Van valaki, akinek a ropogós cseresznyéről nem a lusta nyári napok, a fákon való mászkálások, árnyékban ejtőzések, lélegzetállító olvasmányok és madárlesek jutnak eszébe? Még a munka utáni piaci bevásárláson is meglegyinti az embert az a hangulat, amit az iskolás gyermekek már hetek óta türelmetlen visszaszámlálással követelnek: házi eperrel, fehér, piros és fekete cseresznyével, a meggy savanykás levével, a barack bársonyával teljes fegyverzetben megérkezett a nyár.
És legyőzni való bandát is hozott, az árak ugyanis eléggé riasztóak: a legolcsóbb gyümölcs a tavalyi, puffasztott alma — ez már három lejért kapható, de aki valódi ízekre vágyik, inkább megveszi a cseresznyét ötért. Az eper kilója kimenőben is hét lej, a barack újdonságként nyolc. A zöldség hozzáférhetőbb: a zöldhagyma, káposzta, saláta, újkrumpli egy-két lejért megvehető, kis szerencsével az uborka is, a főzőtök lealkudható háromra, a murok, paradicsom, paprika azonban tartja a 4—5 lejes szintet, és 7—8 lejt kell lepengetnie annak, aki friss zöldpaszulylevesre vagy padlizsánkrémre vágyik. Az árusok már tudják, hogy a hazai, vegyszermentes termék a menő, így is kínálják sokan, de hogy ennek mennyi a valóságfedezete, azt nem ellenőrzi senki. Aminthogy a sokat emlegetett gazdasági válság is nagyon egyoldalúnak tűnik ilyenkor: a színes, étvágygerjesztő asztalok egyik oldalán a csökkenő vagy stagnáló bérű vevő áll, szemben pedig az érthetetlen módon egyre dráguló áru. Kesernyés dolog ez...
