Ha Rodostó, akkor felejthetetlen emléke tizenötünknek. Mintha a tegnap indult volna a kis csapat előbb Zágonból (Mikes uram emlékéhez illő búcsúztatások közepette) Sepsiszentgyörgyre, majd napok múltán, pontosabban 1991. május 6-án, hétfő reggelén neki délnek. A ,,bölcsőtől a koporsóig? szaladtunk ,,váltott lovakkal?, tûző napsütésben, zivatarban, mígnem a negyedik napon megálltunk a várost jelző táblánál egy felvétel, azaz csoportképkészítés erejéig s az áhított tenger ,,mormolását? meghallgatni. Nem vártak kenyérrel, sóval, de mi magunk ünnepélyessé tettük, megszerveztük bevonulásunkat Rodostóba. Kibontottuk Méreg Józsi nemzetszín lobogóját, s azt körülállva-tartva kocogtunk a Rákóczi-múzeumig, mely épp zárva volt. De az igazgató, Ali Kabul barátunk a közelben lakott, nem kellett sokat várakoznunk a szimpatikus, magyarul jól beszélő kurucszakértőre. Sikeres vállalkozásunk örömére házigazdaként ő is megkóstolta Bokor Sándor hazai kisüsti szilvóriumát, s koccintások kíséretében ismerkedtünk, osztotta névjegykártyáit a minden magyar népszerû Alija. Ahogy írta akkor a velünk együtt szenvedő krónikásunk: ,,?Nem sokkal később megérkezett a magyarok tiszteletbeli konzula, Erken Erdogán, majd a város polgármestere, Hüsnü Basat. Együtt ünnepeltük a sikert?? Igen, a város előkelő polgárai megtiszteltek jelenlétükkel, velünk ünnepeltek. Felmérték a Rákóczi hû kamarássa születésének 300. évfordulója tiszteletére szervezett főhajtásunk jelentőségét, nagyságát. Ezen emlékek jutottak eszembe eddigi életem legnagyobb külföldi élményeként a szomorú hír olvastán: ,,Rodostóban fogy a magyar emlék.? Leomlott a Magyar utca Mikes-háza, melyet bár már romosan, még láthattunk állva, de a mostani szemtanú már csak egy kupac törmeléket talál. Czimbalmos Kozma Csaba alpolgármesterünk próbálkozását, hogy Rodostó mostani vezetősége felvegye a testvérvárosi szerződés ,,odadobott kesztyûjét?, csak méltányolni tudom! Úgy érzem, hogy ennek a közeljövőben megkötendő, tartalommal is megtöltött kapcsolat útjának mi kitapostuk 850 kilométeres ösvényét két tucat esztendőnek előtte. Szerény véleményem, hogy e cél érdekében küldötteink keressék meg a tiszteletbeli konzult, a város akkori polgármesterét, akik oly nagy szeretettel fogadták tizenöt tagú küldöttségünket 1991 májusában. Hátha segíteni tudnának a testvérvárosi szerződés mielőbbi aláírásában, és ez a kapcsolat élőbb és gyümölcsözőbb lenne, mint mondjuk a novoszibirszki vagy a givatayimi? Már csak a mindenkori bujdosó kurucok, vezéreik emlékeinek ápolása, a nemes lelkû befogadó szultánok (Mikes Kelemen négyük uralkodását élte túl) és Tekirdag akkori elöljáróinak a bujdosókról való gondoskodására tekintettel is! Az egykori Rhaidosztosz - melynek neve hallatán Bercsényi Miklós 1720-ban azonnal anagrammát fabrikált, s így lett Rodostóból Ostorod, Mikes szerint hozzáillően a bujdosókhoz - lehetne és legyen is a mi kilencedik testvérvárosunk. A ,,rodostói csillagnéző? emléke erre predesztinál.
Ferenczy L. Tibor
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.