Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, mûhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmait nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
- Nagyon mozgékony kislány voltam, amolyan örökmozgó, aki imádta a szaladást, a friss levegőt. Tehát már indulásnál kötődtem a sporthoz, aztán jött az osztályfőnököm, tornatanárom, aki tulajdonképpen tanító volt, de testnevelést oktatott, Balló G. József, jött a földrajztanárom, Árvai József, aki minden sportversenyre elkísért minket, a két pedagógus irányításával, meggyőző munkájával s nem utolsósorban az atlétikában elért kezdeti eredményeim - már nyolcadikos koromban fel akartak vinni a kézdivásárhelyi atlétikai iskolába - eldöntötték a pályaválasztásomat, tornatanár lettem. Nem bántam meg. Szeretem a gyermekeket, szeretetre nevelem őket, a természet, a mozgás szeretetére.
Névjegykártyája
1961. szeptember 1-jén született Magyarhermányban. Édesapja, József, édesanyja, Irma földmûvesek. Húgai, Ildikó tisztviselő, Enikő háztartásbeli.
Az I-VIII. osztályt Magyarhermányban végezte, a IX-X.-et a mai Székely Mikó Kollégiumban, a XI-XII. osztályt a kézdivásárhelyi Gábor Áron Ipari Líceumban. Tornatanári oklevelét a brassói George Bari?iu Egyetem testnevelési karán szerezte, a Bukaresti Testnevelési Főiskolán licencezett 2001-ben.
Tanári pályafutását korábban megkezdte. Tanított Zágonban, a sepsiszentgyörgyi 4-es számú Általános Iskolában, 2000-től pedig újra a zágoni Mikes Kelemen Általános Iskola tornatanára.
Sportolóként atletizált. Erőssége a mezei futás és a középtávfutás volt. Többször nyert megyei bajnokságot. Junior II-es atlétaként részt vett az országos bajnokságokon.
Nem teljes a tonatanári katedrája. Zágonban például matematikát is tanít. A régisége sem nagy a tornatanári szerepkörben. Mindent egybevetve, tanítványainak sporteredményéről sokat nem mondhatunk. Beindította a kosárlabdaosztályok közötti bajnokságot, és aerobickört vezet.
Férjezett. Férje, Gabriel tanár. Kislányuk, Hanna VI. osztályos.
Hobbija a természetjárás.
Irma tanárnő saját bevallása szerint imádja a természetet, a csendes életmód híve, ezért is hagyták ott a zajos megyeközpontot, s tértek vissza Zágonba. Itt, ahol a kertek ránőttek a Kárpátok lábaira, minden idegszálával a hobbijának élhet családjával együtt, mert imádja családját, a családi harmóniát. És a család is imádja őt. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a család buzdítására végezte el a főiskolát. Nem volt könnyû, tanítani, tanulni, gyereket nevelni, a családi kötelezettségeknek eleget tenni. Kellett biza a család segítsége, kellett Irma asszony szorgalma, kitartása, kellett mindkét fél tûrőképessége, megértő hozzáállása. Kellett már csak azért is, mert a tanárnő a nehezen békülők közé tartozik, főleg akkor van baj ilyen téren, ha érzi, hogy igazságtalanul bántották, dúl-fúl magában, míg kirobban belőle a düh, s odamond, megmondja a magáét. Nem tud felejteni - azt mondja -, igazán megbocsátani sem.
- Az iskolai sportélet?? Nem adottak a feltételei. Az anyagi háttér olyan, amilyen, inkább gyenge, mind központilag, mind helyileg több támogatásra szorul, mint amennyit kap. Nem mondom, a tanárok részéről is lehetne jobb a hozzáállás, jobban oda kellene figyelnünk oktató-nevelő munkánkra, nagyobb szívvel-lélekkel kellene dolgoznunk, hogy ebben a feltételek nélküli világban eredményesebbek lehessünk. A sportnaptár adott, csak éppen nem tudunk maradéktalanul megfelelni elvárásainak, kiírásainak.
- Ezek után nem lehetek szakmailag elégedett ember, hiszen annyi mindent lehetne s kellene is csinálni még. Más, egészen más a magánéletem, ott igen, ott elégedett ember vagyok. Szép családom van, boldog vagyok.
- A boldogságban is lehet álmodozni, álmokat szőni. Turistaként el szeretnék jutni egyszer Görögországba. Tervem egy jó kosárlabdacsapat életre hívása. Ugye, nem sok?
Nem tanárnő, egyszerûen csak emberi.
József Gellért
- Képzeletemben bejártam néhány pályát. Legelőször - már amennyire visszaemlékszem - mezőgépész szerettem volna lenni, aztán társadalmi asszisztens, de adott pillanatban vonzott a színészi pálya is, de nem felvételiztem, mert közben behívtak, s én bevonultam katonának. Katonaság után, munkahelykeresés közben betegedett meg az egykori fizika-kémia tanárom, s beugrottam a helyettesítésére. Ott ragadtam, mert sporttanárom, Benedek Ferenc hazatért Sepsiszentgyörgyre, s akkor őt kellett helyettesítenem. Ilyen előzményekkel felvételiztem a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola testnevelés és sport karára. Közben az ép testben ép lélek elkötelezett híve, szószólója lettem. Vallom, hogy bármilyen eredményt akarunk elérni, ahhoz először egészséges test kell, mert betegen nem tudsz rá figyelni, odafigyelni, nem tudsz teljes odaadással, erőbedobással küzdeni a kitûzött célért.
