Túlvilági utazás
Van Szigeti Andrásnak egy története, mely vele esett meg, s mely leginkább egy túlvilági utazáshoz hasonlít, oly valószínûtlenül gonoszságba mártott és oly természetellenesen embertelen. És túlvilági azért is, mert bizony isteni szerencse, hogy volt számára menekülés belőle, ámbátor magának nem kis része van abban, hogy kiszabadulhatott. Nem a ,,sötétnek? nevezett ötvenes években, hanem a hatvanas évek elején történt, s a riport első változatába nem kerülhetett be.
- Vót egy hitván milicista, nem román, magyar. Ketten vótak akkor, mindkettő magyar. Az ha megfogott egy tere fával, ha többre nem, legalább tizenöt napra bézáratta az embert. S egy szombaton este valaki realőtt. Ment bé a kapun, de csak a kaszkát érte a golyó, s a kapulábba belément. S ugye kutatták, ki vót s ki vót. Azelőtt ő, a milicista, ellopatott vót egy autó tûzifát, s a brigadér (erdész) megfogta. Nem tudom, mit végeztek, de harag került a brigadér s a milicista között. Nem sok üdőre megtörtént ez a baj. Egy vasárnap, mikor jövünk haza a templomból, itt annyi vót a milicista. Kutyákkal, mindennel, mértek, vizsgáltak. Nincs bajod vele, mit foglalkozz vele? Mondták az emberek: nem jól vót célozva! (Nevet) Másnap, hétfőn mentünk le a néptanácshoz, adták a cédulát - pénzért -, hozhattunk tûzifát az erdőről. Jövünk fel, s néném bodegájába (italmérés) mindenki tért bé, egy-egy pohárkával igyék meg. S beszélgetünk többen fiatalok, mi történt s ki lehetett. Nagybátyám hasogatta a fát az ajtó előtt. Kimentem hátra, s azt kérdi: ,,Hallottad-e, mi történt?? Valaki az árnyékszéken vót benn. ,,Hallottam - feleltem -, de nem jól érték!? Aki benn vót, úgy hallhatta: ,,nem jól értem?. Egy bésúgó vót, a szekusoké.
- Szóval azt gondolta, maga lőtt?
- Igen. Ott a fahasogatás, csattogás közben. Na, az egész erdészektől esszeszedték a puskákat, vizsgálták őket. Mü Kommandón fuvaroztunk. A kolléga jön fel az irodáról: ,,A normator hívat? - mondja nekem. Huzattam egy nagy fát az erdőről, a lovakot kikötöm s lemegyek. Azt mondja: ,,Valami összezavarodás történt, annyi itt a Szigeti - vótunk vagy haton -, zavar a névsorban, le kell menni Kovásznára, azt kitisztázni. Ott kiigazítják, s akkor jöhet vissza.? Bévitt túlfelől a milichez, annak átadott, s az az ajtót küjjel reám zárta. Ment, hogy a kis sínes mentőt állítsa elé, s avval vigyen bé Kovásznára. De olyan balfasz vót, a géppisztolyát felakasztva ott hagyta. Ha én érezzem magam hibásnak, mikor nyitsa ki, egy sorozatot beléeresztek, s ott az erdők s a hegyek! A vonat a siklón lejött vót, azért kellett a mentő. De annyian vótak, mikor leértem: sokan! Mindenkit elhajtott, nem szabadott senki maradjon. Ne lássanak engem, mikor elvisz. Hozzák a mentőt a színből, s béülünk. ,,Ne mondják, hogy ketten jöttünk, üljön bé hátul.? De a lovak ott állnak a hámban! ,,Maga csak jöjjön!? A kicsi állomáson leszállunk, hát egy IMZ (terepjáró) vár. ,,Üljön föl!? Nézem, hát H. vót, a szekusfőnök Kézdivásárhelyről.
- Ismerte?
- Hogyne, pertus vótam vele. Nénémnek a bodegájában találkoztunk, üsmertük egymást. Pertusok lettünk. Jövünk ki Kovásznáról, s kérdem ,,Hova viszel, te? Mondd meg!? ,,Brassóban kell hogy elintézzük ezt.? ,,De bolond vagy? A lovak a fa alatt várnak? - nem felel. Mikor érünk Brassó felé, idead egy szemüveget, tegyem fel. Ne lássak. (...) Le kellett süssem a fejem, felvittek a Kapu utcán fejjel, a bolgárszegi kapun es fejjel.
- Ott állt a szekuritáté székháza. Nős volt-e már?
A feleség: - Hogyne, kilenc hónapos volt a legnagyobb kislányunk.
