avagy hogyan játsztak át magyar emberek
a román államnak félezer hektár székely földet
Sepsiszentgyörgy határában ötszáz hektár szépmezői szántóterületet állami köztulajdonba utaltak, s százhetvennyolc örökhagyó és nyolc egyházközség nem kapja vissza egykor elkobzott földjét, vagy a közelben lévő szántó helyett legelőt ajánlanak nekik Sugásfürdő szomszédságában. Míg az RMDSZ meghirdetett célja a teljes visszaszolgáltatás, a szövetség egyes tisztségviselői és a szervezet rábólintásával tisztségben maradt némely közintézmény-vezető, egyszóval helybeli magyar emberek - némi megkerülhetetlen román segítséggel - azon munkálkodtak, hogy félezer hektár jó minőségû termőföld a román állam sérthetetlen tulajdonába kerüljön - természetesen érdekből. Ezáltal a százhetvennyolc örökhagyó - két kivétellel helybeli magyar ember - után jóval több örökös, valamint a sepsiszentgyörgyi három és a szotyori református, a kilyéni unitárius és római katolikus, a megyeszékhelyi római katolikus egyház évek óta várja, s ki tudja, még meddig várhatja, hogy visszakapja elvett tulajdonát.
(folytatás tegnapi lapszámunkból)
Egy hónapra
megbolydult a világ
Hogy, hogy nem, a szépmezői területek nem kerültek állami köztulajdonba. Ezt teljesen természetesnek tartjuk, hisz a kormányhatározatban sem szerepeltek.
Igen ám, de a háromszékieket igencsak sürgették az események, szorította az idő, s sebtében rá kellett tenniük kezüket a földre. De vegyük szép sorban!
1999. november 30-án a Zoocomp Rt. állami mezőgazdasági vállalat vezetőtanácsa ülést tartott. A jegyzőkönyv tanúsága szerint az ülés egyik napirendi pontja a 142-es miniszteri rendelet és egy meg nem nevezett ,,prefektusi rendelet? alapján a köz- és magántulajdon kijelölése volt. A hivatkozási alap máris demagóg, hisz a miniszteri rendelet a szépmezői gazdaság gondnokságában levő teljes területet állami magántulajdonba utalta. Prefektusi rendeletről nincs tudomásunk, ám ha ilyen született, akkor az törvénytelen volt.
Visszatérve a jegyzőkönyvre: Bartha János vezérigazgató ismertette a helyi tanácsoknak visszaszolgáltatás végett biztosítandó parcellák kijelölésének tervét, továbbá az állami köz- és magántulajdonba kerülő területeket. Jelesen a 601,76 hektár össz-szántóterületből 500 hektár állami köztulajdonba, 101,76 hektár állami magántulajdonba kerül. Indoklásként elmondta, hogy az 500 hektáros terület egységes tömbben van, és új technológiák bevezetésére alkalmas. Mivel zárt övezetről van szó, igencsak megfelelő ,,biológiailag magas minőségû? burgonya-szaporítóanyag termesztésére. (A kormányhatározatból kimásolt szöveg - szerk. megj.) Az igazgató elmondja, hogy az egész területen öntözőberendezés van. Hozzáteszi, 1996-ban az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól 2001-ig szóló részlettörlesztésû hitelt vettek fel burgonya vetőgumó-válogató gépcsoport beszerzésére.
A vezetőtanács tagjai beleegyeztek a terület megosztásába: 500 hektár állami köztulajdonba, a fennmaradó rész állami magántulajdonba juttatásába. Bartha János elnök, valamint Rodica G?zdac és Sándor Katalin tagok aláírták a jegyzőkönyvet.
Megjegyezzük, hogy a dokumentum csak érintőlegesen említette a visszaszolgáltatandó területeket, továbbá egy szó sem esett arról, mennyit is igényelnek, miből látják el a helyi bizottságokat. Lényegre törően kijelölték az 500 hektár szent és sérthetetlen területet - mint neve, Szépmező is utal rá, a vidék legjobb minőségû szántóterületéről van szó.
December 9-én a parlament két házának együttes ülésén elfogadták a mezőgazdasági területek és erdők visszaszolgáltatásáról szóló törvényt, mely 2000. január 12-én 1-es számmal jelent meg a Hivatalos Közlönyben. Tehát december 9-én már mindenki tudhatta, hogy a földeket vissza kell szolgáltatni jogos tulajdonosaiknak ott, ahol voltak.
December 13-án Gheorghe Tatu a 108-as számú prefektusi rendelettel kinevezett egy szakértői bizottságot, melynek ellenőriznie kellett a helyzetet. S láss csodát! Ugyaznap a testület elvégezte a felmérést, s jóvá is hagyta. A bizottság minden tagjának aláírása szerepel a dokumentumon: Bagoly Tibor, a mezőgazdasági igazgatóság vezetője, Karda Árpád, a kataszteri hivatal igazgatója, Felician Ursache, a geodéziai hivatal vezetője, Bartha János és Mircea Nicolae, a Zoocomp Rt. vezérigazgatója, illetve mûszaki igazgatója. Az 500 hektár állami köztulajdonba és a 101,76 hektár állami magántulajdonba való juttatását alátámasztó dokumentáción szerepelnek a fent nevezettek, továbbá aláírták a következők: Gheorghe Tatu prefektus, Nicolae Cîrl?nescu a megyei földosztó bizottság munkaközössége nevében, a Zoocomp Rt. menedzsercsapata: Bartha János vezérigazgató, Mircea Nicolae mûszaki igazgató, Eugen Filip gazdasági igazgató, valamint a Zoocomp Rt. vezetőtanácsa: Bartha János, Sándor Katalin, Rodica G?zdac.
Hogy milyen villámsebességgel dolgoztak, láthatjuk a következő dokumentumból: szintén december 13-án Gheorghe Tatu prefektus levelet (9671) intéz a mezőgazdasági és közélelmezési minisztériumnak, és miniszteri rendelet kibocsátását kéri 500, illetve 101,17 (az ő elírása) hektár terület állami köz-, illetve magántulajdonba vételére. Csatolja az indokló dokumentációt is.
Az iktató tanúsága szerint a levelet december 16-án veszi kézhez Pete István államtitkár, s már aznap válaszol (6402). A miniszterhelyettes jelzi, hogy elsőbbséget élvez a föld-visszaszolgáltatás a 18-as és a 169-es törvények alapján (az 1-es még nem jelent meg, de már mindenki tudott róla). Kéri, közöljék, hogy az állami köztulajdonba kért 500 hektár terület visszaszolgáltatás tárgyát képezi-e. Utóbbi mondatot kimelten kezelte az államtitkár.
Postafordultával, december 20-án a prefektus válaszol (9836), levelét egyenesen Pete Istvánnak címezi: ,,az 500 hektáros terület, mely állami köztulajdonba fog kerülni, nem képezi visszaszolgáltatás tárgyát?. Gheorghe Tatun kívül aláírja Karda Árpád, a kataszteri hivatal igazgatója és Nicolae Cîrl?nescu, a megyei földosztó bizottság munkáját támogató szakértői munkacsoport elnöke. Emlékezzünk csak! 1998. május 21-én már értesítette a helyi bizottság a megyeit, hogy az érvényben levő törvények alapján 1655 hektár területre van szüksége. Sőt, a dokumentumon Cîrl?nescu aláírása fölött szerepel a saját kezû feljegyzés: ,,átvettem a mellékletekkel együtt a mai napon, 1998. május 21?.
Bagoly Tibor mezőgazdasági vezérigazgató érdeklődésünkre elmondta, felkérték, hogy írja alá a dokumentumot, ám megtagadta, hisz köztudott volt, hogy a területre szükség van a visszaszolgáltatáshoz.
Még karácsony előtt, az úgynevezett forradalom évfordulóján, december 22-én, míg mások koszorúztak, szintén Pete István aláírásával megszületik a 152-es számú miniszteri rendelet, mely módosítja a 142-est: a 279. sorban a Zoocomp Rt. neve mellett az szerepel, hogy az 1130 hektár összterületből 500 hektár állami köztulajdon, 630 hektár állami magántulajdon. Ez a rendelet sem jelent meg a Hivatalos Közlönyben. De alkalmazták: az 500 hektárt az állami földalap bekebelezte. Ám bérleti szerződés alapján továbbra is a Zoocomp Rt. dolgozik rajta.
Hogyan jutottunk ide?
Adrian C??unean-Vlad, bármennyire bombáztuk konkrét kérdésekkel, nem mondott el mindent, amit tud. Amúgy félig mûködött a betyárbecsület. A képviselő közölte, 1995-ben mint prefektus került a Zoocomp közgyûlésébe az állam megbízottjaként. Ugyanakkor került oda Kozsokár Gábor szenátor, a harmadik tag Bartha János igazgató volt. 1997-ben, miután a Társadalmi Demokrácia Romániai Pártja kiesett a hatalomból, és az RMDSZ kormányra került, utóbbi kettő ,,szövetkezett ellene, s kitúrták a testületből?.
A Zoocomp földjeinek elidegenítése C??unean közlése szerint 1999 nyarán kezdődött, amikor volt egy találkozó Szépmezőn, melyen részt vett a menedzsercsapat, a megye akkori vezetősége, az akkori rendőrparancsnok, Kozsokár Gábor jelenlegi alkotmánybírót név szerint említette. ?t, a cég vezetőtanácsának volt tagját nem hívták meg - mondotta, s hozzátette, arról tárgyaltak, hogyan tegyék rá kezüket a cégre. Érdeklődésünkre, hogy Puskás Bálint szenátor ott volt-e, nem tudott határozott igennel vagy nemmel válaszolni, ám rögtön megjegyezte, Puskásnak ,,mindenben benne van a keze, ami magánosítás?.
A képviselő nem mondta, de munkatársunktól tudjuk, hogy a találkozó tulajdonképpen nagy eszem-iszom volt, melyet Pete István tiszteletére tartottak a Zoocomp étkezdéjének szeparéjában. Az államtitkárt itt nyaraltatták - mondotta egy adatközlőnk.
Dézsi Gizella szerint az ötszáz hektár elkülönítését már 1997-ben célul tûzték ki. Ugyanis az akkor kelt 169-es törvény alapján a földeket vissza kellett (volna) adni, s akkor a Zoocompnak nem maradt volna, min gazdálkodnia. Ezzel egyéb is egybecseng. Domokos Ernő közgazdász, korábban a Zoocomp közgyûlésének tagja mondotta, már az ő idejében úgy kezelték az ötszáz hektár területet, mint vissza nem adhatót. ? a kérdést nem firtatta.
Bartha Jánost, a Zoocomp volt vezérigazgatóját a történtekről kérdeztük. Azt mondta, belterjes burgonyavetőgumó-termesztő farmot szerettek volna kialakítani, ugyanis a brassói állomás tönkrement. Ahhoz az egy tömbben levő, ötszáz hektáros terület kitûnő lett volna. Biztonsági övezet is telt volna belőle, s négy parcellára osztva a vetésforgót is biztosította volna. Kár lett volna feldarabolni parcellákra, amikor ott volt egy tömbben az 500 hektár. Miért vegye a gazda a drága holland magot, amikor itt, a burgonya hazájában is elő tudjuk állítani? - tette fel a szónoki kérdést. További érdeklődésünkre a volt vezérigazgató elmondta, a vállalat vezetősége javasolta az állami köztulajdonba utalást a megye akkori vezetőségének, Orbán Árpád tanácselnöknek és Gheorghe Tatu prefektusnak, továbbá a mezőgazdasági minisztérium államtitkárának, Pete Istvánnak. A polgármesterrel is beszéltek, de nem akarta megérteni - tette hozzá Bartha.
- Igen, de akkor már megjelent a 169-es törvény, melynek alapján több mint 1600 hektárt kértek vissza - vetettük fel.
- Jó, de nem onnan kellett azt visszaadni, ott tagosított földek voltak, Zabolától errefelé minden községnek voltak itt földjei.
- Ami Sepsiszentgyörgy területére esett, abból a szentgyörgyieket ki kellett volna szolgálni.
- Nehogy azt mondja valaki, hogy a föld helyett, amire az IMASA vagy a IAIA épült, Szépmezőn kellett volna területet adni! Azt nem volt szabad elherdálni.
Most azt mondja Bartha is, hogy ki kell adni a földet az embereknek. Most, hogy dugába dőlt a terv, ugyanis Erdély Ede felső-háromszéki üzletember megvette a vállalat felét, sőt, azóta majdnem az egészet. Amennyiben ez nem történik meg, magánosításkor a Zoocomp hetvenszázalékos többségi részvénycsomagja Bartha tulajdonába került volna.
Azt, hogy miként nem akarta megérteni a polgármester a javaslatot, Dézsi Gizella mesélte el: négyen voltak a polgármester irodájában, rajtuk kívül Bartha János és Karda Árpád. Utóbbiak győzködték a polgármestert, mondjon le a területről, ám Albert Álmos olyannyira kitartott, hogy majdnem rájuk borította az asztalt. Bartha és Karda addig mentek, hogy megfenyegették, a széke inog, s kijelentették, Albert Álmos már rég nem fog a polgármesteri székben ülni, amikor ők még mindig a helyükön lesznek. (Csalódtak. Albert még mindig polgármester, Barthát kitúrta Erdély Ede, Kardát meg a kataszteri és geodéziai hivatalok összevonásával másodhegedûssé minősítették.) Csúnyán összevesztek, majd Bartha és Karda mérgesen távozott.
Szekeres Attila