A közelgő európai parlamenti választásokat megelőző kampány, az RMDSZ ellenzékbe sodródása, az összefogás létrejötte, a magyar intézményvezetők menesztése mintha elszántabbá, konokabbá tette volna a magyarság politikai vezetőit. Ma már Markó Béla legalább olyan határozottan emel szót az önrendelkezésért, mint Tőkés László, az európai képviselők révén pedig Brüsszelbe is eljut a magyarság hangja.

És bár a következetesség, az erős európai képviselettel társuló hatékony magyar külpolitika elengedhetetlen a sikerhez, az autonómia akkor válik elérhetővé, ha sikerült erről meggyőzni a románságot is. Nem véletlen, hogy Tőkés László püspök a választási kampány során elhangzott beszédeiben állandóan kitért erre, s a románok számára is üzenetet fogalmazott meg. Nem valószínű, hogy ettől több szavazatot kap, de nem is ez a lényeg. Ennél jóval fontosabb, hogy az autonómia folyamatosan beszédtéma legyen a román politikai életben, még akkor is, ha egyelőre a zsigeri visszautasítás a legáltalánosabb reakció. Némi derűlátásra ad okot az is, hogy ha néhány évvel korábban már csak a szó hallatán hidegrázás kapta el a román politikusokat, ma már Traian Băsescu államfő is használja ezt a fogalmat — még ha nem is abban az értelemben, ahogyan azt mi szeretnénk —, a román pártok pedig, egyelőre inkább csak a nyilatkozatok szintjén, nem zárkóznak el a kulturális autonómiától.

Úgy tűnik hát, hogy a bel- és külpolitikai helyzet egyaránt kedvez az erdélyi magyarság céljai megvalósításának. A sikerhez azonban az EP-választások után is tartó összefogás és bölcsesség szükséges, hogy az autonómiaküzdelem során ne ellenségünkké, hanem szövetségesünkké váljék a románság.