1. Ion Mihai Pacepát - Ceau?escu kémfőnökét, aki 1978-ban disszidált - igazán nem kell bemutatni az olvasóknak. A nyolcvanas évek végén jelent meg Vörös horizontok címû mûve, és aratott világsikert, hiszen leleplezte a rettegett román zsarnok és pártvezér elképesztő méreteket öltő diktatúráját?
2. Pacepa lényegében Amerikába való távozása óta nem jelenik meg a nyilvánosság előtt (!), több plasztikai mûtéten is átesett, személye a szó igaz értelmében őrületbe kergette volt főnökét, aki kétmillió dolláros vérdíjat tûzött ki fejére! Még a kilencvenes évek végén is meglehetősen bizarr körülmények között fogadta a Duna TV riportereit, akik úgy készíthettek interjút vele, hogy nem is láthatták. (A beszélgetést e rovatban 2001. október 18-án és 19-én közöltük?)
3. Most Pacepa második, szintén minden világnyelven megjelenő munkájából, A Kreml örökségéből közlünk egy világító részletet. A könyv, alcíme szerint, a hírszerzés szerepéről szól a kommunista kormányzati rendszerben, s kiemelten foglalkozik az ötvenes évek végén beinduló és hallucinatórikus méreteket öltő román ipari kémkedéssel. Amikor az akkori zsarnok és pártvezér, Gheorghe Gheorghiu-Dej találkozott Andropovval, a KGB főnökével, és felismerte az ipari kémkedésben rejlő lehetőségeket, nálunk is ,,beindult? a dolog. Hogy hogyan, és mit is jelentett ez, arról az alábbi részlet árulkodik?
Bogdán László
ion Mihai Pacepa
A Kreml öröksége
Dej szenvedélye, az ipari kémkedés
(részlet)
,,Koppintsuk le a technológiájukat!? - határozta el Dej annak az embernek az önbizalmával, aki csak nagyon kevéssel azelőtt tudta meg, mit jelent a technológia szó. ,,Ez lehetetlen? - ellenkezett Moghioro?, minden tekintélyét latba vetve. A hibrid vetőmag, magyarázta, nem magától terem meg: minden évben létre kell hozni erre szakosodott intézetekben, a célra kiválasztott ,,szülők? mesterséges beporzása által. A kiválasztott ,,szülők?, melyek fajtánként igen változóak, az egész folyamat legnagyobb titkát jelentik azokban az intézetekben, és semmi szín alatt nem bocsátják áruba. Csak az Egyesült Államok Mezőgazdasági Minisztériuma rendelkezik a teljes ,,szülőgyûjtemény?-nyel, s ezt valamennyi hibrid kukoricafajta genetikai alapanyagaként használhatják fel. Így aztán, fejezte be Moghioro?, a parasztok kénytelenek megvásárolni a hibrid vetőmagot az amerikai termesztőktől, akik a termesztési eljárást éppúgy titokban tartják, mint az atombomba készítését a tudósok. (?)
Mihelyt a logisztikai problémák megoldódtak, Dej kinevezett egy DIE-tisztet a washingtoni román nagykövetség mezőgazdasági attaséjának, akinek egyetlen feladata volt: meg kellett győznie az amerikaiakat, hogy adjanak ösztöndíjat román mezőgazdasági ,,dolgozók?-nak, hogy megtanulhassák, hogyan kell gondozni a hibrid kukoricát, amelyet Románia természetesen az Egyesült Államoktól szándékozik megvásárolni. Dej személyesen tanította ki, hogyan vezesse orránál fogva az amerikaiakat azzal, hogy Romániában semmi sem fontosabb a kukoricánál, és hogyan lágyítsa meg a szívüket a II. világháborút követő aszály szörnyûségeivel, amely több tízezer ember halálát okozta. ,,Mondj több százezret - javította ki magát Dej -, aztán terítsd ki az adut is. Mondd meg nekik, hogy Románia kormánya elhatározta, hogy évről évre, az idők végeztéig az Egyesült Államokból szándékozik importálni a hibrid kukoricát, mert így akarja kizárni az aszály okozta éhínség lehetőségét az országban. Az lesz a jelsza!
vunk, hogy ?Vetőmagot az egész országnak!?? - magyarázta Dej, hangsúlyozva az ,,egész? szót. Dej elgondolása helyesnek bizonyult: midőn az amerikaiak a Romániát sújtó szörnyûségekről hallottak, a rájuk jellemző nagyvonalúsággal reagáltak. Mihelyt Dej íróasztalán ott volt az első ötven ösztöndíj, megparancsolta a ,,Genezis? haderejének, hogy kezdjék meg a támadást. Az ösztöndíjasok Amerikában nagyszerû benyomást keltettek: reggeltől estig föl se néztek a könyvből, és nagy buzgalommal tanulták a hibrid kukorica termesztési folyamatát. Éjszaka viszont kilopakodtak a szántóföldekre, kikaparták a földből az éppen elvetett ,,szülőmagokat?, és zsebre vágták őket. Egyiket a másik után.
