Baróti Lajos
Tények Baróti Lajosról: szövetségi kapitányként négyszer volt világbajnokságon, volt bajnok az Újpesttel, a Vasassal és a Benficával is, edzősködött Innsbruckban, de odakinn, Peruban is. Nyolcvankilenc éves. Ez a felsorolás önmagában is tiszteletet követel. A Nemzetközi Labdarúgó-szövetség pedig az ő személyében találta meg azt, akiről fair play díjat lehet elnevezni.
- A Háromszék olvasói kíváncsiak arra, mit is jelent a Baróti név.
- Baróton születtem, apám tanár volt. A ?10-es években helyezgették ide-oda, így kerültünk Barótra, bátyám Tordán született, sajnos, ma már nem él. A szegedi egyetemen rektor volt, ?56-ban lecsukták. Nővérem Hatvanban született. 1928-ban jöttünk ki Szegedre. Apám ?25-ben nem tette le az esküt. Szegeden éltem le egész fiatalságomat. ?46-ig ott laktunk, onnan lettem válogatott, magyar válogatott. Közben voltam hatvani is. Hivatásos katona voltam, háború után rögtön, hogy jött az a rendszer, elvégeztem a testnevelési főiskolán az edzőképző tanfolyamot. Így lehettem edzője először a Győrnek?
- Beszéljünk még egy kicsit Barótról. Maradt valami kapcsolat az otthoniakkal?
- Nem. Díszpolgára vagyok Barótnak. Nem mentem haza Erdélybe szándékosan tizennégy éves koromtól.
- Szándékosan?
- Igen. Nagyon sajnáltam azt, ami ott történt. Tudtam mindent az ottani magyarokról. Újévenként szoktunk levelezni. Egyszer voltam Bukarestben, mikor megvertük 2-1-re a románokat szövetségi kapitányságom alatt. A magyarokat dobálták a tribünről. Olyan légkörben játszottunk, hogy a meccs utáni-előtti, akkor szokásos banketten, vacsorán a két csapat nem volt együtt. Sem a mérkőzés után, sem előtte nem mentünk el a románokhoz. Olyan feszült volt ott a légkör. Borzasztó volt.
Örökre megmaradt bennem, mikor a román gyerekek kiabálták, hogy: Hai la Siguran?a!, Hai la Siguran?a! Románul elég sokat tanultam, azért is, mert gyerekként sokat káromkodtunk. Nem akarom ezeket most használni. Aztán visszakerültünk Magyarországra, Szegeden a polgári iskolának lett az igazgatója az apám.
- Olvastam, hogy nem volt mindig teljesen egyértelmû: foci vagy pingpong?
- Á, nem. Nem volt ez kérdés. Téli szezonban mindig pingpongoztunk, és aztán jó gömbérzékem is volt. A szaknak volt egy nagyon jó csapata. De csak télen játszottunk. Kiegészítő sportág volt. Nagyon jól ment, Sidóékkal is mérkőztünk. Újpest még akkor vidéknek számított, és a Tungsramnak, a lámpagyárnak nagyon jó csapata volt. Soósék, Sidó? Feri nekem haverom is volt.
Odakerültem Szegedre, akkor igazolt le ifjúsági játékosnak a Szeged Atlétikai Klub, a szegedi profi csapatnak, a Szegedi Bástyának - később lett Szeged FC - az amatőr csapata. Onnan kerültem a profi csapathoz. Első sikerem 1935-ben volt. Budapesten rendezték a főiskolai világbajnokságot, akkor már joghallgató voltam, és nyertünk. Az angolokat és a németeket vertük meg. Szegeden meghatározó játékos lettem, válogatott is voltam kétszer. 1939-ben be kellett vonulnom, végeredményben abban a háborús időszakban ennek így kellett lennie, és ?46-ban szereltem le.
- Harcolt is?
- Nem. Szerencsém volt, hogy egy újonckiképző ezreddel kikerültünk Dániába. Furcsán hangzik, tudom, de mi magyar ezredként egy német alakulathoz kerültünk. Fiatal gyerekeknek a kiképzése volt, és ott estem én angol fogságba. Hál? istennek nem a szovjetekhez kerültünk. Soha nem szerettem őket: nővéremet megerőszakolták, bátyámat lecsukta az a rendszer ?56-ban. Én ráálltam a futballra, soha nem voltam semmilyen pártnak a tagja azóta sem. Ma a Fidesznek szurkolok, de nem avatkozom semmibe, a Magyar Nemzetet olvasom, és ennyi. 89 éves vagyok, eddig nem léptem be sehová, és ezután sem fogok.
