Gidófalva történelmi porciója
Az olvasó és a tájékozott háromszéki tudja már, hisz könyv is született arról, hogy miként indult a föld kálváriája abban a faluban, ahol szélesebbre nyílik az Olt völgye, ahol a Szépmező a Bodoki-hegyek lankáival ölelkezik. Nos, ezen a helyen van Alsó-Háromszék egyik legjobb talajövezete. Tudjuk: itt győznie kellett a mezőgazdaság szocialista átalakításának. Talán sikerült volna felednie is keveset a gidófalvi embernek, még a mai nehézségek árán is, ha maradéktalanul birtokolhatná ősi föld- és erdővagyonát. Látogatásunkkor mindenki, akivel szóba lehetett állni, földes bajait sírta el. S mert nincs perce a hétköznapi életnek, amihez ne szükségeltetnének az anyagiak, lépten-nyomon kísérti a népet ebben a faluban az elbúcsúzott század kínos öröksége. Hol van az út vége? - kérdik. Mikor lesz már vége egyszer ennek a végeláthatatlan, csendes földháborúnak?
Értük a harc
- Az az érzésem, hogy zûrös földes bajaink miatt elkerüli falunkat a sajtó. Vagy csalódnék? - röpítette felénk a kérdést a 79. évét taposó Fazakas László. - Ígérem, hogy a magam bajaival nem hozakodom elő, de nem hagy nyugodni az a lehetetlen helyzet, ami még ennyi éve sem látszik megoldódni. Engem mindenki baja érdekel ebben a faluban... az utánunk jövők érdekében.
Laci bácsi szavainak súlyát igazából csak a Czetz János-iskola folyosóján éreztük, ahol melegszívû, nyugodt, mosolygós gyerekek vettek körül: a jövő Gidófalvájának örökösei. Végül is mindent ők fognak örökölni itt, mindent, amihez a szülők-nagyszülők tíz körmükkel ragaszkodnak, a földet, a siralmast, az erdőt, a legelőt, a bennvalót, a falut múltjával, jelenével, mindenestől. Azt is megtudtuk, hogy e vidéki iskola tanulói a legrangosabb városi tanintézmények szintjét is képesek elérni. Nem véletlen, hogy itt tartották a tanügyiek azt a szakmai fórumot, amelyen az újfajta tanítási-oktatási programok alkalmazásáról értekeztek.
- Bár kémia szakos vagyok - mondta Lukács Júlia aligazgató -, már a VI. osztálytól tanulmányozom diákjaimat, együtt keressük-kutatjuk azt az utat, amelyen a ma gyermeke révbe tud jutni e megbomlott világban, ha kikerül majd az iskola padjaiból.
Csengettek. Elcsendesült a folyosó moraja. Kint az úton asszonycsapat hangoskodott egy szekéren, fuszulykaültetni igyekeztek egy távoli határrészre. Gizella napja eltelt, s ha porszáraz is a televény, egy eljövendő esőbe vetett reménnyel bele kell vágni a magot a földbe.
Késő bánat?
- Sajnálatos dolog - folytatta Fazakas Laci bátyánk -, hogy tíz esztendő után is még a 18-as földtörvény biztosította vagyona után kell hadakoznia sok falusfelemnek, s még most is egyfajta földháború dúl nálunk. Történelmi mezőterületeinket minden oldalról megnyirbálták. Voltak olyanok, akik jogtalanul fölös földterületre tettek szert. Még be sem fejeződött az a nyomorú 18-as, a községvezetés máris megkezdte a másodikkal, a 2000/1-essel való bajlódást, és sietett kijelenteni, hogy a második földosztásra nincs földterület, s 300 kérvényező csak kárpótlásra számíthat. Gyakran változott itt a községvezetés, egyre-másra halmozódtak a kínos örökségek, a mostani moshatja a kezét... Késő bánat nálunk a földtulajdon végleges rendezése?