Öt év alatt a ,,Genezis? hadserege több száz kiló genetikai anyagot lopott, amit az amerikai cégek hibrid kukorica előállítására használtak. Diplomáciai mentességet élvező DIE-tisztek vagy az egyik ösztöndíjas a DIE-től kapott dupla falú bőröndben hetente elszállította az ellopott vetőmagot a washingtoni román nagykövetségre vagy az ENSZ állandó román küldöttének szálláshelyére. Ugyanakkor a DIE mûködtette speciális diplomáciai futárszolgálat biztosította, hogy a magvak azonnal Romániába kerüljenek az Egyesült Államokból, nehogy biológiai károsodás érje őket.
Tehát 1961 és 1965 között Dej személyesen irányította a genetikai anyag újravetését, valamint szaporítását abból a célból, hogy nemzeti ,,szülőtartalék? jöjjön létre, amire azért volt szükség, hogy sokféle hibrid kukoricát lehessen előállítani. A román mezőgazdaságnak Dej halála után még tíz évre volt szüksége, hogy az egész országban elkezdje a hibrid kukorica termesztését. Ahogy a Nyugatról ellopott technológiák esetében is, úgy a Romániában kifejlesztett hibrid kukoricák esetében is számot, nem pedig nevet viselt az új termék: HR101, HR102, HR103 stb. Ezekben az elnevezésekben a HR a hibrid românesc kezdőbetûi voltak.
1978-ban a román mezőgazdasági miniszter Ceau?escunak megküldött jelentésében dicsérte a DIE hozzájárulását a román mezőgazdaság fejlődéséhez. Szerinte a ,,Genezis? 300 millió dollárt takarított meg, mivel feleslegessé tette a szabadalmak, a know-how és a hibrid kukorica importját. Amennyiben Románia valóban profitált pénzügyileg a fenti akcióból, ez igen nehezen bizonyítható, mivel a kommunista gazdaságban meglehetősen ,,eredeti? vetési módszereket alkalmaznak. De egyvalami biztos: hogy a ,,Genezis?-akció miatt Románia kommunista kormánya akár tolvajbandának is nevezhette volna magát, amelynek a szava egy lyukas garast sem ér Nyugaton.
A galaci Fémipari Mûvek volt a második olyan tudományos-mûszaki mûvelet, amelyet Dej személyesen vezetett. ,,Malom? volt a fedőneve, mert ,,éjjel-nappal dolgoznia kell, mint egy malomnak?. ,,Szélvihar? volt a fedőneve annak a különleges egységnek, amely operatív megfigyelés alatt tartotta két nyugati cég Bukarestben tartózkodó képviselőit, akik egymással versengtek az üzemek felépítésére jogosító szerződés aláírásáért. A ,,Szélvihar?-csoportban kétszáz tiszt szerepelt a III. Ügyosztályból (kémelhárítás, szekuritáté), a II-ból (szabotázselhárítás) és a VII-ből (követés, megfigyelés és nyomozás). Mikrofonokat kellett felszerelniük a képviselők hotelszobáiba, lehallgatni telefonbeszélgetéseiket, megszerezni telexüzeneteiket, és éjjel-nappal megfigyelés alatt tartani őket. ,,Kurva? volt a kódolt neve egy prostituáltcsoportnak, melyet a Szekuritáté Kémelhárító Igazgatósága hozott létre. A ,,Kurva? tagjainak az volt a feladatuk, hogy ,,rátapadjanak? az előbb említett két nyugati c!
ég képviselőjére, és kifejjék belőlük kereskedelmi titkaikat. ,,Kereső? volt a Dej által adott kódolt neve annak a DIE és a Kémelhárító Igazgatóság tisztjeiből alkotott egységnek, amelynek feladata az volt, hogy titokban lefényképezze a két nyugati cég képviselőinek bőröndjeiben, hotelszobáiban talált dokumentumokat. Végül Dej létrehozta a Prés nevû csoportot, amelybe a Külkereskedelmi Minisztérium és a Pénzügyminisztérium szakemberei tartoztak - akiket előzőleg beszerveztek a DIE-be vagy a Szekuritátéba -, és minden technikai, kereskedelmi és pénzügyi információt elemeztek, amelyet a ,,Szélvihar?, a ,,Kurva? és a ,,Kereső? szállított. Az egész ,,Malom?-mûvelet főparancsnoka a külkereskedelmi miniszter lett, Doicaru lett a vezérkari főnök, engem pedig a külkapcsolatok igazgatójának neveztek ki.