- Többször említettük a szovjeteket. Annak idején válogatott meccsen volt bunda? A nemrégiben elhangzott Albert-interjú talán hagyott kétségeket ebben az ügyben.
- Nem! Nem volt ilyen. Klubmeccsen viszont igen, ott igen. Volt például egy 4-4, amelyet Albert is említett. Nyolc gól esett, Ferencváros-Újpest meccs volt, és ki volt kiáltva a szezon legnagyobb meccsének. A Fradiban Szőke, Varga, Albert, Rákosi, Fenyvesi, az Újpestben Fazekas, Göröcs, Bene, Dunai, Zámbó voltak a csatárok. Meg volt beszélve, mind a két csapat tudott róla. Az Újpest bajnokságot nyert, a Ferencváros ezüstérmes lett. Ez volt az a bizonyos bundameccs, amit én mint edző, az Újpest edzője sem tudtam előre, csak később tudtam meg a játékosoktól.
- Lajos bácsi nagyon ismerte azokat a játékosokat. A Varga Zoli-Albert ellentét min alapulhatott?
- Varga Zolinak furcsa természete van. Nézze meg, akárhová megy, fél évnél tovább nem marad. Kitûnő labdarúgó volt, technikásan játszott. Egy mentális, életfelfogásbeli különbség volt az emberek és Varga között. Mexikóban az első meccs előtti estén ment el. ? volt a csapatkapitány, otthagyta a csapatot, és kiszökött Németországba. Én megmondtam a játékosoknak, hogy senki politikai dolgába nem szólok bele. Zolinál az volt a furcsa, hogy letette az olimpiai esküt, ő volt a csapatkapitány? Németországban is eltiltották bundabotrány miatt. Zavaros dolgok voltak, hazakerült, mint egy hős. Egyébként ?66-ban az én 22-es keretemben benne volt. Megjátszotta a sérültet, és egyetlenegy meccsen sem tudtam játszatni, így egy csatárral kevesebben voltunk. Rákosiék, Szûcsék, ők kiegészítő emberek voltak, Varga meg Albert döntötte el a meccseket. Azóta sem beszéltem vele.
- Négy világbajnokságon volt kapitány. Melyikből lehetett volna többet kihozni?
- Háromból. Az ?58-as csapat egy szétesett csapat volt: Puskásék kinn maradtak, háromezer ifjúsági játékos elhagyta az országot, a komplett ifiválogatott. Nagyon nehéz időszak volt. Bukovi után jöttem én, Csanádi nem vállalta, Lakat még túl fiatal volt ahhoz, Sós Károly pedig nem élt itthon. Marci bácsi nagy tudású, önérzetes ember, az MLSZ-ben megtámadták: ,,Nem értik azt maguk!? - mondta, és felállt. Engem erőszakkal vittek oda. A Vasassal ?57-ben, a fennállás után az első bajnokságot nyertük, Közép-Európa-kupát, Magyar Kupát. ?56-ban megvertük Puskásékat. ?57 decemberében volt az első meccs Németországban, hóban, sárban kikaptunk 1-0-ra. A ?62-es csapat: végigtámadtuk a csehek elleni meccset, Latisev nem adta meg egy szabályos gólunkat. Jobbak voltunk, mint a döntőt játszó csehszlovákok. A ?66-os ugyanaz az eset: a ruszkikat nem tudtuk megverni. Nekem volt egy fogadásom, miszerint mindenkitől ki lehet kapni, csak tőlük nem. Puskásék csak egyszer nyertek ellenük: Moszkvában 1-0-ra. Rákosinak, Mészölynek Benének őrületes helyzetei voltak, de? Az argentínai világbajnokság? Azt én szúrtam el. Az Adidasnak remek kapcsolata volt a szövetséggel. Én pedig elfogadtam az MLSZ elnökségének a javaslatát. A labdarúgók tömegesen kapták a melegítőket. A bajnokság befejeződött, a selejtezők jól mentek. Kimentünk, de a lekötött meccseket visszamondták, ráadásul egy mûfüves pályán Várady Béla lesérült, nem tudott szerepelni. Az angol-magyarra kiengedték a feleségeket. Fazekas és Törőcsik felesége azt tett az áruházban, amit tett. Másnap az angol újságokban megjelent, hogy a magyar csapatkapitány felesége... Fazekas agyon volt csapva. Elmentünk Argentínába, majdnem megvertük az argentinokat, de Törőcsiket, Nyílt kiállították, Várady sérült volt, Fazekas lelkileg tönkrement. A teljes csatársor odavolt.
- ?66-ban a brazilok ellen Mészölynek tényleg eltört a keze?
