,,?1981-ben alapították, 1992-ben felszámolták, újabban a Székely Nemzeti Múzeum, a Gál Mózes Mûvelődési Egyesület, valamint a helyi önkormányat Erdővidék Múzeuma néven mint az SZNM részlege újraalapításán fáradoznak. Gyûjteménye: HELYTÖRTÉNET. A céhtörténeti emlékek mellett külön érdeket képviselt Kászoni Gáspár órásmester gyûjteménye, melyet jelenleg az SZNM raktáraiban őriznek?? A fenti sorokat Miklósi-Sikes Csaba Múzeumok, gyûjtemények a Székelyföldön címû, nemrég író-olvasó találkozón bemutatott hiánypótló könyvéből másoltam ki, személyes emlékeimet felidézendő. Talán ?84 telén a baróti sokgyermekes Kónya család egyike, az érettségivel tanító Tündike ajánlotta, hogy szívesen megismertet egy kedves öregúrral, s elkalauzol a város nemrég berendezett icipici néprajzi múzeumába, mely szorosan kötődik Kászoni Gáspár órásmester nevéhez. Azon ajánlatot örömmel fogadtam, annál is inkább, mert az akkor már 90. évén is túli Gáspár bácsi kissé bizalmatlan volt az idegenekkel szemben, s nem ok nélkül! De az ő múzeumalapítói ténykedéseit jól ismerő Kónya lány kíséretében hamar feloldódott, miután alaposan ,,lekáderezett?. S csak azután mentünk be a nagy és hideg szobájába, ahol a városi múzeumnak még le nem adott értékes tárgyait őrizte és mutatta meg a bizalmába férkőzőnek. Mi lehetett itt nyolc-tíz évvel ezelőtt?! - gondoltam a falon sorakozó több mint száz szebbnél szebb festett cseréptányér, a két-háromszáz éves könyvek, régi iratok, festmények, térképek, használati tárgyak láttán. Kezembe adott egy megkövesedett csigát, mely a sztánai Varjúvár építésekor került napvilágra, és melyet dr. Kós Károly ajándékozott neki. A falon függő képen nem ismertem fel a fiatal Benedek Eleket, de a hátára írt dedikáció mindent megmagyarázott. Flóra néni ajándéka édesapja kortársának és barátjának, aki a húszas évek közepén megjavította a nagy mesemondó zsebóráját. Nem tudtam betelni a kvarckristály, régi bútordarab, festett tányér és bokály sokasága, az idős órásmester sokoldalú érdeklődési köre tárgyi bizonyítékainak látványával. A dédelgetett emlékkönyvbe magam is a legnagyobb elismerés és tisztelet összekapható szavait írtam be sok szép megjegyzés egyikeként. De még mi lehetett a háromszekérnyi, ?81-ben a városi múzeumnak átadott helytörténeti-néprajzi tárgy ritkaságai között, amelyeknek csak egy részét állították ki az ideológiára és nemzetiségi színekre oly érzékenyen reagáló kultúraktivisták? Mi lett a Gáspár bácsi múzeumszobájában oly féltve őrzött tárgyi emlékekkel? És milyen eddigi sorsra ítéltetett a több mint tíz éve megszûnt baróti múzeumocskában kiállított anyag, leltári készlet? Sorjáznak bennem a kérdések Sepsiszentgyörgyön, és válaszra várnak, mert épp azon a múzeumi találkozón hangzott el: sajnos, az Erdélyben, Székelyföldön a ?60-70-es évek gyûjtögető-mentő, múlttároló emlékházi-múzeumi mozgalmának - sok-sok iskolás fiatal pincékből, padlásokból, fészerekből, udvarsarkokból mentette ki a múlt bizonyítékait - tárgyi emléke emberi gondatlanságból ebek harmincadjára került. Vajon kárba veszett volna Kászoni Gáspár bácsi és más erdővidéki értékmentő több évtizedes, szorgos munkájának gyümölcse is? - aggódom, mígnem ünnepélyesen megnyitják majd hivatalosan is a Székely Nemzeti Múzeum részlegeként Erdővidék múzeumát.
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.