,,Első lépésként meg kell hamisítania ezt! - parancsolta Dej, a nyugatnémet delegáció kereskedelmi ajánlatát lobogtatva. - Utána pedig a franciák kezébe kell juttatnunk valahogy.?
Pár nap múlva a francia küldöttség tagja egy ,,ottfelejtett? aktatáskát talált az Athénée Palace Hotelban, amelyben többek között benne volt a nyugatnémet küldöttségnek a galaci mûvek felépítésére vonatkozó ajánlatainak másolata. Ebből a franciák megtudhatták, hogy húsz százalékkal drágábban ajánlják szolgálataikat a németeknél. Két nap múlva technikai hibára hivatkozva a francia csoport drámai árleszállítást hajtott végre. Dej rögtön intézkedett, hogy az új francia ajánlat eljusson a nyugatnémetekhez. Ez a játék eltartott pár hónapig, és annyira lenyomta az árajánlatokat, hogy a román szakemberek véleménye szerint a két csoport csak akkor maradhatott versenyben, ha drasztikusan csökkentik a leszállítandó felszerelések minőségét. Dejből kitört a nevetés, amikor a lehallgatott telefonbeszélgetésekből kiderült, hogy a galaci üzlet már egyik csoportnak sem kifizetődő. Veszteségesen dolgoznak - üzente a düsseldorfi központ a nyugatnémet csoportnak. Párizs viszont bejelentette, h!
ogy visszavonul a versenytől. Dej arca sugárzott: ,,Galac termést hoz - mondta drámain. - És ráadásul ingyen!? Sohasem láttam annyira elégedettnek. Szerelmes kamaszra hasonlított, amikor a ,,Malom?-mûveletet dicsérte. Senki sem lehet az ő szerelménél tökéletesebb és szebb. És mindenekelőtt a ,,Malom? az ő mûve volt. Csakis az övé!
Bukarest tehát aláírta a szerződést a nyugatnémet konszernnel, amely hamarosan el is kezdte építeni azt, ami Dej reményei szerint uralkodása legjelentősebb alkotása lesz. A Galaci Kombinátból azonban újabb kommunista masztodon lett, amely nem tudott lépést tartani a fejlődéssel, a nyugati technológiával, a konkurenciával, és végül gazdaságilag csődbe ment. A kereskedelemben is, akárcsak a szerelemben, a siker titka a kölcsönös bizalom.
Rövid idővel a fenti eset után Dej létrehozott egy gazdasági dezinformációs egységet a DIE-n belül, amelynek feladata az volt, hogy külön nyereséghez juttassa Romániát a külföldi cégekkel aláírt szerződések esetében. Tehát a Nyugatról importált ipari és mezőgazdasági áru esetében a Galaci Kombinát kapcsán használt módszereket alkalmazva alaposan leszorították az árakat. Nem tudok egyetlen komoly ügyletről sem, amelyet a Külkereskedelmi Minisztérium vagy a román külkereskedelmi vállalatok hoztak tető alá, és amelyet a DIE föl ne használt volna arra, hogy külön nyereségre tegyen szert.
1962 végén a DIE már aktívan részt vett a külkereskedelem valamennyi ágában. Az ipari kémkedés állami politika lett, akárcsak a Szovjetunióban. Dej állandó mozgásban akart tartani minket. Ezért utasított bennünket, hogy Doicaruval hetente mutassuk be neki a DIE-rezidentúrák által megszerzett legfontosabb dokumentumokat, valamint a szerződések aláírásakor várható külön nyereséggel kapcsolatos jelentéseket. Ugyanakkor felkért bennünket, hogy évenként háromszor kiállítást rendezzünk azokból az anyagokból, technológiákból és felszerelésekből, amelyek ipari kémkedés alapján vagy segítségével jöttek létre. Ezeket a kiállításokat a Központi Bizottság székházában rendeztük, és a legszigorúbb titok övezte őket. A kiállított tárgyakat be kellett mutatnunk a Politikai Bizottság tagjainak, valamint a megfelelő ágazatok minisztereinek és helyetteseinek, hogy felkeltsük étvágyukat az ipari kémkedés iránt. Az iparosítás ,,román útja? tehát már ott kopogott ajtónkon, bár egyikünk sem sejtet!
te, hogy ennyire tönkre fogja tenni az ország gazdaságát, és Románia emiatt Európa Etiópiája lesz.