Valójában annak csak külső falai maradtak meg, az alapozást is meg kellett erősíteni, új gerendarendszerre is szükség volt, mely végül is nemcsak a tetőszerkezet terhét viseli, hanem a ház korszerű, szép konferenciatermének is dísze. Szóval, a leromlott, reménytelenül elhanyagolt, semmitmondó ipari csarnok helyett szép és korszerű épületet sikerült alkotnia az ötletet felkaroló és támogató megyei és városi önkormányzatnak és az Asimcov vállalkozói szövetségnek nem túl nagy önrész biztosításával és az ENSZ-pályázaton kapott pénz felhasználásával. Az építkezés példa arra, hogy még az ipari szocreál épületeivel is lehet kezdeni valamit, s ha már Sepsiszentgyörgy, de a megye zöme is feladta a központi fűtést, s a csarnokok ott állnak üresen, érdemes mindeniknek valamilyen új funkciót találni. Természetesen, korunk elvárásai, no meg leendő haszonélvezői igénye szerint helyrepofozni és újra használatba adni akár vállalkozásoknak, akár más célok érdekében. Mert a kezdeti fanyalgás után ez esetben is kiderült, az ötlet, az inkubátorház maga jó, az új és tapasztalatokkal alig rendelkező vállalkozásoknak szükségük van biztos és olcsó székhelyre, anyagi támogatásra, szakmai irányításra, hogy meg tudjanak erősödni, szárba tudjanak szökni. A neveldét sokan igénybe is veszik. A kezdeti habozás után mára benépesült a kétszintes, igen ötletesen felosztott épület. Jelen pillanatban harminchárom vállalkozás izmosodik, fejlődik, rádióktól sofőriskoláig, varrodától üzleti tanácsadó irodákig, rendezvényszervezőig vagy geológiai kutatócsoportig igen változatos vállalkozásformák telepedtek meg. Igaz, csak három évre, ennyi időt ad számukra a ház, a bukaresti működtető pedig első évben a lakbér 50, másodikban 35, harmadikban 25 százalékát állja.
