Néhány napja kétosztálynyi gyermeksereg lepte el Bikfalvát: hol egy gazdaságban, hol a templomban, iskolában nézelődnek és kérdezősködnek, tudni akarnak mindent azokról a dolgokról, amelyekkel az osztályteremben nem találkoznak.
Mennyi tej fér el egy tehén tőgyében, miért tartjuk a hangyát a legszorgalmasabb állatnak, melyek a gyógynövények, és miért nem szabad ezeket gyökerestül kihúzni, milyen madarak énekelnek reggelente a Téglás Panzió udvarán — reggeltől estig kérdések özönére válaszol Varga Mária és Péterffy Edit tanítónő, aki a sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium két első osztályával vonult el néhány napra erdei iskolába, mert a tantermi foglalkozással ellentétben itt az elmélet szorosan összefügg a gyakorlattal, a valósággal, a gyermekek jobban figyelnek környezetükre és egymásra, nincs ugyan számtanóra, meg írás-olvasás oly módon, mint az iskolában, de mégis állandóan megszámolnak valamit, mesét olvasnak, rajzolnak, és ami a legfontosabb, egész nap együtt vannak. Elemi osztályok, óvodás csoportok egész sora indul ilyenkor a természetbe, ahol az új ismeretek szerzése mellett ismétlik, összegzik az eddig tanultakat. Egyre többen használják ki az erdei iskolában rejlő lehetőségeket, ami a tanévzáráshoz közeledve arra készteti a táborhelyek működtetőit, hogy kapunyitásig elvégezzék az utolsó simításokat.