Ne add el az ősi telket - Gáspár Erika

2009. június 4., csütörtök, Nemzet-nemzetiség
,,El ne add az ősi házat, / El ne add az ősi telket..."

A ,,magasabb régiókban" kavarog a politika sokszínű, a rosszullétig felkavaró hamis áradata, az egyszerű magyar ember felfelé bámul, szédülten próbál valami biztosba kapaszkodva szebb jövőt álmodni, remélni.

Közben hallgatja a szövegeket, ,,nemzetébresztő" szólamokat, nagyokat bólogat rájuk: jól megmondták, ugyebár, és milyen igazuk van... Tüntet, zászlót lobogtat, gyönyörűségtől borzongva énekli, hogy ,,porlik, mint a szikla", autonómiát követel, néha jót mulat a bút-bánatot feledtető rendezvényeken, egyszóval megpróbálja beleélni magát szerepébe, összebogozni a legtöbbször már letépett, leszakított törzset a régi gyökerekkel.

Visszakéri a földeket, erdőket, tudja, hogy azon dolgoztak látástól vakulásig ükapái, ősei, az utódoknak hagyva örökségül, tudja: sokan belehaltak, amikor kirángatták talpuk alól. Tudja, s mégis... amikor nem elég a pénz, vagy évek óta parlagon a föld, vagy házat épít a gyermek vagy az unoka, akkor arra gondol, hogy talán el kéne adni azt a darabka földet, úgysem használható semmire. Eszébe jut, hogy a nagyapa valamikor körbevitte a határon, s lelkére kötötte, hogy vigyázzon az örökségre, eszébe jut, hogy itt többről van szó, mint egy darab fekete földről vagy a családról, de elhessegeti a zavaró gondolatot. Élni kell, ugyebár, haladni a korral.

Eldönti. El kell adni. Jön a vevő, János, mondja, hogy ennyit tud adni. Valamivel kevesebb, mint az elképzelt összeg. Hmmmm. Vajon más nem adna többet? Hoppá. Jött még egy érdeklődő, Ionel, aki jóval többet ajánl. Még rá is citál a kért összegre. Felcsillan a szem, s a nagyapa felbukkanó emléke szétfoszlik, mint egy zavaró látomás. Hess. Modern világban élünk. Kezet rá! Megkötik a vásárt. Valami kellemetlen érzés motoszkál ott belül, a szív tájékán. De kell az a kis pluszpénz.

Énekeljünk! Búsongjunk a múlton... ,,Porlik, mint a szikla..." Mindenki más hibás, csak mi nem! A történelem, a szomszéd, a rendszer, a politika, a válság, jajajajaj.

Nézzünk körül a mi szintünkön, a mi régiónkban. Sorolhatjuk a falvaink nevét, ahol a Jánosok helyett a tíz, húsz, száz Ionel újonnan megvett földjén nőnek, szaporodnak gomba módra a házak, változik az etnikai arány. Mialatt mi magas szinten tervezzük a fényes jövőt, szépen, suttyomban a szó szoros értelmében kihúzogatják a lábunk alól a talajt. Maholnap nem lesz létjogosultsága az autonómiaigénynek. Többen lesznek a Ionelek, mint a Jánosok, s a szétvagdosott, maradék földecskén ülve sajnálkozhatunk tovább, okolva mindenki mást, szidva a vezetőket, mert nem képviselik érdekeinket. Közben mi magunk vágtuk le az ágat, amin álltunk... S Isten elgondolkodva csóválja a fejét, mert eddig megadta a lehetőséget az újjászületésre, de mi újra meg újra szétszórjuk, amit összegyűjtött...

Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket! Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Szavazás
Ön szerint ki volt a legrosszabb miniszterelnöke Romániának az elmúlt években?
















eredmények
szavazatok száma 745
szavazógép
2009-06-04: Nemzet-nemzetiség - x:

Szívek és várak (Jegyzet) - Czegő Zoltán

Ha a megszokás lesz úrrá az emberen, akkor benne van bizony a hiba; valami elromlott, és nem a teremtett világban, amelynek ugyan részese maga is, ám valamennyire a saját sorsának kovácsa is.
2009-06-04: Nemzet-nemzetiség - x:

Egyetlen magyar közjegyző - B. Kovács András

Egyetlen aktív magyar közjegyző maradt a Székelyföld négy legfontosabb városának egyikében — szól a hír, és nem lehet szó nélkül elmenni mellette. A többi szakmabéli mind többségi, jó részük Brassóból ingázik, e tekintetben az amúgy közepes nagyságú város már a metropolis amolyan függvényének számít.