A legeltetés jó megszervezése és gazdaságossá tétele szakmai ismeretet igényel, ennek fontosságára szeretnénk a háromszéki tenyésztők figyelmét is felhívni.
Ismert tény, hogy az állat, ha módjában áll, csak a számára legértékesebb, legkényelmesebben elérhető füveket legeli le. Igyekszik előremozogni, egy nap alatt nagy legelőterületet jár be, közben tapossa, tönkre gázolja az értékes fűtermést. Már ez is indokolja, hogy a legelő állatokat bizonyos természetes vagy mesterséges határok közé kényszerítsük. A másik indok, hogy a fűfélék megújulásához, fejlődéséhez bizonyos idő szükséges. Ezt csak az állatok mozgáslehetőségének korlátozásával érhetjük el. Ugyanakkor legelésbeli különbségek is vannak a különböző állatfajok között. A szarvasmarha a füvet a nyelve segítségével a szájába sodorja, majd az állkapcsával a szájpadláshoz szorítja, és leszakítja. Ezért a könnyen téphető, levélben gazdag és lágyszárú növényeket kedveli. Nem legel mélyen, a füvet a szártő felett 2―2,5 cm-re szakítja le. A juh ellenben mélyen legel, így gyakran megsérti a szártövet, ami késlelteti és rontja a növények sarjadását. A ló harapja a füvet, és inkább a keményszárú növényzetet kedveli. Sokat mozog, ezzel jelentős taposási kárt okoz. Ajánlatos csak a száraz, kemény talajon legeltetni, ellenkező esetben fennáll a terült pata és puha csűd kialakulásának veszélye.
A legeltetés kezdetének kiválasztásakor figyelembe kell venni a növények magasságát és növekedési ritmusukat is. Ha túl korán kezdjük, amikor jó a növényzet tápértéke és emészthetősége, alacsony átlagterméssel kell számolnunk. Ugyanakkor a fiatal növények még nem képesek tápanyagot felhalmozni magukban, regenerálódni, és fokozatosan eltűnnek a gyepszőnyegből. Ha túl későn kezdődik a legeltetés, csökken a takarmányozási érték. Általánosan javasolt, hogy alacsony növényzet esetén a fű magassága 12―15 cm legyen. Ugyanakkor indokolt 25―30 nappal az őszi fagyok előtt befejezni a legeltetést, időt biztosítva a növényzetnek, hogy tápanyagot halmozzon fel magában. Ezáltal megkönnyítjük a telelést, és tavasszal hamarabb beindul a növekedés. Tavasszal ne járjuk meg a juhokkal a legelőt, mert mély legelésükkel a hajtásokat és friss leveleket elfogyasztják, így a növényzet nehezen indul növekedésnek. A szarvasmarha sajátosan viselkedik. A legelőcsoporton belül jól meghatározott viszony (hierarchia) alakul ki. Napközben együtt legelnek, egyazon irányban, egymást figyelve. Éjszaka bármely irányban legelnek, és együtt pihennek. A legelés 24 óra alatt 4―5 szakaszban történik, ez idő alatt az állat több mint 24 000 harapást végez, 50―80 harapást percenként. Naponta 15―20 kérődzőidőszakot figyelhetünk meg. Legeléskor az édes és a sós ízű növényeket kedvelik. Ajánlatos száz állatnál kisebb csordákban legeltetni. Vidékünkön a legelterjedtebb módszer a szabad legeltetés, habár ez esetben a legrosszabb a fű hasznosítása. Az állatok az egész területen szétszóródva legelnek, így nagy a taposási veszteség. De még ennél is nagyobb kárt okoz, hogy nincs ideje a lelegelt növénynek a sarjadásra, ugyanis a válogatós (szelektív) fogyasztás következtében az értékes, jóízű növényeket ismételten fogyasztják, ezek valósággal kifáradnak, és eltűnnek a gyepszőnyegből. A gyom- és mérgező növények beérnek és magot termelnek, gyorsan elszaporodnak, és uralkodó növényzetté válnak. Ennek a legeltetési módnak másik hiányossága, hogy a lelegelt fű energiájának 12―15 százaléka a mozgásra megy el. Az előbbinél sokkal kedvezőbb fűhasznosítás a szakaszos legeltetéssel érhető el. Ez nem volt szokatlan a rendszerváltás előtt, de időközben az állandó kerítések eltünedeztek a legelőkről. Ez esetben a területet állandó kerítéssel vagy villanypásztorral 6―8 szakaszra osztjuk. Amikor az állatok egy szakaszt lelegeltek, a következőre hajtjuk őket, és a lelegelt szakaszon megkezdődhet az ápolás (az el nem fogyasztott fű lekaszálása, ürülék szétszórása, esetleg műtrágya kiszórása). Egy szakaszon a legeltetés nem haladhatja meg a 4―6 napot, mert egyes fűfélék képesek naponta 1,5―2 centimétert is nőni, és ezeket az állatok újra elfogyasztják. A szakaszok felosztásánál figyelembe kell venni, hogy a növényzetnek 20―25 napra van szüksége, hogy újraalakuljon. A szakaszos legeltetésnek még két előnyösebb formája is ismeretes: az adagolt és a sávos adagolt legeltetés. Az adagolt legeltetés esetén egy napra elegendő területet határolunk el a villanypásztor segítségével, a második eljárás esetén csak egyméteres sávot legelhetnek egyszerre az állatok, többször, akár óránként állítván előbbre a villanypásztort. Ennek kerekeken gurítható és önjáró típusa is megjelent már. A korszerű szakaszos legeltetési formák kevés emberi munkaerővel nemcsak a fűtermés kedvező hasznosítását biztosítják, hanem lehetővé teszik a gyep zavartalan sarjadzását is. Örvendetes, hogy a háromszéki tenyésztők közül egyre többen felismerik a szakaszos legeltetés előnyeit, és a megyében egyre többfelé látni villanykerteket a benne zavartalanul legelésző állatokkal. A beruházás nem túlságosan drága (áruk a minőség függvényében 500 és 1200 lej között mozog), és ma már léteznek akkumulátorral, villanyárammal vagy napenergiával müködő villanypásztorok is, a jobb minőségűek huzala pedig akár negyven kilométerre is kihúzható.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
