Egy kis helytörténet

Aknavásár (Târgu Ocna) Bákó megye délnyugati részén, a Tatros folyó bal partján helyezkedik el. Termálfürdőjéről és sóbányájáról híres turisztikai központ. A legutóbbi népszámlálási adatok szerint a kisvárosnak 13 576 lakosa van, 2002-ben az összlakosságból tizenkilencen vallották magukat magyarnak, öten pedig csángónak. Az aknavásári kiskorúak javítóintézete egyike az országban található három szakintézménynek, a másik kettő Găieşti-en és Buziáson működik. Az aknavásári épület helyén 1916 és 1956 között kaszárnya állt. A mostani javítóintézet elődjét 1956-ban hozták létre, és különféle neveket viselt. Kiskorúak országos javítóintézete néven 2001. augusztus elsejétől szerepel, de fennállása óta fegyelmi intézetként változatlanul ugyanazt a célt szolgálta. A tízhektáros területen felnőttbörtön, börtönkórház és börtönőrképző intézet is működik. A kiskorú fiú bűnözők a moldvai térségből, Hargita és Kovászna megyéből kerül(het)nek ide.

A magyarok száma elenyésző

A kézdivásárhelyi csoportot a javítóintézet udvarán Coman Sarafolean igazgató, Cristiana Nichita aligazgató, Otilia Târtoacă pszichológus, szóvivő és Iulian Potoc nevelő fogadta. Itt is katonai fegyelem van, de a belépési intézkedések nem olyan szigorúak, mint a feketehalmi börtönben. A kapusszobában csupán a személyazonossági kártyáinkat tartották vissza, a maroktelefonokat és a fényképezőgépeket nem kellett leadni, de arra kértek, hogy kapcsoljuk ki, és ne fényképezzük az őrtornyokat. Házigazdáink a gyűlésterembe kísértek, ahol az igazgató bemutatta az általa vezetett intézményt. Nem börtönről van szó, a kiskorúak börtöne egészen más, az itteni hatvanöt kiskorú kisebb bűncselekményeket követett el, legtöbbjüket lopásért és rablásért ítélték el. Megyénkből jelenleg senki nincs az intézetben — a kézdivásárhelyi R. Tihamér pár hónappal ezelőtt teljes büntetése letöltése után ment haza —, és a magyar nemzetiségű kiskorúak száma elenyésző. A legfiatalabb bentlakó tizenöt, a legidősebb húszéves, de a legtöbben tizennyolcadik évük betöltése előtt hazatérhetnek a családjukhoz. Az intézetben V—VIII. osztályos általános iskola és szakiskolai kilencedik osztály is működik, a műhelyben a kiskorúak a hegesztő-, lakatos- és asztalosszakmát sajátíthatják el. Szökés ritka esetben fordul elő, évente egy-egy kiskorú próbálkozik vele, de rövid időn belül mindenkit elkapnak. Az is előfordult, hogy a családjához hazaengedett kiskorú nem tért vissza határidőre. Ilyen esetben különféle büntetést szabnak ki, de a testi fenyítés tilos. Aki példásan viselkedik, azt jutalmazzák, nézheti a tévét, használhatja a számítógépet, vagy a szünidők egy részét a családban töltheti. Az intézet lakói levelezhetnek, használhatják a köztelefont, hétfőn, szerdán, pénteken és vasárnap 9—17 óráig látogatókat is fogadhatnak.

Öt kiskorú bűnöző vallomása

A tájékoztató után az igazgató öt kiskorút hívott be a terembe. Mind az öten lopásért és rablásért kerültek ide, és három-négy évet kell az intézetben letölteniük. Mindegyikük elmesélte, milyen bűncselekményt követett el. Úgy tűnt, hogy valamennyien megbánták tetteiket, és szabadulásuk után új életet akarnak kezdeni. Elmondták: a rossz társaságnak köszönhetően és a kábítószer hatása alatt követték el a bűncselekményeket. Lakásokba és üzletekbe törtek be, utcán raboltak ki embereket. A szabad életet emlegették, hiába van meg az intézet falai között mindenük, a legfontosabb, a szabadság nagyon hiányzik. Amióta ide kerültek, a családtagokon kívül mindenki elfordult tőlük, egykori barátaikat is elveszítették. Azt tanácsolták az iskolásoknak, hogy óvakodjanak a rossz társaságoktól, és ne térjenek le a jó útról.

Akár a szanatóriumban

A vallomásokat követően végigkísértek az intézményen. Hét vaságyas hálószoba, nyolc osztályterem, könyvtár, klubhelyiség, orvosi szoba, sportterem és egy kis ortodox kápolna áll a kiskorú bűnözők rendelkezésére. Több helyiséget a börtönőrképző intézet növendékeivel közösen használnak. Minden növendékre egy-egy kiskorú felügyeletét bízták. A nagy hálószobákban példás a rend, a szabadulás előtt állók már külön szobában, faágyakban alszanak. A fürdőszobák, az illemhelyek a legszigorúbb higiéniai feltételeknek is eleget tesznek, az itteni körülményeket nem lehet összehasonlítani a feketehalmi börtönben látottakkal. Az osztálytermek is szépek, tágasak. A tanárok a városból járnak be. A javítóintézetben tett kétórás látogatás után a csoport az aknavásári híres sóbányát nézte meg. Az autóbusz több mint három kilométert tett meg velünk, amíg a sókápolnához értünk. A sóbányában üzletek, játszóterek, labdarúgópálya és asztalitenisz-terem áll a látogatók rendelkezésére. Mielőtt hazaindultunk, Onyesten a Nadia Comăneci nevét viselő edzőtermet, valamint a tornászbajnokok és edzőik tiszteletére állított emlékművet néztük meg.