Tavaszt várva, a véremben lévő ültetési láztól hajtva, az egyik (véletlenül) napsugaras napon beugrottam a bab- és magboltba, hogy valami életképes csodabogyót vásároljak, amiből aztán csodanövény bimbózik majd csodavirágot, csodaéletet.
A nagy választék közt nézegetve, mustrálgatva a mustármagnyi magtól kezdve a magokat, babokat, hirtelen egy közönséges lóbabnak kinéző vagy álcázott babszem(jankó) keltette fel a figyelmemet.
Amikor kézbe vettem, a tenyeremben tartottam és a napfényre vittem, hogy alaposabban megnézhessem, váratlanul egyet ugrott a tenyerem közepéből a mutatóujjam felé. Mintha szándékosan szabadulni akart volna a fénytől, mintha az árnyékban, az ujjhegynyi hűvösben jobban érezné magát!
Először természetesen arra gondoltam, rosszul látok, vagy tenyerem, markom redői, ráncai, barázdái késztetik ugrásra a babot. Vagy még nem érett meg az elvetésre, elültetésre, de amikor még egyszer a nap felé fordítottam, egyszerűen kiugrott a markomból! Le a földre, be az asztal, a pult alá.
De most már nem hagytam menekülni. Azonnal ugrottam utána, fejemet kissé beleverve az elárusítónő térde kalácsába. Diadalmámorban emeltem ki a szökevényt a pult alól, és azonnal rendeltem belőle még két tucatot, tanítványként. És kértem, a zacskót jól kössék le, nehogy megugorjanak, míg hazaviszem és elültetem őket az erkélyem kiskertjében.
No, aztán láss csodát! Amikor otthon kibontottam a csomagot, babok helyett kukacok voltak a zacskóban! Az utolsó babból éppen akkor kelt, ,,csírázott" ki egy, a babmamánál kétszer, háromszor akkora pondró, amelyet nyugodtan értékesíthettem volna a pecázóknak a halpiacon, csalétekként…
Ekkor gondolkodtam el az élet legyőzhetetlenségén és legyűrhetetlenségén. Ekkor ötlöttek fel emlékezetemben a hajdani, szép arany-, szója- és babkorszak felejthetetlen emlékei, amikor a ,,koszticás" (oldalas) és kolbászkás babkonzervekből nemcsak a ,,kosztica", a kolbászka ugrott meg, vagy bújt el valamelyik bab mögé vagy babba, hanem végül maga a bab is…
Akkor gondolkoztam el, hogy lám-lám, a kukacok túlélnek minden bab- és bábkorszakot. Babba babáznak, babba bábozódnak, babból, a bab testéből, húsából élnek, míg a babnak csak héja és burka marad csupán. Onnan kelnek ki, onnan növekednek bábbajnokokká, onnan ugratják a babot hűs, hűvös árnyékok felé, de nem azért, hogy a babnak jó legyen a hűvösben, hanem azért, hogy ők (a kukacok!) meg ne főjenek a netán túlmelegedő bab burkában…
Így hát ezen a tavaszon végérvényesen elhatároztam, hogy többé nem vásárolok, nem ültetek ugróbabot!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