Laci bácsi elmondta, hogy a szépmezői volt állami gazdaság földterületéből a megyei földosztók parancsára sokaknak mértek vissza földet. Olyanoknak, akiknek a 18-as értelmében még kapnivalójuk volt. Megtörtént a parcellázás, és a kataszteresek még a birtokleveleket is kiállították. Igen ám, de Erdély Ede, mert a területet a részvénytársaságénak tartotta, beleállott a félig megmunkált és bevetett parcellába, részben kiszántotta, ami a földben volt, részben felülvetette. A gazdák letörten távoztak, és kétségbeesetten kérdezik: maradnak a kárral és föld nélkül? Lehet-e egyáltalán perelni azzal az Erdély Edével? Ki éri azt fel pénzzel?
- Kinek a hibája, hogy ide jutott a földosztás - fejezi be Fazakas László -, a polgármesteri hivatalé, a katasztereseké, az RMDSZ-é, a megyei földosztóké, a megyei tanácsé? A kataszteri hivatal miért nem értesítette idejében Erdély Edét? Akkor kellett volna ébernek lennie a községvezetésnek! A helyieknek sokkal nagyobb erővel kellett volna küzdeniük, hogy ne nőjön a nép lelkében az aggodalom és a feszültség, javítaniuk kell a tájékoztatáson. Félnek a közgyûlésektől? Ede urat is ide kellett volna hívatni, hogy álljunk szóba vele. Mert nem olyan csapnivalóak azok a törvények, mint ahogy értelmezték... Sajnos, ez lett Gidófalva történelmi porciója...
,,Eltûnt? földek nyomában
Nem lenne könnyû feladat tárgyilagosan megírni a gidófalvi földháború tizenkét esztendős históriáját, s mert erről alkalomadtán be is számoltunk a lap oldalain, Igyártó László polgármestertől a jelenlegi helyzet felől érdeklődtünk. A ,,gidófalvi történelmi porció? históriája nem fér bele egy riportba.
- Mennyi földterület kerül vissza Szépmezőtől és mikor?
- Mi számítunk arra a bizonyos vitás parcellára, melynek a területe 14,7 hektár - kezdte a polgármester. - Ezenkívül van még egy másik 77 hektáros terület is, amelyet szintén szeretnénk visszanyerni a gidófalvi kérvényezőknek. Az előbbinek privát jellegû a hivatalos megnevezése, utóbbi, sajnos, közvagyonnak titulált, és a megyei földosztó bizottság azon fáradozik, hogy megnyerje hozzá az állami birtokkezelő hivatal jóváhagyását. Mint mondják, erre kormányhatározat szükséges. Belejártunk a dologba, és számítunk Olosz Gergely alprefektus ígéretére, hogy segít nekünk e két parcella visszaszerzésében. Az említett 77 hektáros parcellának oroszlánrésze még mindig olyan földterület lenne, amelyből jog szerint a 18-as törvény értelmében kellene részesülniük a gidófalvi egykori tulajdonosoknak. Mind a két parcella a történelmi gidófalvi határban van. Pillanatnyilag kb. száz olyan személy van, akinek a 18-as földtörvénnyel kapcsolatos követelését tisztázzuk-mérlegeljük. Vannak olyan területek, amelyek régebben szántók voltak, időközben kaszálókká, legelőkké degradálódtak, de van mintegy 150 hektár, amit úgy lehetne nevezni, hogy ,,egymásra tevődött föld?. Ezt is kérik vissza, de időközben már ki is volt osztva jogos-jogtalan tulajdonosoknak. Igaza van sok gidófalvi földjussát követelőnek, hogy ennek végét egyelőre nem lehet látni. Önkormányzatunk egyelőre annyit ígérhet, hogy földtulajdonügyben egy perc mulasztást sem enged meg magának, és az Erdély Ede által vindikált területtel kapcsolatosan olyan megoldást keres, hogy a gidófalvi gazdák kárpótolva legyenek a Szépmezőn elhasznált trágya, mûtrágya és vetőmag dolgában.
