Sajnos, azóta sem sikerült teljesen beolvadnunk az illető országok népeibe, de jó úton haladunk. Az a baj, nem elég, hogy mi itt-ott hőzöngünk, hanem néha, elvétve, nagy ritkán még az anyaországban is kerül, aki biztat minket, és minősíthetetlen kijelentéseket tesz. Mint legutóbb Orbán Viktor, aki arra kérte a trianoni határok mögött maradtak utódait, hogy menjenek el szavazni, hogy minél több képviselőnk legyen az EU-ban. Micsoda szemtelenség a Kárpát-medencei magyarokat emlegetni! — háborodtak fel a tót atyafiak utódai. E szörnyű nyilatkozat után hirtelen össze is hívták a szlovák parlamentet. Mert olyan állat, hogy Kárpát-medencei magyar, nincs is! És mi az, hogy a szlovákiai vagy más országbeli képviselők a magyarok, illetve saját érdekeiket is képviselik országuk érdekei mellett?! Ez tűrhetetlen! Össze kellett volna hívni az ENSZ biztonsági tanácsát is! És ki kell tiltani Orbán Viktort Szlovákiából! Már Sólyom Lászlót sem akarták beengedni Romániába. Szerbiában is nemkívánatos személy. Mi sem vagyunk nagyon kívánatosak, de hát sajnos, nem lehet lakosságcserét és más efféle jó megoldást alkalmazni elűzetésünk érdekében. Viszont elég jó módszereket találnak arra, hogy jól és otthon érezzük magunkat saját szülőföldünkön. Az a baj, hogy nem mindig saját országunk érdekeit vesszük figyelembe, amikor meggondolatlanul háborgunk és követelőzünk. Saját jól felfogott érdekünkben nem kellene állandóan anyanyelvi oktatást, saját vezetőket, szabad anyanyelvhasználatot, és (irgalom anyja, ne hagyj el!) autonómiát kérnünk, mert ezzel egyáltalán nem tudjuk bizonyítani lojalitásunkat hazáink iránt. Hűségünk bizonyítására kérhetnénk például azt, hogy az oktatás csakis az állam nyelvén folyjon, az óvodától az egyetemig. Akkor mindenki megtanulná tökéletesen azt, és a régi elavult anyanyelvének használatára senkinek sehol nem lenne szüksége. Bárki az egész országban bárhol érvényesülne. Nem kellene magyar érdekvédelmi szervezeteket vagy pártokat alakítani, hanem mindenki olyan pártba iratkozhatna, amilyenbe akar, és így nagy esély lenne, hogy az illetőt a párt hatalomra jutása esetén megdobják egy-egy igazgatói székkel. A helységneveket nem kellene anyanyelven használni, így Szlovákiában a tankönyvekben egyáltalán nem kellene magyarul is emlegetni azokat. Sőt, nem is lennének magyar nyelvű tankönyvek. Mivel viszont Magyarországon ilyen rettenetes kijelentések hangzanak el, mint amilyet legutóbb Orbán Viktor tett, és saját honfitársai nem ítélték el a szokásos vehemenciával, a környező országokban élő magyaroknak a többségi nemzetekkel együtt kellene kérniük a nemzetközi fórumokon, hogy számolják már végre fel ezt a lepényországot, ha már a trianoni nagy térképszabdaláson nem tették meg. Bánhatják a nagyhatalmak, hogy amikor 1920-ban ott volt a nagy alkalom, akkor nem oldották meg ezt a problémát!