A 91 éves Tóth Endre nyugalmazott tanító emlékezik
- Kézdimartonos faluban születtem 1912. november 15-én tanítócsalád hetedik gyermekeként. Édesapám, Tóth Kelemen csíksomlyói születésû kántortanító volt, édesanyám, Zsögön Berta Ozsdolán született, tizenegy gyermeknek adott életet. Az elemi iskolát szülőfalumban végeztem felváltva, magyar és román tagozaton. Oktatóm Király Lili volt, aki édesapám mellett megszerettette velem a tanítói pályát. Király Lili Felső-Háromszék leghíresebb zenekarának a prímása volt, aki férjével, a cigány származású Ruszullyal zenélt együtt és kötött vele házasságot. Tanítónőm világi és vallásos tárgyú verseket is írt, amelyeket maga zenésített meg. 1924-ben a család átköltözött édesanyám szülőfalujába, Ozsdolára. Édesapám eladta a csíksomlyói örökségét, és annak az árából építette az ozsdolai házat. Tanulmányaimat Kézdivásárhelyen az akkori polgári iskolában folytattam, ahol elvégeztem a négy polgári osztályt. Tanárom volt Szőcs Mihály, Zsögön Zoltán, Angi Dénes, Pokornyi László, Kovács András paptanár-igazgató. 1930-ban felvételiztem a csíkszeredai tanítóképzőbe, ahol 1934-ben szereztem meg a kántortanítói oklevelet. Még abban az esztendőben Buz?uba soroztak be katonának. A román hadseregben nekünk, magyaroknak fegyvert ugyan nem adtak a kezünkbe, de munkaszolgálatra elvittek, ahonnan 1935-ben szereltem le. A katonaság után, mivel nem kaptam állást, hazatértem az ozsdolai családi házba, ahol gazdálkodással foglalkoztam. 1939 végén a Hunyad megyei Brádon kaptam kántori állást, de 1940. február elsején behívtak Besszarábiába munkaszolgálatra, s társaimmal együtt tankelhárító gödröket ástam. Alig egy hónap elteltével újabb behívót kaptam az Ozsdola és Foc?ani közötti útszakasz építéséhez. Ezt végeztem egészen a bécsi döntésig, 1940-ig, amikor tanítói kinevezést kaptam a torja-karatnai iskolához. Az év karácsonyán áthelyeztek Szilágy megyébe, ahol a zilahi tanfelügyelőség kérésére megnyitottam és átadtam a kinevezett tanítóknak a szilágyegerbegyi, alsónyárlói és pósai iskolákat. 1941. december 16-án házasságot kötöttem a szárazpataki születésû Rettegi Annamária tanítónővel, aki Iorga idejében tanult ösztöndíjjal. Elsőszülött gyermekünk, Anna 1942-ben született, akit 1944-ben Endre fiunk követett. 1941-ben behívtak Zilahra a Magyar Királyi Honvédségbe a 25/2-es határvadász-zászlóaljhoz. Onnan Nagyváradra kerültem tiszti kiképzésre, majd Várpalotára vittek egy hónapos gyakorlatozásra. Mint tartalékos zászlós kerültem Beszterce megyébe, Kisilvára. 1944-ben bevetettek Beszterce, Nyíregyháza és Debrecen védelmére, de a gyenge felszerelés miatt zászlóaljunkat szétverték. Dunántúlon, Zircen megalakult a pótkeret, ahol a zászlóaljtól leszakadt katonáknak kellett jelentkezniük. Így kerültem én is Zircre. Egy gyakorlat alkalmával megsebesültem, szilánkot kaptam a lábszáramba, és beutaltak Szombathelyre a III. Helyőrségi Kórházba. 1945 nagyhetén az oroszok Székesfehérvárnál áttörték a frontot, és így elszakadtam a családomtól. A zászlósi egyenruhát levetve civilbe öltöztem, és gyalog indultam vissza Zircre a feleségemhez és két kisgyermekemhez. Hála Istennek, szerencsésen megérkeztem, és épségben találtam a családomat a zirci apátsági népkonyhán. Miután az oroszok elfoglalták Zircet, hivatalos menekülőigazolvánnyal a kezemben családommal együtt elindultunk Erdély felé. Három napig utaztunk szekéren Budáig, majd Pestről marhavagonban egy hét alatt értünk haza Szárazpatakra. A háború után feleségem szüleivel együtt laktunk a Pótsa- (Rettegi-) kúriában. A több mint kétszázötven éves házat apósom vásárolta meg 1918-ban az utolsó Pótsától. Miután biztonságba helyeztem a családomat, visszatértem Pósába, ahol legutóbb tanítóként tevékenykedtem. Felkerestem a helybeli ortodox pópát, aki arra figyelmeztetett, hogy az állásomat már elfoglalta egy vasgárdista román tanító, és mindenünk odaveszett. Ingóságaimat elveszítve - három rend bútort -, csak az édesapámtól örökölt harmóniummal tértem haza Szárazpatakra. 1945. június elsején a tanfelügyelőség Kézdikővárra helyezett kántortanítói állásba. Az 1946-os nagy szárazság idején mint igazgatótanító Gáspár Jenő akkori tanfelügyelő segítségével, vonattal száz kővári gyermeket vittem ki Szatmár megyébe, ahol a gyerekek egy évig voltak. Mivel Kőváron kántorként egyházi tevékenységet is végeztem, feljelentettek, minek következtében büntetésből áthelyeztek Futásfalvára. Itt tizenegy évet tevékenykedtem feleségemmel együtt, aki román nyelvet tanított. Említésre méltó, hogy 1953-ban, Sztálin halálakor egy pártaktivista felszólítására kénytelen voltam megszólaltatni a harangokat. 1960-ban kerültünk haza Szárazpatakra. Mivel lakásunkat a társas gabonaraktárként használta, albérletbe kellett költöznünk, s ott laktunk egészen addig, amíg sikerült a régi kúriát megüríteni és kijavítani. Így ért véget a lakáskálváriánk, ez volt a tizenkettedik lakás, ahova költöztünk. Szárazpatakon tizenhárom évig tanítottam, neveltem a helybeli ifjúságot feleségemmel együtt. Ebben az időszakban az iskolában nagyon lelkes pedagógusgárda dolgozott. Rendszeres kultúrmunka zajlott, amelybe a fiatalságot is bevontuk. Pinti Ferenc akkori iskolaigazgató kitûnően összefogta a közösséget, nagyon jól vezette az iskolai tevékenységet. 1963-65 között épült az új iskola, az építésben kivette a részét a tantestület és az egész faluközösség. 1973-ban nyugdíjaztak. Feleségem hosszú, tizenkét évig tartó betegség után 2001-ben hunyt el.
Születtem az Osztrák-Magyar Monarchiában, éltem Nagyromániában, 1940-44 között Magyarországon és 1944 második felétől ismét Romániában, mindig a szülőföldemen. Átéltem két világháborút, monarchiát, királyságot, köztársaságot, kommunizmust és kapitalizmust. Jelenleg kilencvenegy évesen a Pótsa-kúriában élek, egyedül.
Lejegyezte: Iochom István
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.