Vegyük már észre, hogy az utóbbi idők nagy magyartalanítási hulláma — a magyar állami köztisztviselők tömeges elbocsátása, majd szemkiszúrásból néhányuk hátsó ajtós visszafogadása — nemcsak annyit jelent, hogy szakmailag képzett, hely- és helyzetismerettel rendelkező magyarokat elcsapnak (sajnos, sok esetben magyar politikai kéjencek kárörömére), hanem ezek egy átfogó és általános magyar kiszorítósdi taktika és stratégia elemei.
A magyar tömeghangulat alakulását tekintve még ,,szerencsénk", ha előfordul olyan eset, amikor erkölcsi hímringyókat és nemzeti rimákat tolnak a nyakunkba, akik rossz szagukkal az eltunyult és legyengült nemzeti immunrendszerű magyarokat is ráébresztik arra, hogy itt valami nagyon bűzlik, s az utcára, terekre viszik őket, hogy megnézzék, honnan jön a szag?
Néhány hónappal ezelőtt még ki hitte volna, hogy a 20-as évek sovénnacionalista Romániájára és a Kárpátok Géniusza uralgásának utolsó periódusára emlékeztető, a magyarságot megalázva a társadalmi élet szervezéséből kiszorító praktikák ilyen brutális formában és ennyire hirtelen visszatérhetnek? Van ebben jókora magyar ,,részesség" is, mert egyrészt a kormányközeli és minden ellenkező híresztelés ellenére eredményeket is felmutató magyar politikai elit elhitte, hogy ez az állapot időtlen időkig fenntartható, és különféle részalkukkal a demokrácia és a szabadság látszata létrehozható, s ezzel az alapvető nemzeti érdekek és értékek mint az autonómia igénye, ennek kiharcolása és gyakorlása átfedhető és elodázható. Másrészt, az országos politikai játszmából kirekesztett csoportosulások mindent elkövettek, hogy a szerepvállaló ,,tejtestvéreiket" ezek érdemeire vagy hibáira való tekintet nélkül lejárassák, politikai hitelességüket lenullázzák, és kialakítsanak egy olyan belpolitikai helyzetet, amelyben a magyar—magyar hitelrontó tusakodás zaja és ricsaja elterelje figyelmünket a fejünk fölé gomolygó viharfelhőkről, a román nacionalista mennydörgés dübörgéséről, amely majd villámaival felgyújthatja a szénakazlainkat.
Mindebben nem kis szerepe volt Traian Băsescu államfő sokkulacsos nemzetpolitikájának, amellyel sikeresen semlegesítette egy magyar belső egység kialakulását a nemzetrész létét és jövőjét meghatározó alapvető kérdésekben.
És most itt állunk a nagy politikai szélverésben, amikor a törvényhozás és ennek végrehajtói annyira elszemtelenedtek, hogy a politikai perverzitás határát is messze túllépő perfid figurákat is a nyakunkra ültetnek. És ismét megelevenedtek a Székelyföld peremvidékein nyüzsgő akarnokok, akik az ottani esztenaközelből méricskélik számunkra a túrószagú jövőt, mondván, hogy a közeljövőben a román pártokban a helyünk, ha állami állásra vásik a fogunk.
A közelgő június 7-i magyar választási kivonulás replika lehet majd ezekre az üzelmekre.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