Ha Bukarest - mert él és rügyezik a centralizmus ebben a hazában - rábólint a két parcella visszajuttatására, őszire Gidófalván kivirágzik a remény...
Mi lesz az erdővel-legelővel?
- Nehezen állt össze a helybeli erdő-közbirtokosság választmánya - jegyezte meg a polgármester. - Az első félt, nem vállalta a nagy felelősséget. Új vezetőséget kellett választani. Ez éppen most indul útjára.
- Négyszázharminchét hektár vegyes összetételû erdőnk van az Orotvány övezetében - nyilatkozta kérésünkre Tankó Elek, az új elnök -, amit hamarosan visszakapunk. Ugyancsak ott 26 hektár legelőre is jogunk van, amit a községi legelőterületből írnak át majd a nevünkre. 127 örökhagyó 280 örököse várja, hogy végre láthasson valamit őseinek jussából. Munkánk egyáltalán nem lesz könnyû. Most át kell vennünk az erdőt, ami két szomszédos erdőgondnokság - Sugás és Kézdi - területén van. Bélyegeztettünk valamennyi fát is, hogy pénzalapra tehessünk szert, mert új üzemtervet kell készíttetnünk. Tudatában vagyunk annak, hogy tenni kell azért, hogy a nép erdővagyona ne juthasson a gidófalvi földterületek sorsára. Választmányunk lépéseket tett annak érdekében is, hogy ha a feltételek megfelelőek, beléphessen majd az Erdővidéket és az Oltfej erdőit magában foglaló magánerdészetbe.
Fontos ez annál is inkább, mert - mint Joós Tibor, a helyi önkormányzat jegyzője elmondta - az állam kész visszavásárolni azokat az erdővagyonokat, amelyek ilyen-olyan bajok és nehézségek miatt nem juthatnak az egykori közösségek tulajdonába. Mi több, azt is megfogalmazták, hogy ha a tehetetlenek adományként felajánlják az erdőt, az állam szívesen visszaveszi. Legyen ez tanulság azoknak a kis területekkel rendelkező erdő-közbirtokosságoknak, ahol tehetetlenkedik a választmány, és a nép nem akar pénzt áldozni arra, hogy végre sínre kerüljön az ügyvezetés.
A legeltetés gondjairól Jancsó Ernő alpolgármesterrel beszélgettünk, aki elmondta, hogy a közel 250 fős juhsereg az Orotványon, a szarvasmarhák pedig a Peterke fejében fognak legelni. A legelőt kitakarították, ottjártunkkor itatót javítottak közmunkával. Jutott mûtrágya is a legelőre. Egyelőre a jószág közösen legel, akár közbirtokossági tagoké, akár másé. Majd eldől, hogy mit hoz a következő év. Remény is van arra, hogy a megalakult szarvasmarhatartó egyesület átvegyen valamit a legeltetés soros gondjaiból.
Nemcsak föld és erdő
- Van-e újdonság a hagyományápolás területén? - kérdeztük búcsúzáskor Tóth Lajos magyar irodalomtanárt, a helyi RMDSZ elnökét, mert hallottunk már arról, hogy újabb Czetz-emlék állítására készül a szülőfalu.
- Petri János volt - még a diktatúra idején - nálunk a Czetz-emlékek ápolója. A polgármester, a Czetz nevét viselő iskola igazgatója, Para Zoltán, Elekes Tibor helybeli református lelkipásztor, a Czetz-barátok és jómagam annak a szép helyi tervnek vagyunk a támogatói, hogy a volt Szőke-vendéglő helyiségében berendezhessünk egy Czetz-emlékszobát. Ehhez gyûlnek már a dokumentumok, tárgyi emlékek.
S mert Gidófalván ringatták bölcsőjét a szabadságharc jeles tábornokának, örömmel jegyeztük, hogy a róla elnevezett iskolában - melynek bejáratához székely kapu is készül - az ifjúság ápolja emlékét.
Kisgyörgy Zoltán