- ,,Ha jól felelsz - mondja -, jössz vissza velem.? Hát a kocsi nyomul háttal valami ajtónak. ,,Nehogy felnézzen!? Már magázott. Szállunk ki, s hátul bé az épületbe. ,,A bolondok házába hoztál?? ,,Nem beszélgetünk!? Hát jön egy fekete cigány: ,,Madarat hoztál?? - kérdi magyarul. ,,Azt!? Bétesz egy helyré, akkora vót, mint egy vécé. Várom, nem jő senki. Bésötétedik. Egyszer hoznak egy tányérban valami pityókatokányt: ,,Na, itt a vacsora!? Másnap reggel bé a fürdőbe, fürödjek le, de ruhát nem cseréltek.
- Rabruhát nem kapott?
- Én abban a négy hónapos ingben jöttem haza, amibe elvittek. Már le vót rothadva róla a gallérja. Felvittek, kérdeztek rományul. Mondom, nem tudok. Eszembe jut: állj meg, mért hoztak ide? Rományul kérdeznek, valami vallatás, miféle - nem jó dolog! Magyarul es összezavarodol, ha úgy történik, de így rományul - magam alatt a fát levágom! Úgyhogy én csak magyarul - gondoltam, s ha értettem es, amit rományul kérdeztek, akkor es. ,,Hogyhogy? Katonaságot csinált, s nem tud?? ,,Elfelejtettem?? Tettek egy magyar anchetatort (vallatótiszt) nekem. Másnap felvittek, s kérdeztek arról, a negyvenes években kik lőttek valakit meg. Kik lőttek bé a juhok közé? Kinek vót puskája? Pusztaiék kik vótak? ,,Hát én honnat tudjam?? (Pedig jól üsmertem őköt, mert a fûrészre jöttek bé.) Hát a ?40-es években egy kollégájának az apját meglőtték-e? Igen, mondom, gyermek vótam. S még azt es: hogy üsmerkedtem meg a feleségemmel? Egy hét múlva hozták elé a milicistát, akiről szóltam vót. ,,Milyen ember?? Mondom: ,,Hitvány ember, ha valakit egy tere fával megfog, legalább tizenöt napra bézáratja, s küldi bíróságra. Aki eleibe kerül, teszi a tömlecbe.? ,,Ha! - azt mondja. - Akkor itt a baj.? Engem küldött-e? Mondom: ,,Engem nem, nem vót bajom vele.? ,,De az unokaöccse a börtönben van!? (Most halt meg szegény, valamit elkönyvelt vót a szövetkezetben.) S bátyám es börtönben vót, valami bornyúkat ölt meg engedély nélkül. S mind a kettőt ez tette bé. Azt mondja: ,,Maga bosszút akart állani!? De nyóc hónap után fogtak engem le.
A feleség: - Kilenc. Hogy beleszóljak: 1961 májusában vitték el, s szeptember elsején engedték haza. Nem tudtunk semmit róla. Egy csütörtöki napon fogták el, apósom vele vót Kommandón, lehozta a lovakat. De még csütörtökön egy őrmester feljárt hozzánk, s kérdezte: hol a férjem? Mondom, Kommandón - dolgozik. S mikor jön haza? Szombaton. Ennyit kérdezett. Apósom szombaton hazajön: ,,Andri hol van?? ,,Hát magával! Engem kérdez?? Akkor mesélte, hogy lehívatták. Négy hónapig azt se tudtam, él-e, hal-e, megölték-e.
- Fölment a rendőrségre érdeklődni?
A feleség: - Engem is bevittek Kézdire a szekuritátéra. Ott tartottak egy nap reggel nyolctól este nyolcig. Meg nem vertek, de úgy ordítottak rám, mint az állatok.
- Mit kérdeztek?
A feleség: - Kellett írnom egy nyilatkozatot önéletrajz formájában, hogy ismerkedtem meg vele. Írni tudok, hál? istennek, mindenfélét! Akkor elővettek egy másikat, amit ő írt, eltakarták az írást, és mutatták: ,,Ismerem-e?? Mondom: ,,Igen, a férjem aláírása.? ,,Na - azt mondják -, ebben a férje elismeri, van otthon fegyverük, s maga tudja, hol.? Mondom: ,,Ha ő tudja, hol van, hozzák haza, s vegye ő elő!? Neki ugyanazt mondták. S akkor ideadták, amit tőle elszedtek: a bukszát s a bicskát. Hát én biztos vótam, hogy kivégezték? De az összes rokonságot hurcolták! A nagybátyjait, az összes Szigetit. S a falu tele vót vele, hogy nálunk még a padlást is felszedték. S egyik szerint megkapták a puskát. Pedig nálunk soha azon az őrmesteren kívül más nem járt.
