A ,,magasabb régiókban" kavarog a politika sokszínű, a rosszullétig felkavaró hamis áradata, az egyszerű magyar ember felfelé bámul, szédülten próbál valami biztosba kapaszkodva szebb jövőt álmodni, remélni.
Közben hallgatja a szövegeket, ,,nemzetébresztő" szólamokat, nagyokat bólogat rájuk: jól megmondták, ugyebár, és milyen igazuk van... Tüntet, zászlót lobogtat, gyönyörűségtől borzongva énekli, hogy ,,porlik, mint a szikla", autonómiát követel, néha jót mulat a bút-bánatot feledtető rendezvényeken, egyszóval megpróbálja beleélni magát szerepébe, összebogozni a legtöbbször már letépett, leszakított törzset a régi gyökerekkel.
Visszakéri a földeket, erdőket, tudja, hogy azon dolgoztak látástól vakulásig ükapái, ősei, az utódoknak hagyva örökségül, tudja: sokan belehaltak, amikor kirángatták talpuk alól. Tudja, s mégis... amikor nem elég a pénz, vagy évek óta parlagon a föld, vagy házat épít a gyermek vagy az unoka, akkor arra gondol, hogy talán el kéne adni azt a darabka földet, úgysem használható semmire. Eszébe jut, hogy a nagyapa valamikor körbevitte a határon, s lelkére kötötte, hogy vigyázzon az örökségre, eszébe jut, hogy itt többről van szó, mint egy darab fekete földről vagy a családról, de elhessegeti a zavaró gondolatot. Élni kell, ugyebár, haladni a korral.
Eldönti. El kell adni. Jön a vevő, János, mondja, hogy ennyit tud adni. Valamivel kevesebb, mint az elképzelt összeg. Hmmmm. Vajon más nem adna többet? Hoppá. Jött még egy érdeklődő, Ionel, aki jóval többet ajánl. Még rá is citál a kért összegre. Felcsillan a szem, s a nagyapa felbukkanó emléke szétfoszlik, mint egy zavaró látomás. Hess. Modern világban élünk. Kezet rá! Megkötik a vásárt. Valami kellemetlen érzés motoszkál ott belül, a szív tájékán. De kell az a kis pluszpénz.
Énekeljünk! Búsongjunk a múlton... ,,Porlik, mint a szikla..." Mindenki más hibás, csak mi nem! A történelem, a szomszéd, a rendszer, a politika, a válság, jajajajaj.
Nézzünk körül a mi szintünkön, a mi régiónkban. Sorolhatjuk a falvaink nevét, ahol a Jánosok helyett a tíz, húsz, száz Ionel újonnan megvett földjén nőnek, szaporodnak gomba módra a házak, változik az etnikai arány. Mialatt mi magas szinten tervezzük a fényes jövőt, szépen, suttyomban a szó szoros értelmében kihúzogatják a lábunk alól a talajt. Maholnap nem lesz létjogosultsága az autonómiaigénynek. Többen lesznek a Ionelek, mint a Jánosok, s a szétvagdosott, maradék földecskén ülve sajnálkozhatunk tovább, okolva mindenki mást, szidva a vezetőket, mert nem képviselik érdekeinket. Közben mi magunk vágtuk le az ágat, amin álltunk... S Isten elgondolkodva csóválja a fejét, mert eddig megadta a lehetőséget az újjászületésre, de mi újra meg újra szétszórjuk, amit összegyűjtött...
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.
