A hagyományosan aktív és célratörő román külpolitika nem hazudtolja meg magát: Mircea Geoan? pragmatikus vezetése alatt úgy teszi a dolgát, hogy a sikertelenségek sorozatát produkáló belpolitika ellensúlyozásaként valamit mindig föl lehessen tálalni az egyre fásultabb és kiábrándultabb hazai közvéleménynek, remélvén, hogy némileg feledtetni lehet a fönnforgó szomorú állapotokat. Valami mindig kapóra jön, s azt kamatoztatni nem is mulasztják el vezénylő korifeusaink.
Immár évek óta NATO-lázban tartották és tartják az országot, s a prágai hivatalos invitáció után most újabb fontos áttörésként értékelik és lobogtatják Washington igenlő szavazatát, mely zöld utat nyit a ,,prágai hullámmal? érkezők betagolódásának, miután az iraki válságban is igen jól viselték magukat, s különben is mind Amerikának, mind az észak-atlanti katonai és politikai szervezetnek igen jól felfogott érdeke e térség integrálása. Ami meg is történik. Más kérdés az, hogy mit nyerünk mi mindezzel, arányban van-e eme elnyomorodott ország erőn felüli anyagi áldozatvállalása mindazzal, amit bekasszálhat nemzetközi elismerésben és a sokat emlegetett ,,kollektív biztonság? megszerzésében. A NATO-tagság mindenképpen érték, de a kérdés mégis nyitott marad: megéri-e Romániának állandóan, másokat túllicitálva, szinte lihegve jelentkezni mindenhová, s az elnyomorított költségvetés terhére küldözgetni alakulatokat a világ bármely sarkába?! Lehet, hogy megéri, tekintve, hogy Románia ilyetén ,,sakkhúzásai? mindig bejöttek eddig.
A nagy NATO-láznak látszatra teljesen ellentmond a román külügy ama igyekezete, hogy végre rendezze viszonyát Oroszországgal, s e kontinensen az utolsók között alapszerződést kössön az agyaglábú óriással. Hát ez nyélbe üttetni látszik, Geoan? külügyminiszter és orosz kollégája, Ivanov már véglegesítették a szerződés szövegét, s a nagy ,,megbékélés? utolsó aktusa van csupán hátra, amikor Iliescu és Putyin aláírja majd a történelmi traktátumot. Egyet aláírtak már a ,,népek hazájával?, de azt a Szovjetunióval együtt elfújta a történelem szele. Az új szerződés az új realitások szerint köttetik, s a Moszkva-vonzalmát véka alá soha nem rejtő Ion Iliescu megkoronázhatja elnöki pályafutását azzal, hogy ünnepélyesen ellenjegyzi a keleti nyitás nagy dokumentumát, melyből hiányoznak a szinte már monomániásnak mondható román elvárások - az első világháborúban odarekkentett mûkincsek visszaszolgáltatása és a Molotov-Ribbentrop paktum elítélése -, de megnyithatja az utat a nagy orosz piac előtt a romániai termékek számára, ha egyáltalán lesz még, mit eladni?
A Kelet felé való tájékozódásnak az igazi bajnoka most mégis Adrian N?stase miniszterelnök, aki fertőzésveszélynek, karanténnak, ezer rizikónak fittyet hányva Kínába utazik, hogy fölmelegítse az ugyancsak hagyományosan jó román-kínai kapcsolatokat, melyek az ottani véresen tragikomikus kultúrforradalom lekoppintásával kezdődtek, s a kínai bóvli hazai térhódításában tetőznek mostanság. Ám Pekingben az atipikus tüdőgyulladás megjelenésén kívül egyebek is történtek a közelmúltban, s bízvást tanulni is lehetne a hatalmas ázsiai ország gazdaságszervező tapasztalataiból, de ehhez csak dobbantás lehet Adrian N?stase ,,öngyilkosan bátor? látogatása. Lám, kamikazénk is van immár?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.