Névjegykártyája
1949. szeptember 22-én született Kápolnásfaluban. Édesapja, Sándor földmûves, édesanyja, Katalin háztartásbeli. Húga, Erzsébet nővér Kolozsváron, öccse, György mester a székelyudvarhelyi cérnagyárban, Lajos pedig esztergályos a szentegyházai vasgyárban.
Az I-VII. osztályt Kápolnásfaluban végezte, a VIII-XI.-et a szentegyházai középiskolában, a tornatanári oklevelet pedig a Marosvásárhelyi Pedagógiai Főiskola testnevelés és sport karán szerezte 1976-ban. Kézilabdára szakosodott.
A főiskola elvégzése után, már mint okleveles tornatanár, először Homoródalmáson tanított, egészen rövid ideig, néhány hónapot mindössze Száldoboson, aztán 1977. szeptember 1-jétől a vargyasi általános iskola testnevelő tanára.
Amatőr szinten kézilabdázott már ötödik osztályos korától egészen a főiskola elvégzéséig.
Tanítványai a turisztikai találkozókon rendszerint a díjazottak között szerepeltek. Az egy időben igencsak beindult tájfutásban megyei szinten jó eredményeket tudhattak magukénak. Gáspár Ildikó képviselte a megyét az iskolások országos szánkóversenyén, Ötvös Géza az országos atlétikai bajnokság dobószámában dobogóközelig jutott. A vargyasi iskola fiú kézilabdacsapata egyszer részt vett a megyei bajnokság döntőtornáján.
Nős. Felesége, Lenke zenetanár. Fiuk, Gellért ügynök.
Hobbija a faragászat és minden, ami a fa megmunkálását illeti. Faragott alkotásai - természetesen népi motívumokkal - nyolc országba jutottak el, még Kanadában is ismertek.
József Gellért tanár úr vallja, hogy ,,mindenre van megoldás, ha a természet törvényeit tiszteletben tartjuk, márpedig tiszteletben kell tartanunk, óvnunk kell a természet minden zegét-zugát, ha nem akarunk önmagunk ellen cselekedni?. Szavai kétségtelenül a természet nagy barátjára utalnak, azt sejtetik. Aki pedig a természetet szereti, embertársaival sem állhat rossz viszonyben. ,,Nincs senki haragosom. Igyekeztem mindig és igyekszem most is emberségesen viszonyulni mindenkihez, gyerekekhez, felnőttekhez, szerettem mindig a pontosságot, szerettem az adott szavamat betartani, s azt hiszem, ez határozza meg embertársaim hozzám való közeledését, e közeledés milyenségét. Elnézik, ha néha fel-fellobbanok, talán mert tudják, mindig megbánom, mindig megrovom magam ezért: Gellért, ezt nem kellett volna!?? Az erdővidéki tornatanár - s jó, hogy van ilyen - szólal meg, amikor az iskolai sportéletre kerül a beszélgetés fonala: ,,Ott, ahol becsületesen dolgozó tanárok vannak és akarnak, ott lehet szép dolgokat mûvelni kevés anyagi ráfordítással. Ott előteremthetők a mozgáskultúra fejlesztésének feltételei.? S hogy nem mese ez, meggyőződhettem, amikor beléptem a sportszertárba. Jó néhány dolgot a tanár úr saját kezûleg készített el.
Na persze, egy percig sem tagadja, hogy az országos iskolai sport nincs bajban. ,,A versenyrendszernek nincs megadva az anyagi háttere, fedezete, s az általában szegény iskolák nem fedezhetik a versenyek felsőbb szakaszainak költségeit? Talán ezért is változtatják sûrûn a versenynaptárt, míg elér hozzánk a változás híre, rég elmúlt a verseny időpontja? Jó volna, ha fent, egészen fent tudnák, hogy mit akarnak. Észre kellene már venniük, hogy az önrombolás felé halad ifjúságunk, a jövő nemzedéke, s ezt a folyamatot csak úgy tudják megállítani, ha a sporttevékenység felé irányítják a fiatalokat.?
- Elégedett ember volnék, már csak azért is, mert az optimisták táborát erősítem. Aztán az az ember vagyok, aki nem adom fel egykönnyen, nem vagyok siránkozó típus, miért lennék, hiszen vallom, hogy mindenre van megoldás. Tervem, hogy egyszer még pontra tegyem a kézilabdapályát, s újra életre hívjam a vargyasi kézilabdát. Vágyam, álmom, hogy épen, egészségesen vonuljak nyugdíjba, s egy kicsivel több időt szentelhessek a hobbimra.?
Tanár úr, úgy legyen!
Áros Károly