Utazunk, utazgatunk. Néha kényszerûségből, ritkábban jókedvünkben, s egyre gyérebben mondhatjuk el Petőfivel, hogy ,,tenger kéj veszen körül? vonatra szállván. Híres verséből már a biztatás sem igazán időszerû, miszerint: ,,száz vasutat, ezeret építsetek, építsetek?!?, mert mostanság és minálunk nem építik, hanem rombolják és felszámolják a vasutakat, alig van már keskenyvágányú, emlékké válnak az iparvasutak, lassan, de biztosan leépítgetik a szárnyvonalakat. Pedig azok a vasútépítés hőskorában, a XIX. században, a század fordulóján vidékek, kis tájak igazi világhoz kapcsoló köldökzsinórjai valának.
Ma lassan-lassan anekdotába illő történetek forrásaivá válnak, s nem csoda, hogy élelmes tévések lesik és filmezik, mi is történik például a székelyföldi szárnyvonalakon. A minap láttam a Dunán, hogy a Balázsfalva-Parajd szárnyvonalon a kalauzok kezelik a maradék sorompókat: a vonat megáll, szépen leszállnak, leengedik a sorompót, visszaszállnak, a vonat továbbmegy, újra megáll, leszállnak, felhúzzák a sorompót, indulhat a közúti forgalom, ők vissza a szerelvényre, mehet a járat is. Vasúttörténeti kuriózumként forgalmazták a kisfilmet, pedig mi, háromszékiek tudtuk, hogy szakálla van már a történetnek, mert a berecki ,,gyorsnál? is így történik, s az elsőbbség kérdése nyitott. Ám egy történettel mégis bizonyosan mi visszük el a pálmát, a saját vonatjukról lemaradt kalauzokéval?
Apropó, kalauzok! A vasútnak már semmire nincs pénze, s hogy spórolhasson, elad, lebontat sorompót, bakterházat, s egyik napról a másikra emeli a viteldíjakat, többnyire anélkül, hogy erről előre értesítené a publikumot. A kisebb állomásokon, megállókban már jegypénztár sincs, csoda-e, ha a kalauzok a maguk módján ,,privatizálják? a személyszállítást, s megteremtik a saját ,,piacgazdaságukat?? Nem csoda, hiszen maholnap nem csupán jegyet és sorompót kezelnek, hanem töltést és vágányt is ők javítanak. Ami meg is látszik a járatok vészterhes gyorsaságán, mert hiába fizetsz egy sebesvonati különbözetért kétannyit, mint az alapjegy ára, a ,,rapidokon? sem érsz hamarabb célállomásodra, mint egy rossz személlyel, a különbség újabban abban áll, hogy a gyorsvonat nem a tyúkketreces megállókban, hanem a szabad pályán vesztegel. ,,Vágányzár? - mondják, s máig sem tudom, hogy az miféle mûszaki csoda, s lassan le is teszek róla, hogy megtudjam. Ha netán várna valaki rám az állomáson, emberbaráti meggondolásból jó előre odaszólok, mielőtt kimenne, tisztázza a helyiekkel, megérkezik-e abban a napszakban vonatom.
Mondják, világjelenség a vasút hanyatlása. Egy fenéket! Még mindig a legolcsóbb, legbiztonságosabb, a környezetet leginkább kímélő szárazföldi közlekedési és szállítási eszköznek mondható. Persze, ha költenek is rá. S nem spórolnak rajta.
A jegyárakból talán még arra is tellene, hogy a székelyföldi állomásokon a mi nyelvünkön is elrecsegjék, ha érkezik, ha késik a vonat?
Magyari Lajos
Támogassa a Háromszéket!
Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.
Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó).
Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.