És megtalálják! Mint ahogyan megtalálták Ceauşescu elvtárs gyalulatlan ízlésű, színement szürke pribékjei is, akik már azt is jelentették, ha fehér kan kutya párzás idején a zöld gyepen mutogatta a micsodáját. Az is elképzelhető, mekkora botrány kerekedik és hány interpelláció születik, ha mondjuk gesztenyevirágzás idején a zöld levélrengeteg fehér virágai között fennakad egy piros lufi. Mert, ugye, ki más fújhatná fel abba a magasságba és éppen abba a környezetbe, mint a magyar nacionalizmus?

A banális példákat azért sorjázzuk, hogy érzékeltessük azt a primitív és ostoba, a Ceauşescu-rendszer legsötétebb korszakából átöröklött zsigeri félelmet, amely egyesek agytekervényeibe betokosodott, és nincs érzékük ahhoz, hogy a nefelejcs kedves kékje s a májusi gyöngyvirág zöld levélgöngyölegbe fogott fehér gyöngyfüzére vagy a tulipán lángoló vöröse, a libalegelőn a pitypang üde sárgája olyan természetes egyszerűségben és szépségben meglehet egymástól távol vagy akár tőszomszédságban, mint a bennük gyönyörködő emberek színes és szépséges sokasága.

Neveltetés, ízlés és gusztus dolga az egész. A virágszínek politikai színezetének vegzálása sötét emberi gondolatokra és lelkületre vall, a budiajtókat, a kukákat nemzetiszínűre pingáló nyomorultak ízetlen ízléstelenségére, akiknek nem a lábuk előtt bűzlő és fertőző latyakos ürülék birizgálja a szaglószerveit, hanem a muskátli levelének zöldje, virágának pirosa meg fehérje.

Mert ők csak három színt ismernek. A pirosat, a sárgát s a kéket.

Tulajdonképpen köztünk is vannak, akik három színt együtt különösen kedvelnek.

A pirosat, a fehéret és zöldet.

Ez így természetes. És emiatt nem kezdjük sem a magunk, sem egymás, sem a főkertész haját és virágait tépni, taposni. A nacionalizmust kell eltaposni.

***

A román sajtó helyi képviselői tették fel a kérdést a polgármesternek, hogy szándékos-e a virágok színválasztása. A román újságírók hivatkoztak a városvezető ama korábbi nyilatkozatára, hogy Európa autonóm régióiban a helyi közösségek büszkén használják a nemzeti azonosságukra utaló szimbólumokat. A polgármester válaszában kifejtette: ismert tény, hogy ő maga is a székelyföldi autonómia híve, azonban ennek semmi köze nincs ahhoz, hogy a sepsiszentgyörgyi zöld terek piros, fehér és zöld színekben pompáznak. Hozzátette: a székelység szimbolikus színeihez egyébként is a kék és arany szín tartozik, ugyanis a székely zászló ezekben a színekben játszik.