Mindig beszélni akarunk. De néha nem csak egymással, néha olyanokkal is megosztanánk a gondolatainkat, akiket még nem ismerünk. Ez esetben sincs probléma, hiszen fellépek az internetre, és ott vannak. Csak rá kell keresni valamelyik weblogoldalra, és máris több ezer ismeretlen gondolatait olvashatjuk. Íme a tökéletes lehetőségek megtestesítője. S ha már a lehetőségekről van szó, tudnod kell, hogy te is indíthatsz saját blogot. Jogod van hozzá. Olyan ez, mint a járdaszegély: állami tulajdon, tehát mindenkié... Így te sem maradhatsz ki abból, hogy közvetíts, még jobb esetben oktass az internet segítségével.

S bár a weblog eredeti funkciója az internetes napló, mára e szerep óriási mértékben kitágult. Nem csupán a napló elektronikus változataként működik, hanem létrejöttek olyanok is, melyeket akár többen is működtethetnek, vagy olyanok, melyek különböző témára szakosodva ömlesztik az információkat. S hogy mi van még? Nos, bővült, bővült, s lassan mindenféle-fajta blogot megtalálhatsz. A hírblogtól elkezdve egészen a blogregényig. Látod? Nagyon jó dolgod van. Csupán válogatni kell. Azt viszont ajánlatos minél pontosabban. Nem csak neked, másnak is megadatott a lehetőség, hogy bloggerkedjék, s így az igazán értékes dolgok mellett, bizony, a kevésbé azok is megjelennek.

Nem egy alkalom adódik, amikor a blog szerepét és célját vitatjuk. Kinek, miért és hogyan íródjék meg a mindennapi bejegyzés? És egyáltalán... miért is vezetünk blogot? Hiszen a naplóírás tulajdonképpen nem egy publikus esemény. Azt mindenki önmagának írja. Kivétel persze mindig akad, lásd például a naplóregény esetét, viszont ne felejtsük el, hogy az elsősorban irodalmi alkotás, és nem feltétlenül a valóságot ábrázolja. No, de mi a helyzet az internetes naplóval? Ha kicsit utánanézünk, több olyan blogot találunk, mely műfajának megfelelően tartalmazza a naplószerű bejegyzéseket. Azonban nem egy olyat is felfedezhetünk, mely csupán az unalmas semmittevés tökéletes gyógymódját képezi. Ez esetben vajon-vajon érdemes-e működtetni azt? Hiszen annak ellenére, hogy egy személyes, intuitív megnyilvánulásról van szó, nem hagyhatjuk figyelmen kívül a tényt, hogy ezt bármikor, bárki elolvashatja. Na igen... És ettől a pillanattól kell elkezdenünk beszélni a felelősségről. A kimondott, a leírt szavak felelősségéről. Hiszen tisztában kell lennünk a ténnyel, miszerint ha nyilvánosságra hozzuk gondolatainkat, akarva-akaratlanul felvállaljuk az olvasó személyiségének esetleges formálását. Kü­lönösen akkor, ha már nem csupán a saját élményeink megörökítésére használjuk a blogot. Attól a pillanattól kezdve, hogy valakihez expliciten vagy impliciten szólunk, tisztában kell lennünk szavaink súlyával és erejével. Nem azt mondom, hogy világmegváltási kísérleteket generálhatunk a bejegyzéseink által, hanem egyszerűen azt, hogy a későbbiekben is tudjuk vállalni a felelősséget néhány leírt mondatunkért. Hiszen tulajdonképpen egy blog tartalmából pontosan olyan tisztán meg lehet ítélni az embert, mint a külsejéről. És igen, ide kell csatolni az igényesség és felelősség fogalmát. Tehát az a bizonyos válogatás nem csupán az olvasóra, hanem a blogok szerzőjére is ugyanúgy érvényes. Ennek ellenére, persze, lehet találni aranyat a kavicsok közt, csak jól meg kell keresni azt. S lehet kavics helyett aranyat is kínálni, csak előbb fontolóra kell venni a miértjét és a hogyanját. Ennyire egyszerű.

S hogy ezek után mit mondanék? Azt, hogy az internetes napló bejegyzései mégsem olyanok, mint a messenger vagy a csevegőprogramok. Viszont ez esetben mégis megtalálható a kapcsolatfenntartásnak egy olyasfajta varázsa, melyet hajdan a kézzel írott levelek idéztek elő... Tehát érdemes. Persze, hogy az...

Máthé Kincső