejezések, a fogalmazás bonyolult, stiláris gondok jelentkeznek, hiányoznak a derűs írások, a karikatúra, az életből vett fotók. Pozitívum a határon túl az újságírók közötti kollegialitás, ami nagyon erős. Ehhez képest Magyarországon a különböző érdekszférákhoz tartozás a jellemző., a Kassai Figyelő folyóirat brüsszeli tudósítója egyedül képviselte a szlovákiai magyar sajtót. A többi meghívott nem jött el, Felvidéken újságíró-szervezet sem alakult. A negyven éve Belgiumban élő újságíró igyekezett bemutatni az otthoni állapotokat. A rendszerváltás után átöröklődött a korábbi pártsajtó. Újabb próbálkozások is voltak, ám azok lemorzsolódtak. Az előadó nem tartja szerencsésnek, hogy egyetlen magyar napilap működik, nevezetesen az Új Szó, mert az bizonyos érdekeket szolgál ki, így torzul a gondolkodásmód. Létezik egy hetilap is, a Szabad Újság. Felvidéken igen nagy gondot jelent a terjesztés, mivel a magyarság Magyarország határa mentén szűk sávban él, két tömböt, a Csallóközt és Királyhelmec vidékét kivéve szórványban., a Magyar Televízió szerkesztője, a külhoni magyar újságírás jó ismerője egyfajta összképet vázolt. Mint kifejtette, Erdélyben a MÚRE összetartó erő, míg az ellenpólust Felvidék képezi, hiszen a szlovákiai magyar újságírók nem tömörültek szervezetbe, nincs érdekvédelmi képviseletük. Ami Erdélyt illeti, hiányolta a lapok egységes fellépését a reklámpiacon. Azt is megjegyezte, két év alatt négyszáz százalékkal nőtt a magyar hírportálok látogatottsága Erdélyben. A Hírkereső adatai szerint napi ötvenezren csatlakoznak valamilyen magyar hírportálra. Csermák úgy látja, a határon túli magyar sajtót átszövi a politika, továbbá azok, akik közelebb vannak a tűzhöz, kapnak támogatást. Hangsúlyozta, az igét nemcsak hirdetni kell, hanem ragozni is. A témát kifejtve elmondta: elszaporodtak az idegen kifejezések, a fogalmazás bonyolult, stiláris gondok jelentkeznek, hiányoznak a derűs írások, a karikatúra, az életből vett fotók. Pozitívum a határon túl az újságírók közötti kollegialitás, ami nagyon erős. Ehhez képest Magyarországon a különböző érdekszférákhoz tartozás a jellemző., a Kassai Figyelő folyóirat brüsszeli tudósítója egyedül képviselte a szlovákiai magyar sajtót. A többi meghívott nem jött el, Felvidéken újságíró-szervezet sem alakult. A negyven éve Belgiumban élő újságíró igyekezett bemutatni az otthoni állapotokat. A rendszerváltás után átöröklődött a korábbi pártsajtó. Újabb próbálkozások is voltak, ám azok lemorzsolódtak. Az előadó nem tartja szerencsésnek, hogy egyetlen magyar napilap működik, nevezetesen az Új Szó, mert az bizonyos érdekeket szolgál ki, így torzul a gondolkodásmód. Létezik egy hetilap is, a Szabad Újság. Felvidéken igen nagy gondot jelent a terjesztés, mivel a magyarság Magyarország határa mentén szűk sávban él, két tömböt, a Csallóközt és Királyhelmec vidékét kivéve szórványban., a Kassai Figyelő folyóirat brüsszeli tudósítója egyedül képviselte a szlovákiai magyar sajtót. A többi meghívott nem jött el, Felvidéken újságíró-szervezet sem alakult. A negyven éve Belgiumban élő újságíró igyekezett bemutatni az otthoni állapotokat. A rendszerváltás után átöröklődött a korábbi pártsajtó. Újabb próbálkozások is voltak, ám azok lemorzsolódtak. Az előadó nem tartja szerencsésnek, hogy egyetlen magyar napilap működik, nevezetesen az Új Szó, mert az bizonyos érdekeket szolgál ki, így torzul a gondolkodásmód. Létezik egy hetilap is, a Szabad Újság. Felvidéken igen nagy gondot jelent a terjesztés, mivel a magyarság Magyarország határa mentén szűk sávban él, két tömböt, a Csallóközt és Királyhelmec vidékét kivéve szórványban.
