Valahol egy afrikai faluban a gyerekek körbeülik tanítójukat. Nincs pad, nincs tábla, csak a porba rajzol, és magyaráz.
Ez az a perc, amikor befejeződött a küldetése, megerősíti a hitet a tanítványokban, önmagában, hogy az alapokat lerakta, és indulásra bíztatja őket. Van, aki távolabbi településre fog járni egy valódi iskolába, ahol össze kell szednie magát, hogy emberileg és tudásban megfeleljen, van, aki a faluban marad, és éli a részben földművelő, részben gyűjtögető ember egyszerű életét.
Valahol egy nyugati nagyvárosban a tanár azon tépelődik, hogy mit is adhatna még útravalóul. Mindenik tanítványa jómódú, középosztálybeli család sarja, akire szép karrier vár, de akitől elvárják a szülők, a társadalom, hogy mindig a helyzet magaslatán álljon, és ez nem könnyű. Lejárt a csapongások, a dacolás kora, most már felelősséget kell vállalni mindenért. Így csak ennyit mond: Ne másnak, hanem magatoknak próbáljatok megfelelni, és megtalálni az életben az egyensúlyt, akkor sikeresek lesztek.
A diákok nem nagyon értik, miért az elgondolkodtató csendes szó, hiszen kint várja őket harsány színeivel az élet, a családi ünneplés, és minden olyan, mint egy most kezdődő vakáció. Némelyek sejtik, hogy a jólét mögött kemény munka áll, hiszen a szüleik meséltek a maguk valamikori indulásáról, a nagyapák pedig a háborús időkről.
Valahol Kelet-Európában ,,hadba indul" ismét egy csapat diák megszerezni a Nyugat kincseit: autóját, jómódját, biztonságérzetét, mint valamikor ősei Róma kincseit. Nem is éhes, nem is jóllakott ez a csapat, tele van tettvággyal, de még inkább elvárással, igénnyel. Tudja, hogy dolgozni kell, de látja, hogy van akinek csalással, szemfényvesztéssel is sikerül, így ki-ki a maga módján próbálkozik majd.
A tanár áll, és az utolsó esély jogán még próbálja felhívni a figyelmet a veszélyre: a tunyaságra, élvhajhászásra, illúziókra, ámításra — melyek Róma vesztét is okozták. Vigyáz arra is, hogy a kép ne legyen lehangoló, hiszen létezik esély valós karrierre, társadalmi és szakmai sikerre, de tartósan csak sok küzdelem árán valósítható meg.
A búcsú pillanatában, az induláskor a bíztatás keveredik a féltéssel, a remény a csalódottságtól való óvással, és mindenik tanító a maga nyelvén ezt mondja: ,,Nem az számít, hogy ki mennyire viszi valamely idő alatt, csupán az, hogy eltökélten keres." (Rudolf Steiner)
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
