Beszédtéma lett több társaságban lapunk szélhámosokról szóló riportja, az olvasókat érthető okokból foglalkoztatja, hogyan lehet ennyire visszaélni a munkát keresők kiszolgáltatottságával. A gazemberek, akik Prágába csábították ki a négy székelyt, ott elvették pénzüket, majd az utcán magukra hagyták őket, többszörösen is bűnt követtek el, vétkeztek az emberség ellen, és megbocsáthatatlan, ahogy utolsó garasaikból kiforgatták a nincsteleneket.
Az eset minden büntetőjogi és erkölcsi egyértelműsége mellett fogásszinten, bűnözési technikaként is kínál olyan tanulságokat, melyeken nem árt elgondolkodni.
A szélhámosságon kifogni ugyanis az igazi feladat, ha már felszámolni, megszüntetni nem tudjuk. Ezért üdvözöltük az olvasói jelentkezést, ezért iparkodtunk az esetet minél pontosabban a nyilvánosság elé tárni.
Hogyan működik a szélhámosi logika? Régi fogás a kiszemelt áldozatot kiemelni környezetéből, megfosztani támaszaitól, majd kiszolgáltatottságával rútul visszaélni. Fő csalétek ezúttal a munkahely, kezdetben a gyanú elaltatása is fontos, utolsó stádiumban pedig a figyelemelterelő fogásokat kell bevetni. A szóban forgó ,,Kiss Gábor" ráadásul a közvetettség trükkjéhez folyamodott, újsághirdetés és telefonhang formájában létezett csupán, így valódi nevét és identitását el tudta rejteni. A pénzbehajtást pedig bűnsegédére bízta.
Külön csalétek és ürügy, hivatkozási alapként szolgált a magas szállodai komfort, mondván, ez a német cégek sajátja. Persze, a komfortnak ára van — és pontosan erre pályázott a kelepceállító.
Közvetettség, csalétek, félrevezetés, színlelés, az áldozatok gyarlóságainak kihasználása — ez az örök képlet.
Pedig a bepalizottak nem a falvédőről léptek le, interneten nyomoztak az általa említett cégek után, ezt azonban azzal kellett volna kiegészíteniük, hogy közvetlenül kapcsolatba lépnek a céggel, melynek az illető úgymond toborzott, hiszen ez az interneten éppoly könnyen megoldható, mint a cég létének felderítése. Hasonlóképpen sima lett volna a kapcsolatfelvétel bármely szállodával. Nyelvtudás persze kell hozzá, ha más nem, ismerősök ebben segíthetnek.
A másik ravaszul kiagyalt fogás a pénzigénylés agyafúrt elfedése volt. Mi több, ,,Kiss Gábor" közvetítői díjra kimondottan nem tartott igényt, ő úgymond csak a szállodai berendezés használatának garanciáját szedte be áldozataitól, méghozzá a cég nevében. Hogy ez a szokatlan, eddig nem hallott díjnak az átadásáról miért nem kértek nyugtát a becsapottak, persze, lehet gondolkodni. Alkalom kínálkozott volna a közvetítőként jelentkező titokzatos hölgy személyi iratainak elkérésére is, amit szintén elmulasztottak.
Márpedig így lehetett volna őt feljelenteni és tetten érni még ott, a cseh fővárosban. Ez Európában az általános riasztószámon megtehető.
A rendőrségi nyomozásnak persze így is lehet sok fogódzója az újsághirdetés nyugtájától a telefonszámon át, a prágai szállodai bejegyzésig, hiszen azt a szobát valakinek ki kellett vennie, és annak nyilván nyoma maradt. Így fény derülhet még a szállodások esetleges cinkosságára is.
Eredményes nyomozást kell hát kívánnunk az illetékeseknek, a többieknek pedig fokozott óvatosságot. Különben magukat jó magyaroknak kiadók fogják kifosztani a magyar balekokat ,,Forrófalvától San Franciscóig". Bármivel bódítsák az embert, bármilyen ürüggyel indokolják, a pénzigénylés minden körülmények között pénzigénylés marad.