Rápolti emlékeztette a polgármestert korábbi ígéreteire. Elmondta, fél évet csendben várt, hogy lássa, betartja-e szavát Albert, ám most már betelt a pohár, s kiönti lelkét. Minden évben elkülönítenek bizonyos összeget a két falu szükségleteire a költségvetésben, ám idén abból vajmi kevés valósult meg. Megígérték, hogy másfél kilométer utat aszfaltoznak a két faluban, ám ebből még semmi nem látszik — tette hozzá. Ismeri a választ előre: előbb a vízvezetékrendszert kell kiépíteni, hogy ne törjék fel a frissen korszerűsített utat — mondotta —, de rögtön a megoldást is javasolta: le kell fektetni két átereszt az út alá, azokon utólag majd átvezethetik a csöveket, s így gond nélkül lehetne aszfaltozni. A polgármester szerint mindenképpen meg kell várni a vízhálózat kiépítését, utána biztosan aszfaltoznak.

Aztán a polgármester megígérte, hogy felújítják az egykori tűzoltóépületet, ahova Szotyor közössége falumúzeumot szeretne berendezni és nyugdíjasklubot kialakítani. A tető rendbetétele megtörtént, de hat hónapja leállt a munka — mondta a képviselő. Igen, a munkálat szünetel — ismerte el a polgármester, de ősszel befejezik az épületet. Ám ha már annyira fontos ez a faluközösségnek, hogyhogy nem akadt két-három önkéntes, aki egy-egy deszkát vagy cserepet feladott volna a tetőn dolgozóknak?! — vágott vissza.

Az Olton átvezető híd tönkrement — sorolta tovább Rápolti —, az átkötő vasakat lelopkodták, most már veszélyessé vált az átkelés, pedig igencsak szükség van rá, mert a túloldalon, a szentkirályi határban némelyeknek földjük van. Erről most hall először, válaszolt a polgármester, de ha így van, tesznek róla, hogy megjavítsák, ám addig is vigyázzanak, hogy csak szekérrel közlekedjenek, mert a híd arra volt tervezve, nem nehéz járművekre.