Átveszi a szót a férj:
- Kérdik tőlem: ,,Ismeri-e?? Mondom: ,,A feleségem írása.? ,,Itt vallotta bé a felesége a puskát, s meg es kapták.? ,,Na, ha megkapták, akkor hozzák bé a feleségemet, mert ő kellett hogy a staférungba kapja. Hozzák bé - legalább ketten leszünk!? ,,Ugye - azt mondja -, szeretné? Na, de fogadjunk, hazavisszük, s elé kell szedje a puskát!? Mondom: ,,Olyanformálag elévehetem, hogy magik eldugják oda.? Történt meg rokonnal Gelencén. Mondom: ,,Ha megmondják, hol van, hazamegyek, s kiveszem. De árulják el, hova tették.? Sokáig vallattak még. Hogy bosszúból, mert haragudtam a milicre. Én nem haragudtam, gyûlöli mindenki, az igaz, de köztünk nem vót harag. Egy százlejes jegyzőkönyvem se vót tőle. A kapanyél meg nem sül el, ahhoz puska kell! Hogy adjak elé tanúkat, hol vótam a lövés idején. Hát én a Regátból hazajöttem vót szombaton, a szekeret leürítettem, szénát raktam, hámokat kentem. Örökké hoztunk egy kis bort es. Tûzoltó vótam, a tûzoltóparancsnok és kisegítője feljöttek hozzánk, s a bodegába átmentünk egy kis szivarért. Ott beszélgettünk. Azt kérdi néném: ,,Nem te futkároztál a kertbe puskásan? Mert láttam a viselőkabátodat.? Reanéztünk. Azt mondja a parancsnok: ,,Hát együtt jöttünk.? Na, ezeket feladtam tanúnak. Kérdezték őköt, tudnak-e valamit. Az egyik azt mondja: olyan formát látott a hídon, mint én.
- Jó tanú!
- Jó! Egy másikkal meg úgy jártam, hogy még korábban híttak hamis tanúnak, s én nem mentem el. Bodegai verekedés, s a bicskát ő vette elé, nem a másik. Na, mindegy. Hogy nem mentem el, a fiát nem engedte tanúnak hozzám. Azt mondta: nem es üsmer engem. Így. De engem éjjel-nappal hurcoltak, s üttek-vertek. Úgy meg vótam verve egy este tízkor, hogy reggel nyóc órakor keltem fel a vizes lepedőből. S minden nap. Ennyi jegyzőkönyvem vót - ilyen magasságban! (Mutatja.) De én mindig ugyanazt mondtam, mint a Miatyánkat.
A feleség: - Valaki kioktatott, s leadta a minisztérium címét. Gheorghiu-Dej vót akkor a pártfőtitkár. S én négyoldalas levelet írtam kézzel s magyarul. Azt megkapták Bukarestben! S mikor bevittek Kézdire, kérdezték: ki diktálta nekem azt a levelet? Nekem nem kellett diktálni, én tudok írni! Abban leírtam mindent: hogy vitték el, mi történt vele, s hogy kilencven napja azt se tudom, életben van-e.
- Három hónapon át, mikor látták, hogy elaludtam, költöttek fel, s vittek fel vallatni. Én mindig egyet beszéltem. Közben bétettek vót egy papot a cellába. Ráduly István plébános urat. A forradalomban (az 1956-osban) ők es akartak vót valamit, s huszonöt évre vót elítélve. S bétették: öt évet elengednek neki, ha meggyóntat engem.
- Elárulta?
- Nekem el. Azt kérdi: ,,Mit tudsz?? Felelem: ,,Én semmit.? Azt mondja. ,,Ha tudod, se mondd meg! Úgy megvernek, elpusztítanak. Olyan ügyes emberke vagy, kár, hogy ilyen fiatalon meghalj. Mert megölnek.? Elmesélte, Szíjgyártó Domiékkal vót bézárva, azok realőttek az ozsdolai elnökre, s megölék azt es. ,,Domit mellőlem vitték el. Ne vallj!? - aszongya. ,,Engem azért tettek ide, hogy gyóntassalak meg. De te nehogy! Mert ezek arra is reakényszerítenek, hogy magadra vállald, ha nem te vótál es. S akkor kétszer fogsz kikapni. Ha magadra vállalod, téged nem hagynak itt, téged visznek haza. Hol a puska s hol a golyó? S miért csináltad? S folytatják.?
- A cellában beszélgettek?
A feleség: - Nem hallgatták le őket, nem voltak még olyan fejlettek?
