Élt Ajakon egy nagyon gazdag ember. Egyetlen fia szép, derék ember volt. Ott volt a kora, hogy megnősítsék.
— Édesapám, ne házasítsatok — mondta a fiú az apjának —, mert azt veszem el, akit szeretek!
Vitte a keresztapja gazdag helyre, szegényebb helyre, szép lányhoz, csúnya lányhoz, gazdaghoz, szegényhez, nem kellett neki senki. Eljött az ősz, ő maga mondta akkor az édesapjának:
— No, édesapám, én már most megyek házasodni.
— Jól van, fiam — mondta az apja —, mennyi pénz kell, mennyi garast adjak?
— Nem kell nekem semmi, csak két szekér alma meg a legfiatalabb szolgád — mondta a fiú. — De akármilyen menyasszonyt hozok, szeressétek, mint gyermeketeket, mert ha nem, elrejtem magamat.
Az édesapa belenyugodott. A fiú a két szekér almához még egy üres szekeret is kért, aztán elköszönt az édesapjától. Az édesapja jó szívvel elbocsátotta, de zsebkendőjével a könnyeit törülte.
A fiú keresztülment hét falu határán, a hetedik falu végén megállott, a piac közepén elkezdte árulni az almáját, ilyen szókkal:
— Almát szemétért, almát szemétért!
Szaladtak a gazdag lányok, hozták a sok szemetet kosarakkal. Az ajaki legény mindet jól megnézte, egy sem volt még eddig kedvére való. Már az üres szekere szeméttel félig volt, a fél szekér alma elfogyott. Ment tovább, elérte a nyolcadik falut, ott is ilyen szavakkal kínálta almáját:
— Almát szemétért, almát szemétért!
Jöttek a lányok ismét hozták a szemetet. Az alma elfogyott, a szemét megszaporodott. Esteledett már. Nem akarta, hogy ott töltse az éjszakát, továbbindult. Megint kiabálta:
— Almát szemétért, almát szemétért!
Elfogyott az alma, csak a másik szekérnek az aljában volt még egy szép piros alma, a legszebb valamennyi közt. Látja a fiú, hogy a félsötétségben egy szégyellős kislány jön egy pici kosárral, de alig volt szemét a kosarában. Látja, hogy megáll, és nem jön közelebb. A legény végül megszólította:
— Gyere közelebb, ne szégyelld, hogy kevés a szemeted, ezt keresem én.
Elhajtottak a lány szüleihez, nádfedeles kis házikójukba. Mindenütt tisztaság volt, bocskoros öreg jött a fiú elébe. A legény a szívére ölelte, és a kislányt megnyerte.
Másnap reggel a fiú szekérre pakolta a lány kis szegénységét, és hazavitte menyasszonyát a szülői házba Ajakra. Az ipája szívesen fogadta. Háromnapos menyegzőt tartottak, és még ma is élnek, ha meg nem haltak.
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
