Trianon 83 éve: Az erőszak békéje

2003. június 5., csütörtök, Archívum 2003–2007

Részlet a Trianon titkai címû könyvből
A magyar kormány és Apponyi Albert is úgy nyilatkozott azután, hogy csakis a későbbi revízió reményének alapján került sor 1920. június 4-én Trianonban a békeszerződés aláírására. Persze, önmagában a kegyetlen feltételek megváltoztatásának távoli illúziója nem indokolta volna a szerződés aláírását, azt sokkal inkább a Magyarországot körülvevő kényszerítő körülmények idézték elő. A kényszerítő körülmények pedig az 1918. november 3-ától, a fegyverszünet aláírásától számított jó másfél év alatt alakultak ki. Ezek közül az egyik legfontosabb tényező az, hogy amíg a fegyverszünet aláírásakor Magyarország területén egyetlen idegen katona sem volt, addig a békeszerződés elfogadásakor az ország területeinek kétharmad része idegen megszállás alatt állt, sőt még a békeszerződés érvénybelépése előtt idegen államok részévé vált, mert a hódítók nem csak megszállták, hanem be is kebelezték azokat a földeket, ahová a lábukat rátették. Azt lehet mondani, hogy a már a háború előtt és alatt megfogalmazott háborús és békecélok érvényesítése Magyarország rovására maradéktalanul sikerült, ugyanakkor Magyarország a maga céljait nem tudta megvalósítani. Ez a cél Magyarország részéről az ország területi egységének, épségének biztosítása volt, melyhez hozzátartozott a magyarországi nemzetiségek jogainak elismerése és biztosítása, másrészt hozzátartozott annak hangsúlyozása, hogy Magyarország ha be is lép a háborúba, azt nem a területgyarapodás igényével teszi, egyetlen négyzetkilométert sem szándékozik annektálni a szomszédos országok területéről. Ezzel szemben a szomszédos államok kivétel nélkül új területek megszerzésének igényével léptek be a háborúba, a háború előtti és alatti diplomáciai és propagandakampányaik is ezt a célt szolgálták, és ezért tettek katonai lépéseket a fegyverszüneti egyezmények aláírása után is Magyarországgal szemben. A szomszédok szeme előtt Nagy-Csehország, Nagy-Szerbia és Nagy-Románia lebegett. Masaryk 1915-ben emlékiratot juttatott el az angol külügyi hivatalhoz, melyben igényeiket így fogalmazta meg:
,,A cseh állam állna az úgynevezett cseh országokból, nevezetesen Csehországból, Morvaországból és Sziléziából; ehhez jönnének Észak-Magyarország tót területei, Ungvártól Kassán keresztül a néprajzi határvonalak mentén, az Ipoly folyó mentén a Dunáig, befoglalván Pozsonyt és a magyar határtól északra elterülő egész Szlovákiát. A tótok, csehek, annak ellenére, hogy saját dialektusukat használják irodalmi nyelv gyanánt? A cseh és szerbhorvát óhajok maximumát az képezi, hogy Csehország és Szerbia-Horvátország között összeköttetés legyen? Ez azáltal válna lehetségessé, ha Magyarország nyugati határán egy keskeny földsávot Szerbiának vagy felerészben Csehországnak, felerészben Szerbiának adnának. Ezen korridort Pozsony, Sopron, Moson és Vas vármegyékből alkotnák meg? Szerb-cseh korridor megkönnyítené a gazdasági cserét az iparos Csehország és a földmívelő Szerbia-Horvátország között, és ez Csehországtól szerb-horvát kikötőkhöz vezetne.? A korridor tervét a háború befejezése után újra felelevenítették, sőt 1919 decemberében megvalósítása céljából Benes fegyveres segítséget is ajánlott a szerbeknek. A békekonferencián azonban Nyugat-Magyarországnak Csehországhoz való csatolását egyedül csak Franciaország támogatta, így végül is létrejött Burgenland, melyet Ausztriának ítéltek. A román igényeket Seton Watson írta le 1915-ben megjelent könyvében (Roumania and the Great War - Románia és a nagy háború), olyan pontosan, hogy a trianoni határ az általa leírtaktól csupán pár kilométerrel tér el. Persze, a románok többet szerettek volna még ennél is elérni, követeléseik a Tiszától a Dnyeszterig terjedtek, de azért átmenetileg megelégedtek azzal is, amit a trianoni béke kínált számukra.
Céljaik megvalósítására Magyarország kormányai is kitartóan törekedtek a körülmények és lehetőségek által meghatározott változatos módszerekkel. Láttuk, 1918 őszén az antanthatalmak jóindulatában bízva a diplomácia eszközeivel próbálták megállítani Magyarország különböző területeinek megszállását. Ekkor a fegyveres ellenállásra még sem hadsereg, sem az annak ellátásához szükséges muníció nem állt rendelkezésre. A fegyveres honvédelem szükségességének felismeréséhez és koncepciójának kidolgozásához azonban már a Károlyi-kormány hozzálátott, a kivitelezés azonban a Tanácsköztársaságra maradt. A kezdeti sikereket azonban újabb katonai vereség követte. 1919 augusztusától 1920 júniusáig az új kormányoknak konszolidálni kellett a polgári rendszert, meg kellett szabadulnia a szélsőséges elemektől, el kellett magát fogadtatnia a győztes nagyhatalmakkal, s mindezt olyan körülmények között, mikor az ország kétharmad része idegen katonai megszállás alatt volt, és ennek következtében, valamint a háborús veszteségek miatt a gazdaság gyakorlatilag mûködőképtelenné vált. Érthető módon 1919 végén és 1920 elején újra a diplomáciai kísérletek kerülnek előtérbe, s ezekben a próbálkozásokban a győztes nagyhatalmak, mindenekelőtt az Egyesült Államok kormánya által meghirdetett rendezési elvek szolgáltatják a hivat-kozási alapot. Az USA elnöke, Wilson 1918 legelején hozta nyilvánoságra 14 pontba foglalva azokat az elképzeléseket, melyeket a háború befejezése után békekötéseknél, a határváltozásoknál és a különböző népek sorsát politikai szempontból is megszabó intézkedéseknél figyelembe kell venni. Ha végigtekintünk a nyilvánosságra hozott pontokon, érthetővé válik, miért táplált illúziókat a háború utáni rendezést illetően a Károlyi-kormány, és tette le a fegyvert 1918 őszén, s miért ébredtek újjá ezek az illúziók minden más próbálkozás kudarca után egy évvel később, a békekonferencia döntéseit közvetlenül megelőzve. A 14 pontot Woodrow Wilsonnak, az Egyesült Államok elnökének a kongresszushoz intézett, 1918. január 8-i üzenete tartalmazta:
,,I. Nyílt, nyíltan letárgyalt békeszerződések, amelyek megkötése után nem lesz többé semmiféle titkos nemzetközi megállapodás, hanem a diplomácia mindig nyíltan és a nyilvánosság színe előtt fog tevékenykedni.
II. A hajózás teljes szabadsága a parti vizeken kívül eső tengereken, békében és háborúban egyaránt, kivéve, ha a tengereket nemzetközi szerződések végrehajtására irányuló nemzetközi akció révén teljesen vagy részben lezárnák.
III. Minden gazdasági akadály lehető legnagyobb mértékû megszüntetése és egyenlő kereskedelmi feltételek megteremtése mindazon nemzetek részére, amelyek hozzájárultak a békéhez és csatlakoznak annak fenntartásához.
IV. Megfelelő biztosítékok nyújtása és elfogadása arra, hogy a nemzeti fegyverkezéseket a belső biztonsággal összefüggő legalacsonyabb szintre csökkentik.
V. Az összes gyarmati igény szabad, elfogulatlan és teljesen pártatlan rendezése, annak az elvnek szigorú betartása alapján, hogy a szuverenitás idevonatkozó kérdéseinek eldöntésénél az érdekelt lakosság érdekei ugyanolyan súllyal essenek a latba, mint annak a kormánynak méltányos igényei, amelynek igényei jogosságát el kell bírálni.
VI. Az összes orosz terület kiürítése és az Oroszországot érintő összes kérdés olyan rendezése, amely a világ többi nemzetének legjobb és legszabadabb együttmûködését biztosítja arra nézve, hogy Oroszország akadálytalanul és korlátozás nélkül alkalmat kapjon saját politikai fejlődésének és nemzeti politikájának független meghatározására, valamint hogy biztosítva legyen Oroszország őszinte fogadtatása a szabad nemzetek társaságában az általa választott intézményekkel együtt, sőt ezen a fogadtatáson túlmenően biztosítva legyen részére minden olyan támogatás, amelyre szükség lehet, és amelyet ő maga is óhajt?
VII. Az egész világ egyet fog érteni abban, hogy Belgiumot ki kell üríteni és helyre kell állítani anélkül, hogy megkísérelnénk korlátozni szuverenitását, amelyet minden más szabad nemzettel együtt élvez?
VIII. Az egész francia területet fel kell szabadítani, és elözönlött részeit helyre kell állítani. Azt az igazságtalanságot, amelyet Poroszország 1871-ben Elzász-Lotaringia tekintetében Franciaországnak okozott, és amely közel ötven évig nyugtalanította a világ békéjét, jóvá kell tenni, hogy a béke mindenki érdekében újból biztosíttassék.
IX. Az olasz határokat a világosan felismerhető nemzetiségi vonalak szerint kell kiigazítani.
X. Ausztria-Magyarország népei részére, amelyeknek helyét a nemzetek között oltalmazni és biztosítani kívánjuk, meg kell adni az önálló fejlődés legszabadabb lehetőségét.
XI. Romániát, Szerbiát és Montenegrót ki kell üríteni, a megszállt területeket helyre kell állítani, Szerbiának szabad és biztosított kijáratot kell adni a tengerhez; a különböző balkáni államok egymás közötti kapcsolatait barátságos tanácskozás útján az állami és nemzetiségi hovatartozás történelmileg kialakult vonalai szerint kell meghatározni; a különböző balkáni államok politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi garanciákkal kell alátámasztani.
XII. A jelenlegi Ottomán Birodalom török részeinek teljes szuverenitást kell biztosítani, de a többi nemzetiség részére, amelyek most török uralom alatt élnek, biztosítani kell létük feltétlen biztonságát, önálló fejlődésük teljes és zavartalan lehetőségét. A Dardanellákat állandóan nyitva kell tartani mint nemzetközi garanciákkal biztosított szabad átjárót minden nemzet hajói és kereskedelme számára.
XIII. Független lengyel államot kell létesíteni, amely magában kell hogy foglalja a vitathatatlanul lengyel lakosság lakta területeket, szabad és biztosított kijáratot kell biztosítani számára a tengerhez, politikai és gazdasági függetlenségét és területi sérthetetlenségét nemzetközi szerződéssel kell biztosítani.
XIV. Különleges szerződésekkel meg kell alakítani a nemzetek általános szövetségét avégből, hogy a nagy és kis államok politikai függetlensége és területi sérthetetlensége kölcsönös garanciákkal egyaránt biztosíttassék.?
A Magyarországot leginkább érintő X. pont tekintetében ugyan megváltozott az Egyesült Államok álláspontja, és 1918 végére már lemondtak a monarchia fenntartásáról, a monarchia népeinek önrendelkezési jogára vonatkozó megállapítás azonban továbbra is érvényben maradt. Hivatkozási alapul szolgált a szerb, román, rutén, szlovák, cseh stb. népek követeléseinek megvalósításához, ugyanakkor Magyarország területi épségének védelméhez is, vagy legalábbis ahhoz, hogy népszavazást lehessen követelni a vitatott területek hovatartozása kérdésében. A több millió más nemzetiségû mellett több millió magyar sorsáról is szó volt, akik ha a szomszédos államok területi igényei kielégítést nyernek, ezen belül kisebbségi sorba kerülnek.
Az eddig elmondottakból mindenesetre kiderül az, hogy legalábbis elvi alapja volt a békekonferencián a magyarok számára remélt méltányos bánásmódnak. Másfelől egyértelmûnek tekinthető, hogy Magyarországot a békekonferencia nem a Tanácsköztársaság miatt ,,büntette meg?, illetve nem a ,,bolsevizmus veszélye? volt az oka a szomszédos országok katonai akcióinak, hiszen amikor ezek 1918 őszén megindultak, még nem volt Magyarországon ilyen veszély. Ezenkívül 1918. november 3-ától, a fegyverszünet aláírásától 1920. június 4-ig, a békeszerződés aláírásáig eltelt idő alatt a politikai rendszer jellege Magyarországon több ízben alapvetően megváltozott. A Károlyi-kormány a valódi polgári demokráciát képviselte, a Tanácsköztársaság Európában a legmesszebb ment a forradalmi mozgalom útján, a Horthy Miklós nevével fémjelzett politikai vezetés, mely a békeszerződést aláírta, pedig már a konzervatív polgári berendezkedés megszilárdulását garantálta mind Magyarország, mind Európa számára. Sem a győztes hatalmak béketerveit, sem a szomszédos államok területi követeléseit nem befolyásolta Magyarország társadalmi berendezkedése. A háború végén a győztes nagyhatalmak célja Közép-Európa lehető legrövidebb időn belüli pacifikálása volt, és törekedtek arra is, hogy az európai nagybirodalmak romjain létrejött kis utódállamok között jószomszédi viszony alakuljon ki. Felvetődött esetleg egy új államszövetségi rendszer létrehozásának lehetősége is, amely a német és szovjet veszély ellensúlyozására egyaránt alkalmas lehetett volna. Hogy ez a háború utáni rendezés végül is Magyarország rovására valósult meg, ez a francia, cseh, román, szerb diplomáciai és katonai aktivitás eredménye, mely meghaladta mind Magyarország, mind pedig Anglia és az Egyesült Államok tevékenységét. Hozzájárultak a nagyhatalmak közötti ellentétek is, illetve Magyarország vonatkozásában az a tény, hogy a háború, a forradalmak és a honvédelem következményeinek együttes jelentkezése a magyar kormányok számára sem mindig tette lehetővé a tisztánlátást, vagy ha igen, akkor sem rendelkeztek a megfelelő eszközökkel szándékaik keresztülvitelére. Így azután Magyarország tragédiája bekövetkezett. 1920. június 4-én, a békeszerződés aláírásának napján az országban megkondultak a harangok, bezártak az üzletek, az iskolák, tíz percre leállt az utcai forgalom, a Területvédő Liga tiltakozó töntetést szervezett.
Raffay Ernő
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép