Az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács Kezdeményező Testületének sepsiszentgyörgyi fóruma változatlanul követte a mozgalom eddigi szájtartását, de mégis hozott nóvumokat az immár két táborra szakadt erdélyi magyar politizálás vadonatúj históriájába. Jelesen azt, hogy a sepsiszentgyörgyi nagygyûlés már tisztázó, a célokat pontosabban körülíró dokumentumokat is nyilvánosságra hozott, jelesen az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács mibenlétéről és követendő stratégiájáról szólót, a kedvezménytörvény védelmében írottat, a székelyföldi autonómia kimunkálásának lehetőségeiről fölvázoltat, valamint a kommunizmus áldozatainak emléknapját igénylőt.
Ezek a dokumentumok természetesen jobbára munkavázlatok még, s a fórum el is ismerte, hogy rengeteg elméleti és gyakorlati munkára van szükség ahhoz, hogy a valóban talpon álló, kikezdhetetlen, korszerû érvekkel aládúcolt tervezetek megszülessenek, s ezeket a közakarat is legitimálja. Mert legitimáció nélkül az egész mozgalom könnyen önnön hamvába roskadhat, s nem lesz egyéb, mint szalmaláng-momentum az erdélyi magyarság létküzdelmeinek történetében. Hogy erre mennyire szükség van, azt legkönnyebben talán a székelyföldi autonómiatervezet példájával világíthatjuk meg, s már most ki kell mondanunk, hogy a lassan évtizede elkészült autonómiaplánum nem egészen alkalmas arra, hogy arról a port lefújva, újra előhozakodjanak véle. Aki ismeri, az tudja, hogy ez a tervezet - sajnos - anakronisztikus, alig számol a XXI. század elejének valóságával, a kialakult társadalmi és politikai trendekkel. Középkori modellekkel ma már bajos előhozakodni, hiszen azok a história, a szaktudományok kutatási terrénumaként kezelhetők, de már aligha mintául idézhetők. Mintát bőven lehet találni, a kontinensünkön mûködő autonómiaformák egyike-másika, ha nem is könnyûszerrel, honosítható tájainkon is, s lehet érthető hivatkozási alap a nemzetközi közvélemény számára is. Abban teljesen egyetérthetünk a fórummal, hogy a következő évek nem kis feladata lesz a befogadó közeg megteremtése, sokkal nagyobb munka és göröngyösebb út ez, mint bárki első látásra hinné, hiszen ha saját közösségünkben megvan a szándék és az akarat a valódi önkormányzatiság megteremtésére és gyakorlására, ez távolról sem mondható el a századok óta manipulált többségi román társadalomról, mely minden autonómiatörekvésben ország- és nemzetrontó veszélyt lát. Erre nevelték, e mentalitásban leledzik ma is, s még sokáig kitart emellett. Ezzel számolni kell, s még olyan illúziókat sem szabad táplálni, hogy a többség valamiféle értelmiségi elitje előbb-utóbb fölkarolja az eszmét. Ilyen elit nincs, legfennebb fehér hollók vannak, kiket még a megszólalástól is elriaszt a ,,nemzetárulás? vádjának rémképe.
Nemzetközi támogatásra egyelőre nincs kézenfekvő kilátás, míg a megértésért, megértetésért is szívósan, hosszasan és kitartóan meg kell küzdeni, s a világot csak számok és tények győzhetik meg igazunkról, ezeket kell fölsorakoztatni, hadrendbe állítani, a nemzetközi közvélemény elé tárni, akár röpiratok, jelentések, tanulmányok százaiban. Hogy értsék végre: milliós nagyságrendû közösség kér, követel esélyt a megmaradásra és gyarapodásra, s ehhez nincs más eszköze, mint az autonómia megteremtése és elfogadtatása. A huszonnegyedik órában egyébként, hiszen 1989-et követően nem lazult, hanem mérhetetlenül felerősödött az államnemzeti nyomás, s a mindenkori román hatalom teljesen nyilvánvaló célja a Székelyföld - az utolsó erős magyar kisebbségi bástya - fölmorzsolása, elszegényítése, fölfalatása. Megőrzésére nincs más mód, mint az autonómia megteremtése, mely nem öncél, hanem az utolsó eszköz a megmaradásra. Ezt ellenfeleink is tudják, s ezért nem elégséges - bár óhatatlanul szükséges! - kimondani, meghirdetni az igényt, de a közösség belső tartását kell kiépíteni ahhoz, hogy a lassan százados igény és álom végre valóra válhasson.
Most, a trianoni békediktátum 83. évfordulóján végre igazán értésére kell adni Európának, a világnak, hogy a nemzet testéről erőszakkal leszakított nemzetrészek élni akarnak, s erre egyetlen módjuk van: belső nemzeti önrendelkezésük elismerése. Álom és realitások határmezsgyéjén élünk (vagy pusztulunk inkább!?), s úgy kell álmodnunk, hogy szembefeszüljünk a realitások szorításával. Csodákra nem várhatunk, mert nincsenek kívülünk létező csodák. Sajnos, ma még az egyesült Európa sem az, de talán azzá válhat valamikor. Csak számunkra ne legyen túl későn!
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.