Andráskötések, 6.Riport: Vargabetûs idők

2003. május 28., szerda, Archívum 2003–2007

A piramis
A nyolcvanas évek legambiciózusabb, torzóban maradt építkezési vállalkozása a főváros új központjának felépítése lett volna, ehhez előbb buldózerrel letörölték a föld színéről Bukarest legrégibb negyedeinek javát. A példátlan rombolás híre bejárta a világot. A diktátornak szívügye volt az új központ, ennek monumentalitása kellett volna hirdesse személyes hatalma nagyságát is, nem utolsósorban emiatt nevezték el a kommunizmus utolsó romániai szakaszát ,,fáraószocializmusnak?. Szigeti Andrást mindez kevésbé érdekelte, nagyon praktikus okokból törekedett arra, hogy bekerülhessen a ,,Nagy Ház? (Casa Republicii - a parlament és kormány székhelyének szánták, és végül, miután befejezték - az új hatalom némi ,,szemérmes? ódzkodása után - 2000-ben valóban az lett), a piramisokra ezek szerint nem véletlenül hasonlító, kihívóan ízléstelen, neosztálinista kolosszus építőmunkásai közé.
- Első találkozásunkkor került volt a Nagy Ház építőtelepére, akkor még nem sokat mesélhetett róla. Folytassuk, ahol akkor abbahagytuk. Miért hagyta ott a Militari-beli blokkokat?
- Nem fizettek jól. Kollégák mesélték, a nagy háznál másképp van. Előbb megkérdeztem a direktort - csoportfelelős vótam -, emel-e valamit. Megígérte, de nem tudta bétartani. Ha mi megcsináltuk a kofrágot, nem vót beton. Mert mindent vittek a Casa Republiciihoz. Hetekig vártuk a betont, nem jött. Nem vót, mit csinálni, esszebeszéltünk Bara Karcsival, régi craiovai kollégával - csíki fiú vót -, ő es ad 15 embert, én es, s átmegyünk oda. A direktor a transzfert (beleegyezés abba, hogy szolgálati érdekből helyezzék át) megtagadta. De Bara Karcsinak nagy leltára vót, vasoszlopok, minden, azokat nem tudta leadni, hiánya vót, s azt mondták, ha eljön, megfizettetik vele. Én már készültem, szépen sorra leadtam mindent, s végül eljöttem 32 emberrel. Aztán fölszaporodott a csoportom százon fejjel. Magyarok? Legalább harminc csoportfelelős magyar vót. Felinél több. Kivel kellett tárgyalni? Szekusok vótak mind, azok vezették az egészet. Négy ezredes, a mienk inginer colonel I., tartozott alája vagy nyóc-kilencezer ember. A többi három alá es annyi. Örökké azt mondta nekem: ,,M?i, bozgore (magyarok csúfneve), vino încoace!? De ez olyan szekus vót, hogy úgy gyûlölte a Ceau?escu-szekusokat, kész lett volna, hogy keresztüllője őket.
- Miből gondolja?
- Nem szerette őket. Mérnök vót, de úgy sikerült, hogy oda békerült ő es, mint mi. De osztán ment a munka. Lenn, a fődbe olyan munkálatokat csináltunk, hogy a proiectant (tervezőmérnök) azt mondta: amikor készen lesz, abból a sok betonból, ami beléjön, egy olyan várost, mint Brassó, cementgyárostól lehetne építeni belőle. Gyûlések vótak, esszedolgoztunk, ő magyarázta a rajzot, nehogy tévedjünk. De ő megcsinálni nem tudta vóna.
- Mi van ott a föld alatt?
- Negyven méter mélyből indultunk. A kóta zérótól negyven méter lefelé és negyvenkét méter felfelé. Legalul megcsináltuk a falakat, belé vasakat tettek, s töltötték meg betonnal. Amikor megvolt, arra tettek homokréteget, arra öntöttek hetvencentis betont. Arra tettek vasat, azt beléforgatták harminccentis betonba. Akkor azt felvasalták, s öntöttek még egy olyan 170-180 centis betont. Abba belé ólomlemezeket, de akkorákat, hogy 304 daru emelt fel egyet-egyet. Két méter vastag falak és oszlopok, de a közepük tömör vas. U vasak, H vasak. Azok összehegesztve, összecsavarozva! Azokra T vasak, gerendák? Nem lehet kimagyarázni!?
- Baleset nem történt?
- Ott vót elég. Egyszer mindenkit le kellett hajtani, jött Ceau?escu, nem szabadott dógozni. Egy fiatal csóró ment kukucsálni, futott, s beszakadt alatta. Mikor Ceau?escu olyan hat méterre vót az autótól, akkor esett le az az ember. Bé se ment! Szinte megölte az egész vezéreket.
- Az ember meghalt?
- Hogyne. Béesett elébb a lyukba, s aztán ki a földre. A betonra. S a szekusok örökké, hogy takarítsunk. Sepregettünk mindenféle. ?k tudták, hova vezetik, ott kivillanyozva minden. Az újságírók, tévések futottak elöl, s ő egyszer félretért. Egy másik szobába. Pontosan egy ganyéba belé. Valaki otthagyta. Belelépett. Mikor meglátta, tovább nem ment. A cipeje tele vót, a lába fejin keresztül es. Egy szekus a zsebkendőt kikapta a zsebiből, avval törölte le. Avval megtért. Tovább, mint egy hétig senki semmit se csinált, csak sepert, takarított. Felmostunk mindent. Kiadták: minden szobában körte legyen. Ahova ő akar, oda menjen bé. Este, mikor mentünk haza, mindenki eltakarította maga után a piszkot.
- Mennyit keresett?
- Itt küjjel 2000-2200-at, ott háromezertől négyezerre, majd öt-hatezerre ment fel, egyszer nyolcezerre. Olyan három-négyszerese annak, amit másutt adtak. Kézdivásárhelyen akkor 1500-2000 lejeket fizettek. Dolgoztunk 10-12 órákat. Bényomott egyszer két vagon fosznideszkát, makétát (makett) kellett csinálnunk a lépcsőről. Olyan bútornak való fosznideszka! Három-négy cirkula aprította essze. Szombaton jött Ceau?escu. Meglátta messziről, kikerülte. Arrafelé se ment. Vasárnap kellett menjünk dolgozni, el kellett bontani. Pazarlás! S csak betonból amennyit elpocsékoltak, abból Kézdivásárhelyt fel lehetett vóna építeni. Jöttek a betonkeverők, nem vót kész a kofrág, s a mezőre ürítették le.
- A kolonel mint a tigris, úgy viselkedett. Egyszer jőnek, hogy hívat. Szemüveges, ügyes ember. ,,M?i, bozgore!? ,,Da, tovar??u colonel!? (Parancsoljon, ezredes elvtárs!) ,,Deschide frigideru ?i ad? sticla de votc?!? (Nyisd ki a hûtőszekrényt, és vedd ki a vodkásüveget!) Tilos vót inni, ha megfogtak, ki is vettek. Aszongya: tölts egy pohárral. ,,?tii pentru ce am chemat pe tine?? (Tudod-e, miért hívtalak?) Mondom magyarul: ,,Holnap jön két szekus. Négyes kategóriás ácsok. Mondd meg az embereknek, mindenki vigyázzon a szájára. Nehogy a főnökről s a naccságáról valaki valamit beszéljen.? Mert - csúnyát mondott - kivetik. Másnap jöttek, hozta oda hezzám. De mindenüve küldtek belőlük, a vasasokhoz, kőmûvesekhez es. S aszongya: ,,Ha ezek egy héten belül nem tûnnek el, te mész! Téged vetlek ki.? Úgy kellett bánni velük. A kofrág egy méterszer egy méter húszas vaslemezekből (zsalu) állott, annak vasrámája vót. Minden éjjel öntöttek. Nappal mi vettük le s vittük feljebb, mert addig megkötött a beton. Nem kellett tíz napot várni, mint a blokkoknál. Rapidcement. ,,Ezeknek - aszongya -, ha megnézed, nem járt kalapács a kezikben. Jönnek, hogy hallgassák, az emberek ócsárolják-e a főnököt.? Na, hozta őket, bemutatja. Négyes kategóriások, osszam bé, de előre bé kell tanítani. Nem értettek semmihez, de olyan helyre tettem, nem kellett a rajzot nézzék. Lebontottuk a kofrágot. ,,Na - mondom -, még adok két embert, ezt fel kell hordani az emeletre, s elrakni, mert éjjel jő a beton.? Továbbmentem, másokat is béosztottam a helyükre.
- Addig ment jól, amíg ?88-89-ben meg nem jöttek a koncsentrások (munkaszolgálatosok). Mi vártuk, csinálják ők - ők várták, csináljuk mi. A munka ment, mert kellett hogy menjen, de nem úgy, mint előbb. Hogy bé lettek vóna zárva? Dehogy. Az szeredán jött, s csütörtökön ment haza. Hozta a pálinkát, a házi kenyeret, hordta Bukarestből a szalámit (csak ott lehetett kapni szabadon, másutt fejadagra osztották), és ment haza. S még katonákat es hoztak, de mindenki más, a mesterek es szekusok vótak, s az összes igazgatók.
Osztán már odáig kerültünk, hogy kezdték a márványt a falakra rakni. Mikor a kétméteres oszlopot béburkolták márványlappal, Ilona (Elena Ceau?escu) béjött, és ha meglátott egy fekete csíkocskát, ha a közepén, ha a tetején, ha a fenekében, azt le kellett bontani. Milliárdokba került a márvány pedig! Azt úgy reafogatták, levenni nem lehetett. Négy-öt pikámer (légkalapács) dolgozott egy-egy oszlopon, míg leszedték. Két nap megcsinálták, egy hétig bontották. S kezdték újra.
- ?89 decemberére már készen volt a váz, úgy emlékszem, a közfalak hiányoztak csupán.
- Dehogy hiányoztak. A közfalakat es bétették, a teteje es készen vót. Alul a szobák, a garázsok, egy egész kórház, a metró bévezetve. Ha Ceau?escut ne helikopterrel vigyék el, hanem oda béeresztik - még most es ott vóna. Alagút vezetett a Központi Bizottságig. Onnan kihajtani nem tudták vóna. Ahogy készült el egy emelet, festették ki és rendezték bé. Vastag hidraulikus páncélajtók. A raktárakba pakolták bé a konzerveket, mindenfélét, s zárták le. Legalább százszemélyes kórház, élelem és gyógyszer tíz évre! A vizet sem a városból kapja, saját kútja van, de olyan víz, hogy olyat más bukaresti nem iszik. Olyan perszaszőnyegek, hogy daruval emelték fel. Csillárok - azokat es daruval szerelték bé.
Bányászjárta főváros
Szigeti András utolsó bukaresti évei nem úgy alakultak, ahogy elgondolta.
- December 22-én reggel (1989-ről van szó) nem mentem munkába, hallottuk ugye, hogy Temesváron kitört a forradalom, s lőnek s gyilkolnak. A Szabad Európából, a rádióból tudtuk. A szomszédom pont nálam volt délelőtt, mikor jő a felesége: ,,Gyertek, a tévé bémondta, Ceau?escu gyûlést tart.? ,,Nicu - mondom -, Bukarestben is kitört, biztos, ha ma gyûlést csinál!? Mire megyünk, már integetett a balkonon. Hát hujjogtassák!? Azt hittük, ott halunk meg!? Másnap bémentünk ketten a feleségemmel, nézzük meg, ott belül mi van. Mikor a metrón megyünk, ott ordítottak. Mikor megyünk ki, ott zászlókkal mindenki. Féltél, ha félreállasz, ellenségnek néznek. Valaki fejbe üt.
A feleség: A tüntetőkkel tartottunk. Az Egyetem térről felfelé a Magherun. Nem lehetett félreállni.
- Mikor szökött meg a Központi Bizottság tetejéről, és a helikopter vette fel, mi akkor jöttünk ki a metróból. Ott ordítottak, hogy ,,elszökött!? Röpcédulák szotyogtak le. ,,Emberek! Menjetek haza, térjetek visssza a munkahelyetekre!?? Már heába. Hát annyi boldog ember vót! S mi mondtuk: hej, ez a nagy boldogság megkeseredődik!
A feleség: Ibolyához, a lányunkhoz akartunk eljutni, az Obornál laktak, s telefonált, hogy a munkahelyét körülfogták, nem tud hazamenni, s hogy a négyéves kisfiával csak a húga maradt. A két gyerek magára volt, ezért siettünk.
- Az Intercontinentalon fejjel kérdem az egyik polictól: át szabad-e menni? Tessék! Így kijöttünk a sorból. A mellékutcákban felborított, tankelnyomta kocsik, autóbuszok. Mire odaértünk Ibolyához, már a gyárakból jöttek az emberek. Jöttek szembe az autók. A tömeg hujjogtatott: ,,Elszökött Ceau?escu!?
A feleség: Csüngtek az autókon az emberek.
- Másnap (23-án) úgy lődöztek, dörgött még a főd es. Ahol laktunk, a Berceni-ben (bukaresti lakótelep), pedig az távol van a központtól. Az ablaknál színes golyók röpültek. Gondoltuk, nehogy vajegy ágyúgolyó béjöjjön. Harmadnap bémentem a leánkával, a legkisebbel. Akkor futott el! (Ceau?escu Snagovról Târgovi?te felé menekült, ahol letartóztatták, és még aznap, 24-én kivégezték.) Sebesülteket, halottakat hoztak a Romana tér felől, és vitték a katonakórházba. Az autók ablaka bélődözve. Egyszer elkezdenek az Egyetem téren lőni. Előre a metróba akartam a leánkával bészaladni, de annyira teli vót, derékig fértünk csak bé. S szólott a géppisztoly a metróban odale. Az Intercontinental negyedik emeletéről is lőttek. Na, ahogy a golyózápor szünetelt, ölembe vettem a leánkát, hamar béfutottunk a Col?ea Kórház mellett a kápolnacska felé. Az égett, oda félrehúzultunk, s kivártuk, amíg hazamehetünk. Magam előtt fogtam, úgy szaladtunk, ha ér a golyó, találjon engem, ne őt. Tizennégy éves vót.
- A forradalomnak vége lett, a koncsentrások hazafutkároztak, minket, a régieket felvittek a televízióhoz, a bélődözött ablakokat rakjuk bé. Amikor elvégeztük, felhoztak a bibliotékához (Egyetemi Könyvtár, a Központi Bizottsággal és a királyi palotával átellenben állt, mint amolyan forradalmi kulisszát, felgyújtották a felfordulás napjaiban, és leégett). Mellette vót az ötös szekuritáté székháza. A bibliotéka közepén vót egy terem, az megmaradt, szőnyegestől, minden, körbe teljesen elégett. Nekifogtunk, s már a tetejin a kupolát csináltuk, mikor egy kolléga jő, hogy megy nyugdíjba. ,,Bolond vagy? S hát én mehetnék-e?? Megkérdeztem. Nyugodtan - mondták. Három napja vót, s már küldtek a nyugdíjosztályra. 34 éves régiséggel. Ha utánajárjak, a negyvenet es meghaladta vóna. 58 éves vótam. Aztán tovább dolgoztam még kollégákkal? hogy es hívják azt a falut?? ahol szekusiskola vót. Ott vízbazint (medence) csináltunk ezeknek a hátramaradottaknak. Egyszer megyek, hát a főnököm kisegítője jön. Megáll: ,,Ce faci, m?i?? (Hogy vagy, te?) Én: ,,Am gândit, ai murit! Au pu?cat pe terori?tii.? (Azt hittem, meghaltál. Meglőtték a terroristákat.) Kacagott. Osztán két kolléga: kell menni Németországba. Esszejártuk magunkat. A mesterek mérnökök vótak. Magánfirma (cég) vót, a patronunk pedig Nagyvárad legnagyobb szekusfőnöke. Akkor tudtuk meg, kicsoda. Münchenen túl villákat építettünk. Hat hónapig tartott, napjára 50 márkát fizettek. Akkor hazajöttem, s Szentgyörgyön egy lakodalomban meghûtöttem magam, tüdőgyulladást kaptam. Másnap jő a telefon: ,,Mâine mergem la Germania!? Azt hittem, megbolondulok. Három nap nem tudtam beszélgetni. Így osztán kicsomagoltunk, s nem menék vissza. Hazajöttem, s itt kezdék javítgatni a régi házon.
Szigeti András végül azért hagyta ott Bukarestet, mert kellett a lakás a legkisebb lánynak, aki közben férjhez ment. Felesége is csatlakozott hozzá. Nyaranta az egész család Gelencén tartózkodik. A külföldi munka hasznát egyik mészáros veje élvezi.
B. Kovács András
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép
2003-05-28: Archívum 2003–2007 - :

Elhalálozás