Nemzet-nemzetiség: Barátunk, Liiceanu

2003. május 27., kedd, Archívum 2003–2007

- avagy elveszett illúziók nyomában
- Semmi sem borzalmasabb az egyhangúságnál; világunkban annyi unalom van, hogy annak minden eloszlatása ünnep, az időtől és tértől való elszakadás kis csodája - mondotta Gabriel Liiceanu filozófus, a Humanitas Könyvkiadó vezetője Sepsiszentgyörgyön. A megyei könyvtár Gábor Áron Termében tartott nagyívû szellemi kalandozás során - a Zárt ajtó (U?a interzis?) címû kötet bemutatóján (melyet a 2002. év könyvének tekintenek) - sok mindenről szó esett: a történelem mély rétegződéseiről, tömegek befolyásolhatóságáról, semmirekellők tündökléséről. Többször is elhangzott a szerző egyik állandó, gyötrő kérdése (mely különben a könyvben is minduntalan, szinte rögeszmeként tér vissza): mi van velünk, s miért történik mindaz, ami történik?
Szükséges egyensúly. Elöljáróban rögzítenünk kell a beszélgetés koordinátáit: aznap, vagyis 2003. május 16-án avatták fel a bukaresti Humanitas Kiadó legújabb, sepsiszentgyörgyi üzletét, az Ady Endre Könyvesboltot. A polcokon egyaránt találhatók román és magyar nyelvû kiadványok, lemezek, kazetták; talán gesztus értékû, hogy nem csak magyar felirat olvasható, de Ady anyanyelvén megjelent könyv is bőségesen van, minden tisztességes szándékú olvasó talál tehát magának valót. Liiceanu azt is kijelentette: szeretnék a város egyik legjobb könyvesboltját kialakítani, s ha szükséges, akár a könyvek háromnegyede is magyar nyelvû lehet. Érdemes kiemelni a kiadó egyik alapelvét, miszerint a szépirodalom, társadalomtudományok mellett természettudományos munkákat, sportkönyveket is megjelentetnek, mert úgy vélik, a román kultúrát túlságosan uralja a literatúra, s az olvasók számára más szakterületekről alig publikálnak, szemben például a brit kultúrával, amely mindennek helyet biztosít, vagyis kiegyensúlyozott. Az olvasás pótolhatatlan, sajátos misztériumába való kalauzolás után kezdődött a könyvtári beavatás, melyen Liiceanu mellett jelen volt még Vlad Zografi dramaturg, a kiadó munkatársa, valamint házigazdaként Nina ?ân?ar és Kiss Jenő.
Oldalvást. A szervezők a rendezvényt C?lin Neme? színész emlékének szánták. A rendkívül érzékeny kolozsvári mûvészt 1989. december 21-én meglőtték a kincses város főterén, ezt túlélte, ám 1993 nyarán önkezével vetett véget életének. Abszurd tette mindannyiunk kétségbeesését jelezte, vészharangot kongatott, mára mégis elfelejtettük - vélekedett Gabriel Liiceanu, azt kérdezve egyben: miért csak szertartásosan emlékezünk hőseinkre, s mire gondolhatott egy ilyen sorsot vállaló ember? Egyáltalán - folytatta - mi tart életben bennünket? Létezésünkhöz illúziók kellenek, s ha látszatrendszerünk már nem mûködik, beleroskadunk a józanságba. Nem lehet élni a puszta megfontoltságban, az egy átok, minden az illúzió és józanság megfelelő adagolásán múlik. 1993-ban teljesen elvesztettük illúzióinkat, C?lin Neme?t is tisztán látása kergette halálba. Nagyon sokan éreztek borzalmas kiábrándulást látva, hogy a totalitarizmus után hazugság, végtelen cinizmus, semmiháziak szervezkedése következik. Azt hittük, a csúszómászók félreállnak, de íme, kitartanak. Bár több tíz, akár száz Havel is létezik az országban, de lehet, nincs egy Havelt igénylő nemzet - vélekedett a filozófus. Noica szóhasználatával élve megjegyezte: a román nép - miként egy túlságosan keskeny ajtón - mindig oldalvást lép be a történelembe.
Befolyásolhatók tragédiája. Magam is elveszítettem illúzióimat, de létezek, mert garmadával van tennivalóm - hangoztatta Liiceanu. Egyben megadta a túlélés magyarázatát: megtalálni azt a lehetőséget, hogy hatékonyan cselekedjünk, hatókörünk azonnaliságát pedig távlati célokra cseréljük. Abban reménykedünk, hogy az általunk kiadott könyvek is változtathatnak majd mások gondolkodásmódján. Hiszen - folytatta - a kilencven utáni kormányoknak - az erre szakosodott elit és a tömegtájékoztatás segítségével - immár a demokrácia játékszabályai szerint sikerült manipulálniuk a tömegeket, így mára a harcot elveszítettük, az országos televíziók mind a hatalom kezében vannak, az újságok többsége pedig korrupt. Annyi lehetőségünk maradt még, hogy beszélgethetünk, könyveket adhatunk ki - summázott. A könnyen befolyásolható, irányítható emberek tragédiája az, hogy nincs lehetőségük mérlegelni, nem igénylik az önálló gondolkodást, s az a szerencsétlenség, hogy akkora a butaságra való hajlam, hogy még a legintelligensebbeket is lehet politikailag befolyásolni.
Lehetőségek árnyékában. Hosszú, némiképp ingerült kérdést tett fel egy ortodox pópa, hanghordozásán is érződött, nem kedveli a filozófus nézeteit, sérti önérzetét a kritikus szemlélet. Gabriel Liiceanu könnyed eleganciával hárított: szeretné, ha az ortodox felekezet jóval közelebb kerülne a néphez, ami pedig a 200 millió dolláros költséggel Bukarestben felépítendő, a nemzet üdvözítő katedrálisát illeti, az a véleménye, ennyi pénzből kórházakat, számos szegénykonyhát lehetne építeni, így jóval több emberen lehetne segíteni. Mikor élünk majd jobban, mit kell ezért tenni? - érdeklődött egy másik hallgató. Amikor mindenki a maga helyén legjobb tudása szerint végzi majd a dolgát, nem lóg, olyasmit tesz, ami másoknak is hasznos, változás lesz; prédikációkkal nem lehet megváltani a világot - hangzott a válasz. A lehetőségek persze korlátozottak, de a mi világunk nagyszerûsége abban rejlik - mert felmerült a menni vagy maradni dilemmája is -, hogy itt, a lehetőségek árnyékában jóval nagyobb szükség van gesztusokra, tettekre, mint máshol; itt mindent meg kell csinálni, s ez nagyon kellemes érzés. A legfontosabb: hinni abban, amivel foglalkozunk?
Utóhang. Szomorúan beszédes, de tény: a helybéli román napilapban egy sor sem jelent meg Liiceanu szentgyörgyi jelenlétéről. Látható, érzékelhető: egyelőre sokan elutasítják a méltóságteljes, kritikus gondolatot (a mostani, némiképp körülírhatatlan rossz - miként elhangzott - nagymértékben még mindig a kommunizmus öröksége), ám őszinte önvizsgálat nélkül nincs jövő, hamis nézetekre nem lehet építeni. Mint csendnek a szó, úgy kell a Liiceanu-féle tiszta hang, mert vele és a hozzá hasonló társaival talán sikerül áttörni a zárt ajtókon. Nekünk is. Együtt.
Mózes László
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép