avagy hogyan játsztak át magyar emberek
a román államnak félezer hektár székely földet
Sepsiszentgyörgy határában ötszáz hektár szépmezői szántóterületet állami köztulajdonba utaltak, s százhetvennyolc örökhagyó és nyolc egyházközség nem kapja vissza egykor elkobzott földjét, vagy a közelben lévő szántó helyett legelőt ajánlanak nekik Sugásfürdő szomszédságában. Míg az RMDSZ meghirdetett célja a teljes visszaszolgáltatás, a szövetség egyes tisztségviselői és a szervezet rábólintásával tisztségben maradt némely közintézmény-vezető, egyszóval helybeli magyar emberek - némi megkerülhetetlen román segítséggel - azon munkálkodtak, hogy félezer hektár jó minőségû termőföld a román állam sérthetetlen tulajdonába kerüljön - természetesen érdekből. Ezáltal a százhetvennyolc örökhagyó - két kivétellel helybeli magyar ember - után jóval több örökös, valamint a sepsiszentgyörgyi három és a szotyori református, a kilyéni unitárius és római katolikus, a megyeszékhelyi római katolikus egyház évek óta várja, s ki tudja, még meddig várhatja, hogy visszakapja elvett tulajdonát.
Dióhéjban
a földtörvényekről
Sepsiszentgyörgyön nem volt elég ,,termelőszövetkezeti? terület, így az első, az 1991-ben kelt 18-as földtörvény alapján jogosultakat csak 85 százalékban tudták kielégíteni. Azok a volt tulajdonosok, akiknek a területe valamely állami mezőgazdasági vállalat kezébe került, az illető vállalatnál részvényesekké váltak, s a terület nagysága arányában terményben vagy annak állami felvásárlási árát véve alapul évente valamicske részesedést kaptak. 1996-ban megjelent a 16-os, úgynevezett ,,árendatörvény?, mely választás elé állította a részvényeseket: megmaradnak részvényesként, vagy - s az emberek zömmel ezt választották - öt évre haszonbérbe adják földjüket a mezőgazdasági vállalatnak, és az időszak leteltekor birtoklevelet kapnak arra. 1997-ben módosították a 18-ast, a 169-es törvény felemelte a visszaigényelhető szántóterületet 50 hektárra, és azok is kérhették földjüket, akik valamilyen okból kimaradtak az első törvény alkalmazásából. A 2000-ben megjelent 1-es számú új föld- és erdőtörvény szentesítette az 50 hektáras felső határt, és kimondja, a területet lehetőleg ott kell visszaadni, ahol volt.
Ellentét
Amint az 1-es föld- és erdőtörvény megjelent, Sepsiszentgyörgy polgármestere, Albert Álmos több ízben is kardoskodott a megyei földtulajdonjog-megállapító (ezentúl röviden földosztó) bizottság ülésein, hogy alkalmazzák az új jogszabályt is, és ott adják vissza a területeket, ahol voltak. Ezt nem fogadta el a testület, annak elnöke, Gheorghe Tatu kormánymegbízott és titkára, Nicolae Cîrl?nescu, akkoriban a prefektúra jogi irodájának vezetője azt szajkózta, hogy előbb be kell fejezni a 18-as törvény alkalmazását, s csak azután foghatnak hozzá az 1-es törvényhez. A vita élesben is folyt a bizottsági üléseken s a sajtóban is, hisz mindkét fél sajtótájékoztatóin ismételgette álláspontját. Végül, a prefektúra makacsságát látva, a polgármester azt kérte, a 18-as törvény alkalmazása során legalább ne ott mérjenek ki területeket, ahol már az 1-es törvény alapján visszakérték a földet. De így is süket fülekre talált.
Hogyan derült ki?
Az ötszáz hektár ,,államosításáról? úgy szereztünk tudomást, hogy egy üzletember-találkozó alkalmával megkérdezték Puskás Bálint Zoltán szenátortól: minek kellett állami köztulajdonba utalni azt a földet? A honatya elmagyarázta, milyen jó dolog, mert egy tömbben levő területről van szó, ahol vetőburgonyát lehet termeszteni, s akkor nem kell drága pénzért külföldről behozni.
Később a polgármester is kezdte említeni sajtótájékoztatóin, nincs elég föld, mert félezer hektár területet állami köztulajdonba juttattak. Többször is kérdeztük, hogyan történt, ám a betyárbecsület mûködött, előbb nem árult el semmit, aztán később annyit mondott, helybeli magyar emberek járták azt ki, utóbb azt is elárulta, Pete István államtitkár írta alá a jogszabályt.
Végül a városháza földosztó irodájának munkatársát kérdeztük: hogyan is történt? Dézsi Gizella agrármérnök szakmai körökből értesült a történtekről, s megosztotta velünk információit, ám nem volt kezében bizonyíték. Még az ominózus jogszabály másolata sem. De valami mégis volt: a helyi földosztó bizottság átirata, melyben az igényléseket összesíti.
Kutakodtunk
Az adatok összegyûjtése mintegy másfél éves kutakodás eredménye. A történetet nagyjából ismertük, s számítottunk rá, az érintettek jószántukból nem fogják elmesélni, mi történt, legfennebb, ha szembesítjük a bizonyítékokkal. De hol találjuk meg a dokumentumokat? Demeter János, a megyei tanács elnöke az alprefektushoz irányított. Olosz Gergelyt kérdeztük, ám azt mondta, ha lejár alprefektusi megbízatása, segítségünkre lesz. Átböngésztük a Hivatalos Közlönyt, semmit nem találtunk. Aztán égből pottyant a segítség. Tavaly ősszel megjelent szerkesztőségünkben egy földigénylő, akinek elfogyott már a türelme, hogy nem kapja meg felesége örökségét, és segítségünkre volt. A bukaresti Cristian Hatu megszerezte a mezőgazdasági és közélelmezési minisztérium 1999-ben kelt 152-es számú miniszteri rendeletét, melyet Pete István államtitkár írt alá, s amely a sepsiszentgyörgyi Zoocomp Rt. gondnokságában még meglevő 1130 hektár területből 500 hektárt állami köztulajdonba, 630 hektárt állami magántulajdonba utal. Megvolt a kiindulópont. A rendelet egy korábbi rendeletre utalt, és a prefektúra egy levelére hivatkozott. A minisztériumból megszereztük mindkettőt. Kézhezvételkor láttuk, a levél az államtitkár egy korábbi átiratára hivatkozott. Ugyanonnan megszereztük azt is. Amint megkaptuk, abból kiderült, hogy a prefektus egy korábbi levelére kért pontosítást. Még jó, hogy a hivatalos levelek szerkesztésénél kötelező feltüntetni a hivatkozási alapot, így visszamenőleg kiderítettük a forrást. Megszereztük az átiratot, ám nem volt mellette az indoklás. Az információhoz való jogot szabályozó törvény alapján mellékleteivel együtt kértük az illető átiratot a prefektúráról. A hivatal egy hónapig várakoztatott, s akkor is azt állította, nincs meg a levél, csupán egyetlen példányban készült, s azt a minisztériumba küldték. Szemenszedett hazugság. Az átiraton feltüntették, hogy még két helyre, a kataszteri hivatalba és a Zoocomphoz postázták, tehát ez legalább három példány. Továbbá feltételezzük, hogy a prefektúra betartotta kötelezettségét, és megőrzött egy példányt a levelezésből. Szóval itt is mûködött a betyárbecsület. Vagy valaki a bőrét féltette? Visszatérve az időben első miniszteri rendeletre, az egy kormányhatározatra hivatkozott, melyet a Hivatalos Közlönyben megtaláltunk.
Kronológia
1998. május 21-én (!) a sepsiszentgyörgyi földosztó bizottság Albert Álmos elnök és Kulcsár Tünde jegyző aláírásával jegyzéket (6023) juttat el a prefektúrára, a megyei földosztó bizottságnak, melyben értesíti, hogy az 1991/18-as törvénynek az 1997/169-es törvénnyel való módosítása nyomán összesen 1655,8 hektár mezőgazdasági területet igényel vissza 1619 természetes és jogi személy. A mellékletben osztályokra lebontva szerepel a kérvényezők száma és a visszaigényelt területek nagysága. Például 25 bérbeadó 202,77 hektár területet igényelt vissza. Nos, a levél minden bizonnyal célba ért, hiszen rajta van Nicolae Cîrl?nescu aláírása és a megjegyzés, hogy az iratcsomót mellékletekkel együtt átvette.
Azt, hogy mennyi kiosztandó területre volt szükség, megtudhatjuk a 2000. január 20-i és 21-i levelezésből. Sepsiszentgyörgy polgármestere kéri a megyei mezőgazdasági igazgatóságot, intézkedjék, hogy a Zoocomp Rt. és az uzoni Sol Lact Rt. a hónap végéig jelölje ki a visszaszolgáltatandó területeket. Ugyanis az igénylések és a földek felleltározásából kitûnt, hogy csupán 23 hektár rossz minőségû terület áll a földosztó bizottság rendelkezésére, míg a visszaigénylések 1679 hektárra szólnak. Ebből 1369 hektár terület a Zoocompnál, 310 hektár a Sol Lactnál. Ugyanakokkor a polgármester külön-külön az említett mezőgazdasági vállalatokat is felszólította, bocsássák a bizottság rendelkezésére a területeket. Ezeket a leveleket a címzetteken kívül eljuttatták a prefektusnak és a megyei földosztó bizottságnak is.
1998. november 24-én jelent meg a Hivatalos Közlönyben a 213-as törvény, mely a közvagyont és annak jogi helyzetét szabályozza. A jogszabály 8. cikkelye kimondja, állami köztulajdonba juttatás csakis kormányhatározattal lehetséges (!).
Tisztázzuk a tulajdonformákat! Állami magántulajdont a helyi földosztó bizottság rendelkezésére lehet bocsátani és vissza lehet szolgáltatni. Az állami köztulajdon sérthetetlen, ezt csak különleges esetekben, bonyolult eljárással lehet magántulajdonná nyilvánítani.
1999. július 9-én látott napvilágot az 517-es kormányhatározat, mely meghatározta az állami köztulajdonba és az állami magántulajdonba kerülő földterületek nagyságát. A jogszabály kimondja, állami köztulajdonba kerülnek azok a területek, melyek kutatásra, biológiailag magas minőségû magok, palánták és fajállatok előállításához, neveléséhez feltétlenül szükségesek, valamint a mezőgazdasági szakoktatásban nélkülözhetetlenek. A kormányhatározat arról is rendelkezik, hogy a kutatóintézetek és -állomások árutermelésre használt területei az állam magántulajdonába kerülnek. A határozat mellékletében egyetlen, Kovászna megyét érintő egység szerepel, mégpedig a kézdivásárhelyi burgonyaállomás, melynek kezelésében szereplő 907 hektárnyi területet úgy osztottak el, hogy 607 hektár állami köz-, 300 hektár állami magántulajdonba került. (Ez külön történet. A mezőgazdasági igazgatóság indoklásában állítólag csupán 245 hektár kutatáshoz szükséges terület szerepelt, mégis 607 hektárnyit tettek sérthetetlenné. Adrian C??unean-Vlad parlamenti képviselő szerint ebben ,,RMDSZ-es kollégák? keze van benne. Más RMDSZ-tisztségviselők szerint még kevesebb területről szól indoklás, de ,,ez már a múlté, most nézzük a jövőt?.) Említett jogszabály utasítja a mezőgazdasági tárcát, miniszteri rendelettel jelölje ki az illető területeket. A kormányhatározatot a mezőgazdasági miniszter helyett Pete István államtitkár ellenjegyzi.
1999. november 15-én meg is született a 142-es miniszteri rendelet. A tárcavezető helyett ezt is Pete István írja alá. Mai napig nem jelent meg a Hivatalos Közlönyben. A rendelet mellékletében a 297. sorban feltûnik a sepsiszentgyörgyi Zoocomp Rt. 1130 hektár területtel, melyet teljes egészében állami magántulajdonba utalnak (!). Tehát visszaszolgáltatható! S emlékezzünk csak: a sepsiszentgyörgyi igénylők 1679 hektár területet kértek vissza!
Szekeres Attila
(folytatjuk)