- Essze vótunk kötve lánccal. Mikor kiszabadult, kiállott a templom elé: ,,Hol vagy, Szigeti András? Együtt zergettük a vasat!? Kovásznán meglátogattuk a feleségemmel. De vissza: amikor a feleségem levelét megkapták, azután egy hónapig már nem vittek állandóan kihallgatni, csak ritkábban. Közben lejött a főügyész Bukarestből. Egy letartóztatottat, ha nem tudták reabizonyítani, hogy bûnös, tizenkét nap múlva ki kellett vóna, hogy engedjék. S én negyedik hónapja vótam ott. Lejött, s kérdezte, tudok-e románul. Mondom, nem tudok. Na, azt mondja a másoknak: ,,Mért tartsátok benn? Né, mit írt a felesége: ha nem csapjátok el, és el se ítélitek, akkor ő megöli a gyermekit és magát es, mert otthon nincs kereső.?
A feleség: - Nem is volt, egyedül maradtam, én nem dolgoztam.
- ,,Ne tartsátok itt! - azt mondja. - Ki kell csapjátok, mert nincs bizonyíték. Próbáltátok-e??Azt felelték: igen, mindent, amit egyszer el lehet követni?
- De maga közben ott volt?
- Ott. S örvendtem, hátha ez végre valamit kimotyog. Kért jegyzőkönyvet, egyet a legtetejiről, egyet a közepiről s egyet a fenekiről. Azokat elolvasta. Az első es az vót, mint az utolsó. ,,Na - azt mondja -, tegyétek akárhova. Négy hónapig pazaroltátok a papírt. Azonnal elcsapjátok, mert baj lesz!? Egyszer jőnek értem - én már tudtam, hányat kell lépni, hol térünk bé -, hát nem arra visznek! Mikor a szemüveget leveszik, hát annyin vannak körbe kereken! Ez az ügyész a középső asztalnál ült. Nekem a helyem egy széken vót, s egy asztal előttem. Lecsavarozva mind a kettő a padlóra, nem lehetett felvenni. Elítélnek, vagy mi?? De miért, hát én? Na, mindegy, már beléegyeztem a sorsomba. Akkor mondja. ,,Azonnal csapjátok el!? Ott még kérdezősködtek, s osztán : ,,Tegyem fel a szemüveget?, s kivezettek. Három napig felém se jött senki. Egyszer jő - A.-nak hítták, imecsfalvi vót -, hogy szedjem essze a csomagjaimat. Semmim se vót. S csak visszavittek oda az egyes zárkába. Fél óra múlva jő az a H., aki béhozott. Négy hónapig tartott az öt perc. ,,Na, mit üzensz haza? Mit küldsz a feleségednek, leánkádnak?? ,,Ne csúfolkodj!? Felültettek egy autóra, a fejet le kellett sütni. Addig vittek körbe kereken, gondoltam, végem van. Hát egy repülőcskére ülünk fel. Gondoltam: ezek felvisznek valahova a hegyekbe, s levetnek. Még temetésem se legyen, szakadjak essze!? Nem, nem hittem a szabadulást. Két kolonel (ezredes) jött velem. Kis sebesülthordó gép vót, amilyen a Vereskeresztnek van. Itt szálltunk le Szentkatolna s Vásárhely között. Kezembe nyomtak egy ostort, s azt mondták: ha valaki kérdi, hol jártam, mondjam azt: az ökröket adtam bé a COMCAR-nak? Négy hónapig mind adtam le? Még előtte egy falumbeli fejérnép s az ura elkerültek motorbiciklivel. Itthon esszegyûlt mindenki, úgy vártak. Mikor kikísértem az utolsót, hát hátul fut kettő. A szekusok vótak. Én minden héten bé kellett a milíciára menjek. Kézdire még bévittek tanúkihallgatásra. (...) Osztán még miután Craiovára mentünk dolgozni, még akkor is jött a papír, hogy híttak a szekusok.
- Emiatt keresett munkát olyan messze?
- Nem, közben kollektivizáltak ?62-ben, s elvettek mindenfélét. Lovat, szekeret, szánt, talyigát, szerszámokat. Azért.
- Persze, abból éltek.
- Abból. Akkor csináltattam vót egy új szekeret. Kétszer jártam vele Mizilbe, s oda kellett hogy adjuk. Mit vittünk? Deszkát, pityókát, pipirit. De úgy csináltuk, hogy egy zsák pityókát bétettünk elöl, hadd lássák. Kóborral bé vót csinálva a szekér, s benne a sok deszka. Ha kérdezték, mutattuk a termelői könyvet s a pityókát. Úgy es vót, megrothadt az a zsák pityóka, annyit jártunk vele, s elé se vettük.
B. Kovács András
(folytatjuk)