- Á, meg is volt az játszva, ahogy Kálmánt ismerem. Nem tudott volna visszajönni. Bohém gyerek volt, és a pályán nagyszerû. Nagyon jól fejelő játékosként a középre kerülő labdáknál nagy szükség volt rá.
- Még egy edzős kérdés. Hogy kerül az ember Peruba?
- Úgy kerül, hogy a peruiak a szövetségnél keresték a kapcsolatot, kinn voltak egy Újpest-meccsen, és megtetszett nekik az, amit láttak. Velem pedig az volt, hogy abba a helyzetbe kerültem, hogy koruknál fogva le kellett volna cserélnem egypár játékost. A harmadik bajnokság megnyerése után Göröcs és ezek öregek voltak. Engem szeretett mindenki, közönség, játékos, és én ezt a váltást nem akartam vállalni. Szerencsémre az akkori belügyminiszter nagy Újpest-drukker volt, és így kiengedtek külföldre, én voltam ebben a sorban az első. Egy évig voltam kinn. Nem volt nagy szerencsém ezekkel a külföldi dolgokkal. A ?74-es vébé előtt európai túrát kértem a szövetségtől, és kaptam is. Nagyon jó futballisták voltak, de többen kiöregedőben. Időseket hogy lehet pótolni? - ez volt a kérdés. Pechem volt. Három-négy, Európa-szerte ismert játékos is volt: Cubillas, Sotil Chumpitaz, de ők nem jöhettek sérülés miatt. A Szovjetuniótól 2-1-re kikaptunk, a másodikon Bukarestben 2-2 lett, Hollandiával Cruyfféktól 3-1-re kaptunk ki, és utána a skótokkal, a Dennis Law-féle csapat ellen 2-0-ra veszítettünk. Egy perui újságíró, akinek én nem voltam szimpatikus, valamiért megtámadott, hogy hiba volt a túra? Lejárt a szerződésem, végül is egy évre jöttem, és mentem tovább utána. Nekem megérte, azért is, mert spanyolul a konyhanyelvet megtanultam, és Portugáliában ezt tudtam használni. Nem volt szükség tolmácsra.
- Ott végül is több sikerben volt része.
- Igen, három éve nem nyertek bajnokságot, velem sikerült. Ilyen játékosaim voltak: Chalana, Nené, Alves, Bento, a kapus, Humberto Coelho, aki nem is olyan rég volt a válogatott edzője. Első évben bajnokok lettünk, majd Szuperkupa-győzelem, a legjobb négyig jutottunk a BEK-ben. A német bajnokkal elvéreztünk: négy játékos nem játszhatott. 66 éves voltam, és a szívemmel gondjaim voltak. Harminc profi játékosból tizenegy játszhatott, és abban a pillanatban a többi az ellenség volt.
- A fair play díjról szeretném még kérdezni.
- 2000-ben kaptam. Kitüntetésként, életmûdíjként kaptam az UEFA-tól egy nagy gála keretében. Ott választják meg az év legjobb játékosát, védőjét, csatárát. Az UEFA harmincnégy tagállama minden évben javaslatot tesz, az MLSZ engem javasolt.
- Ez a díj köthető valamilyen egyedi alkalomhoz?
- Egész magatartásomat díjazták. A ?70-es években, mikor megalakult az MLSZ fair play bizottsága, én voltam az első elnöke. Az UEFA technikai bizottságában tizenvalahány évig tagja voltam a nemzetközi edzőtestületnek. Ismert volt a nevem, és az UEFA engem választott ki. Ennek a mintájára gondoltam én, hogy alapítunk egy fair play díjat elsősorban iskoláskorú gyerekeknek és olyan edzők részére, akik az ifjúsággal foglalkoztak, de névtelenségben maradtak, vagy olyanoknak, akik húsz-harminc évig intézők, vagy? Van díja az olimpiai bizottságnak, az MLSZ-nek, majdnem mindenkinek, de csak a versenyző korú sportolóknak szólnak ezek. Mi elsőnek az Illovszky Rudit választottuk ki, akinek az egész élete a Vasasé, és most a Vasas megmentéséért küzd. A választott kap egy mobiltelefont, melegítőt, hasonlót, nem pénzről van szó.
- Volt egy jó pár országban. Vágyik, vágyna valahová vissza?
- Magyarországról soha nem kívánkoztam el. Kíváncsi voltam a dél-amerikai labdarúgásra: megnéztem. A Benfica büszkeség volt, nagy csapat. Korábban ilyen nagy csapathoz nem mehettem, mert amikor el akartak vinni külföldre, nem engedtek a hatóságok. Zárt kapuk voltak Magyarországon. Családdal egyáltalán nem engedtek ki. Így pedig végre meg tudtam magam mérni.
Zágoni Zsolt