Az európai parlamenti választások előtt létrejött összefogás csak a nyitánya egy még teljesebb összefogásnak, a belső demokrácia megteremtésének ― vallja Tőkés László református püspök, európai parlamenti képviselő. Szerinte ha az erdélyi összefogást sikerül Kárpát-medenceivé szélesíteni, megnövekszik érdekérvényesítő erőnk, és a következő években az Európai Unióban megvalósulhat az áttörés kisebbségpolitikai szempontból.
― Püspök úr, mindenekelőtt gratulálunk a választásokon elért eredményekhez. Hogyan értékeli a voksolás eredményeit, ön szerint minek köszönhető, hogy Székelyföldön eléggé masszív részvételi arányt sikerült elérni?
― Köszönöm a Háromszék napilap konstruktív, elvszerű és nemzeti szempontból fontos támogatását, azt, hogy nem egyik vagy másik oldalt, hanem az összefogást támogatta. Ugyanezt köszönöm meg a háromszéki választóknak. Az igazat megvallva kétségeink voltak a választások háromszéki kimenetelét illetően, ott voltak a legellentmondásosabb helyzetek, az MPP képviselői maguk is megoszlottak, féltünk, hogy a mozgósításnál nagyobb lesz a demobilizálás, de hál’ istennek a valóság rácáfolt erre, sőt, Háromszéken abszolút számokban is többen mentek el szavazni, mint másfél évvel ezelőtt. Ez nagyfokú politikai érettségről tanúskodik, és erkölcsi oldala is van az ügynek. Érthetetlen, hogy akár az RMDSZ oldaláról, akár a polgári oldalról miért ellenezték egyes körök az összefogást, holott az éppen az autonómia ügyében jött létre. Mégis, nem csak bírálat, hanem bojkott is ért, de végül eljutott az üzenet a magyarokhoz, székelyekhez, és ők felhatalmaztak, hogy folytassuk az öszefogást, együttműködést. Ezúton is felkérem az RMDSZ-en kívüli erőket, hogy támogassák a folytatást, az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanácson belüli együttműködést, a székelyföldi önkormányzati nagygyűlés összefogását, és ne féljünk attól, hogy a szövetség konjunkturális módon viszonyulna az összefogáshoz. Inkább legyünk azon, hogy az RMDSZ is vizsgálja felül eddigi politikáját, valósítsuk meg a rendszerváltozást, teremtsük meg a belső demokráciát, amelyből nem lehet majd kizárni egyik vagy másik szervezetet, hanem mindenki elfoglalhatja saját helyét. Az Erdélyi Magyar Egyeztető Fórum asztalánál mindenkinek szava van. Ezért én fontosabbnak tartom az összefogás folytatását, mint az EP-választást, amely csupán a nyitánya ennek az összefogásnak.
― Hogyan lehet teljesebbé tenni ezt az összefogást?
― Úgy gondolom, ennek adottak a feltételei, mert ― talán Háromszék kivételével ― Erdély-szerte sikerült összefogni a polgári párt területi szervezeteivel, úgy látom, a vezetőség elszakadt a tagságtól és saját tervezeteitől. Ebben a helyzetben csak egy politikai helyzetértékelés, a következtetések levonása szükséges. Mondanom sem kell, hogy nem táplálok ellenérzéseket velük szemben, túl nagy fényűzés, ha a magyar politikusok megsértődnek egymásra. Láthatjuk, hogy a negyedik hely éppen azért úszik el, mert nem sikerült teljesebbé tenni ezt az összefogást.
― Egyébként ön szerint minek tudható be a szélsőségesek térnyerése?
― A válság olyannyira elmélyült, hogy a társadalom nem talál megoldást, kiutat, ilyenkor mindig táptalajra találnak a nacionalisták, szélsőségesek, ráadásul a kormányon lévők is kijátszották a nacionalista kártyát, lovat adva a szélsőségesek alá. De ennek akár még jó hozadéka is lehet, hiszen Becali és Vadim Tudor nem fogják öregbíteni Románia hírnevét, de jó viszonyítási alapot biztosítanak a mi demokratikus, toleráns politikánk és jogos követeléseink számára.
― Erdélyből három, a Felvidékről kettő, Magyarországról a Fidesz részéről 14 képviselő nyert európai parlamenti mandátumot, így az Európai Néppárton belül több magyar képviselő lesz, mint román. Mit jelent ez az Európai Néppárton belüli viszonyok vonatkozásában, milyen pozitív hozadéka lehet ennek a Kárpát-medencei magyarság számára?
― Az RMDSZ tagja az Európai Néppártnak, és a legfőbb szövetségesünk, a magyarországi Fidesz is ehhez tartozik, így magától értetődő, hogy ebben az alakulatban folytatjuk munkánkat. Európai szinten is előretört a néppárt, és ez kedvez nekünk. Ha az erdélyi összefogást Kárpát-medenceivé tudjuk szélesíteni, megnövekszik érdekérvényesítő erőnk, távlatokban tudunk tervezni és gondolkodni. Azt várom el ― és ezt reális célkitűzésnek tartom ―, hogy a következő öt esztendőben áttörés történjék kisebbségpolitikai szempontból. Erre minden esélyünk adott. Ugyanakkor meg szeretném köszönnni az egyházak támogatását. Meggyőződésem, hogy egyházi ökuménia szükséges az érdekképviseletben, ez nélkülözhetetlen a magyarság felemelkedése, egyenjogúsítása szempontjából. Ezt a nemzeti ökuméniát tartom fontosnak a jövőre nézve is.
Kérdezett: Farcádi Botond
