Tavaszt várva, a véremben lévő ültetési láztól hajtva, az egyik (véletlenül) napsugaras napon beugrottam a bab- és magboltba, hogy valami életképes csodabogyót vásároljak, amiből aztán csodanövény bimbózik majd csodavirágot, csodaéletet.
A nagy választék közt nézegetve, mustrálgatva a mustármagnyi magtól kezdve a magokat, babokat, hirtelen egy közönséges lóbabnak kinéző vagy álcázott babszem(jankó) keltette fel a figyelmemet.
Amikor kézbe vettem, a tenyeremben tartottam és a napfényre vittem, hogy alaposabban megnézhessem, váratlanul egyet ugrott a tenyerem közepéből a mutatóujjam felé. Mintha szándékosan szabadulni akart volna a fénytől, mintha az árnyékban, az ujjhegynyi hűvösben jobban érezné magát!
Először természetesen arra gondoltam, rosszul látok, vagy tenyerem, markom redői, ráncai, barázdái késztetik ugrásra a babot. Vagy még nem érett meg az elvetésre, elültetésre, de amikor még egyszer a nap felé fordítottam, egyszerűen kiugrott a markomból! Le a földre, be az asztal, a pult alá.
De most már nem hagytam menekülni. Azonnal ugrottam utána, fejemet kissé beleverve az elárusítónő térde kalácsába. Diadalmámorban emeltem ki a szökevényt a pult alól, és azonnal rendeltem belőle még két tucatot, tanítványként. És kértem, a zacskót jól kössék le, nehogy megugorjanak, míg hazaviszem és elültetem őket az erkélyem kiskertjében.
No, aztán láss csodát! Amikor otthon kibontottam a csomagot, babok helyett kukacok voltak a zacskóban! Az utolsó babból éppen akkor kelt, ,,csírázott" ki egy, a babmamánál kétszer, háromszor akkora pondró, amelyet nyugodtan értékesíthettem volna a pecázóknak a halpiacon, csalétekként…
Ekkor gondolkodtam el az élet legyőzhetetlenségén és legyűrhetetlenségén. Ekkor ötlöttek fel emlékezetemben a hajdani, szép arany-, szója- és babkorszak felejthetetlen emlékei, amikor a ,,koszticás" (oldalas) és kolbászkás babkonzervekből nemcsak a ,,kosztica", a kolbászka ugrott meg, vagy bújt el valamelyik bab mögé vagy babba, hanem végül maga a bab is…
Akkor gondolkoztam el, hogy lám-lám, a kukacok túlélnek minden bab- és bábkorszakot. Babba babáznak, babba bábozódnak, babból, a bab testéből, húsából élnek, míg a babnak csak héja és burka marad csupán. Onnan kelnek ki, onnan növekednek bábbajnokokká, onnan ugratják a babot hűs, hűvös árnyékok felé, de nem azért, hogy a babnak jó legyen a hűvösben, hanem azért, hogy ők (a kukacok!) meg ne főjenek a netán túlmelegedő bab burkában…
Így hát ezen a tavaszon végérvényesen elhatároztam, hogy többé nem vásárolok, nem ültetek ugróbabot!
