László ZsoltKultúra: Panelnyár

2003. május 24., szombat, Archívum 2003–2007

(Brassó-Bukarest, 1989. december 26-30.)
A Vöröskereszt matricájával legalizált Volkswagen kisbusszal ködös szürkületben érkezünk Kolozsvárra. Barátnőmmel, Györgyivel két fehérvári barátunk, Sanyi és Laci segélyszállító expedíciójához csatlakoztunk, hogy saját szemünkkel is megtapasztaljuk a román forradalmat, amit szinte egyenesben közvetített a televízió. A Szent Mihály-templomnál, a főtér különböző pontjain, apró fenyőfák alatt gyertyák égnek azokért, akik az elmúlt csütörtökön itt vesztették az életüket. Alkalmi kísérőnk, Nagy bácsi szerint a katonák lőttek a tömegre, a magyar nyelvû helyi lapban viszont Cornea asszony azt nyilatkozta, hogy katonaruhába bújt szekusok (a szekuritáté, a román titkosszolgálat tagjai) tüzeltek. Ma temetik a diákokat, mutat az erdélyi öregúr egy mellettünk elhúzó, fekete lepellel letakart, nyitott platójú teherautóra.
Tordán barátunk, Kovács Miki azt mondja, hogy tegnap valamennyi gyár és hivatal dolgozója a főtérre vonult a forradalom mellett tüntetni. Miki szerint rettentő a szervezetlenség. Nem tudom, hogy ki kire lő, ki kivel van. Náluk a gyárban boldog boldogtalan fegyverhez jutott. Kovbojkodás folyt, ha valaki a gyár felé közeledett, és a felszólításra nem állt meg, egyből rálőttek. Erre aztán a katonák is tûz alá vették a lövések helyszínét. Miki bátyja, Gyuri azt tapasztalta, hogy nemzetőrnek magyarokat csak elvétve vesznek föl, sőt, az elején a románok közül is csak a párttagok jöttek számításba. Hajnalig nézzük a tévét Gyuriék kislánya és kisfia társaságában; órákon át, az érdekesebb részeket többször is lassítva mutatják a Ceau?escu pár statáriális perét.
Miki szerez nekünk benzint, irány Brassó.
Háziasszonyunk férje, aki éjszakai gyári őrségbe igyekszik, hiába beszélne bennünket le róla, késő este gyalog bemegyünk a centrumba. Brassó hideg és sötét. Egyedül a város mögé magasodó hegy, a Cenk két púpja közötti kilátó fénye szolgál iránytû gyanánt. Ellenben Brassó főtere fényárban úszik. Éttermet keresünk, de hiába: elmúlt hat óra, minden bezárt, hiszen rendkívüli állapot s önként vállalt kijárási tilalom van. A városháza előtt Sanyi és Laci egy konzervdobozt rugdal maga előtt, amikor hirtelen éles kiáltás hallatszik, és két sisakos katona lép elő szinte a falból. Amikor Laci a zsebében kezd kotorászni az útlevelét keresve, csattan a géppisztoly závárja, s barátaink fejük fölé emelik a kezüket. Ekkorra már mi is odaérünk, s bennünket is körülvesznek a riadt tekintetû katonák. Foglyok vagyunk. Csak nehogy szekusok legyenek - ötlik föl bennem. Egyre mondogatjuk, hogy red cross meg farmacie, Bukarestbe viszünk gyógyszereket, de ők sehogy sem akarják ezt megérteni. Egyszer csak az egyik ablakból egy bőrkabátos férfi hajol ki, s tört magyarsággal mondja, hogy mindjárt lejön. Megmotoznak, és a vagy kétszáz méterre sötétedő teherautók felé kísérnek bennünket. Csak ekkor veszem észre, hogy az épület falánál, térdünk magasságában a homokzsákok mögött sisakos, fegyverüket lövésre készen tartó katonák lapulnak. Szemük idegesen csillog az ostromlámpák sápadtan sárga fényében. A bőrkabátos tiszt magyarul korhol bennünket, de a feszültség már érezhetően alábbhagy. Györgyi már föl sem tartja a kezét, az őt kísérő kiskatonával társalog. Odaérünk a teherautókhoz, ám ahelyett, hogy felparancsolnának bennünket a platóra, a tiszt dühösen int, hogy gyorsan táguljunk innen.
Brassóból sûrû hóesésben indulunk, Bukarest határában havas eső fogad. Az út mentén páncélos jármûvek, tankok; földgépekből és pótkocsikból állított ellenőrző pontok. A többsávos bevezetőúton mellettünk egy piros Dacia húz el, tetején egyszerû fakoporsó. Órákba telik, amíg megtaláljuk az Expót, a kiállítási csarnokokat, ahol kirakhatjuk a kisbuszból, amit magunkkal hoztunk: gyógyszereket, konzerveket, zsáknyi levesport. A televízió szitává lőtt üvegépülete előtt - kényszerûségből, mert nem találjuk a keresett utat - többször is elhajtunk. A tévé udvara, akár egy háborús frontállás. A magyar televízió Kalmár György vezette Panoráma-forgatócsoportjával találkozunk, aztán Bánkúti Andrással, a Magyar Hírlap fotóriporterével futunk össze a Malév bukaresti kirendeltségén. Lebeszél bennünket, hogy a követségre menjünk, ott már nem tudnak szállást adni senkinek, a Magyarországról érkezőket az egyik hotelbe költöztették át. Bánkútitól azt is megtudjuk, hogy este itt és itt kilövés lesz, vagyis a katonák az egyik házból kifüstölik az ott fészkelő szekusokat. Egy vérbeli fotósnak soha vissza nem térő alkalom. A Doroban?i Szállóban tényleg van szabad hely, ketten vesszük ki a szobát, Sanyi és Laci pedig fellógnak. A magyar tévéseket segítő erdélyi költő, Cselényi László még plusz-reggelijegyeket is szerez nekünk. A délutánt a városban töltjük. A Palota tér, ahol utoljára szólt a néphez a kondukátor, a forradalom szíve: tankok, állig felfegyverzett katonák, rommá lőtt házak. A tankos fiúk gomblyukába szegfût tûztek a bukaresti lányok. Két erdélyi magyar férfi, egy, a fővárosban dolgozó fiatalember, és az őt Szatmárról meglátogató apa, szegődik mellénk kísérőül. Megmutatják az Egyetem teret, ahol lánctalpasok taposták agyon a diákokat, aztán a Szocializmus és Győzelem ceau?escui sugárútján gyalogolunk. Fehér terméskőből építették az utat szegélyező lakatlan panoptikumházakat. Bukarest utcáit ellepte a nép, de itt furcsa módon rajtunk kívül mégsem sétál senki. Az emberek messziről elkerülik a kondukátor szánalmasan gigantikus fehér palotájának még a környékét is.
Este a tévében Chaplin Diktátorát nézzük, miközben odakintről olykor-olykor egy-egy robbanás vagy géppisztoly-kelepelés hallatszik.
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-05-24: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás