Pedagógusok, nevelők, sikerkovácsok, mûhelyvezetők, nevezhetjük bárminek őket, tény, hogy ők állnak sportmozgalmunk kevésbé napos, inkább árnyékos oldalán. Ott, ahol a munka dandárja zajlik, ott, ahol megtervezik a jövőt, ott, ahol millió verejtékcseppel áztatják a kivitelezés, a beteljesülés útját, ott, ahol a munka fáradalmait nyugtázó zokszó veri fel a csendet. Testnevelők ők, sportéletünk szürke eminenciásai.
- Valamilyen tanárnői pályáról álmodoztam, aztán adott pillanatban papnő szerettem volna lenni. A lényeg mindkét esetben a nevelés gondolatára, szándékára esett. A pályaválasztást végül is a sport döntötte el, ezen belül az atlétika és a kézilabda, mert mind a kettőnek hódoltam, és nem utolsósorban a televízió gazdag programjával, a sportversenyek közvetítésével. A magam tapasztalatából, a mások tanításából megtanultam, hogy a sport egészséges életmódra nevel, fontos szerepet játszik a betegségek megelőzésében, az egészség megőrzésében, az emberformálásban, jellemalakításban. Egyszerûbben fogalmazva: a sport mindenre megtanít.
Névjegykártyája
1978. augusztus 25-én született Baróton, de Erdőfülén nevelkedett. Édesapja, Antal bányászmester, édesanyja, Emília háztartásbeli. Bátyja, Antal szintén bányászmester.
Az I-VIII. osztályt Erdőfülén végezte, a IX-XII.-et Baróton. A brassói George Bari?iu Egyetem testnevelés és sport karán szerzett tornatanári oklevelet, Temesvárott licencezett. Úszó szakos.
A főiskolai évek alatt Bibarcfalván tanított, immár második éve, hogy az erdőfülei általános iskola tornatanára.
Sportolóként atletizált, középtávfutó volt, s a megyei bajnokságokban szerepelt, de kézilabdázott is a baróti líceum csapatában. Különösebb eredményt sem itt, sem ott nem ért el.
Tanítványai közül a legjobb eredményt Bedő Boróka érte el, aki tavaly megyei második volt sakkban, idén pedig megnyerte a megyei iskolás bajnokságot. Kispályás labdarúgócsapata körzeti bajnokságot nyert.
Hajadon.
Hobbija a tévézés. Naponta négy-öt órát tölt a tévé előtt, rendszerint sportadásokat néz. Az ökölvívást kivéve minden sportot szívesen néz.
Szőcs Elza tanárnőt egyelőre a nevelőmunka érdekli, s e téren akar maradandót nyújtani, szép eredményeket elérni. Mint minden egészséges ember, családban gondolkodik, abban látja élete célját, jövőjét, saját maga hivatását, emberi kötelezettségét, de mint mondotta, mindent a maga idejében. Imádja a gyerekeket, szeret velük foglalkozni, igyekszik megtanítani őket mindarra, amire az életben szükségük lehet. Saját maga példájából kiindulva igyekszik beléjük oltani a küzdeni tudást, a kitartást, a közösségi szellemet, az együvé tartozás gondolatát, az alkalmazkodóképességet s a makacs rátartiságnak azt a vonalát, mely a jót célozza. Mert mi tagadás, az ő esetében néha megtörténik, hogy akkor is makacsul kitart szándéka mellett, ha az éppen nem a legjobb irányba visz. S ekkor még mindig nem beszéltünk lobbanékonyságáról, mely nem előny, inkább hátrány az ember életében. Tisztában van tehát saját maga jó és rossz oldalával, de - s ez a fontos, ez a döntő - igyekszik mindig a jót előnyben részesíteni, igyekszik rávezetni az embereket a jóra, még akkor is, amikor elkerülhetetlen a véleményütköztetés, vagyis bírálnia, véleményt mondania kell, ilyenkor aztán nagyon vigyáz arra, hogy ne legyen sértő, bántó. Na persze, nemcsak másokat tud megbírálni, hanem önmagával is szembe tud nézni, önmagától is számon szokta kérni a tetteket, valamivel szigorúbban, mint másoktól, s talán durvábban is, hiszen önmagának könnyebb megbocsátani.
Az iskolai sportéletet jónak minősíti. - Igaz, nem tudom megvalósítani azt, amit a főiskolán tanultam, de? Nem tagadom, ráférne a jobb anyagi háttér, a jobb felszereltség, a korszerőbb sportbázishálózat, a testnevelés oktatásában a nagyobb óraszám, legalább a heti három óra, mert a gyerekek imádnak mozogni, sportolni, igénylik a szervezett mozgást, a sportjátékot. Azt mondják, nem eléggé fejlett a sportkultúránk, s ez azért van, mert az emberek nem értik a sport lényegét, de könyörgöm, ennek a sportkultúrának az alapját az iskolában kell megszerezni, ott kell az emberekbe oltani.
- Hogy elégedett ember vagyok-e? Igen is és nem is. Igent mondhatok, ha arra gondolok, hogy sikerült diplomát szereznem, de az érem másik oldalát nézve, nincs még családom, s család nélkül nem teljes az élet.
- Tervem, vágyam? Családot alapítani, az iskolában pedig minél több sportágat megszerettetni a gyerekekkel, és minél szebb eredményeket elérni velük.
Ehhez is, ahhoz is sok sikert, tanárnő!
Áros Károly
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.