Dr. Havadtőy Sándor amerikai református lelkész tegnap vette át a csíkszeredai Julianus Alapítvány díját Orbán Viktor előző magyar miniszterelnökkel egyetemben. A kovásznai származású lelkészt, az amerikai magyar lobby tevékeny tagját életéről, munkásságáról, kötődéseiről, de az erdélyi magyarság helyzetéről is kérdeztük.
Az indulás
- A Mikó-kollégiumban külföldön járt tanáraim voltak, én tudtam azt, hogy nekem is ott kell tanulnom. A teológián pláne: ha jó teológus, jó pap akarok lenni, mindenképp szükséges a külföldi továbbtanulás. ?43-tól ?48-ig színjelesen végeztem el a kolozsvári teológiát és ezzel párhuzamosan a filozófia szakot, sőt, tanári vizsgát is tettem. Mint ilyen, ösztöndíjat nyertem az egyházak világtanácsától, így kerültem ki Bázelbe, mert az volt az álmom, hogy a híres teológus, Barth Károly tanítványa legyek. Akkor még a pápa szerint is a bázeli volt a világ leghíresebb teológiai intézménye. Az álmom teljesült, Barth professzor kérésére A tulajdon és munka fogalma a fiatal Marx írásaiban teológiai szempontból címmel védtem meg a disszertációmat... De diplomával és tudással a tarsolyomban édesanyám azt tanácsolta, hogy ne jöjjek haza. Attól tartottak, hogy mint nyugatost elfognak. S ebben volt is igazság, mert az ötvenes évek elején, akik hazajöttek, mind megjárták a Duna-csatornát. Az is közrejátszott, hogy én még királyi útlevéllel mentem ki Svájcba, és később hiába kérvényeztem, nem kaptam mást, annak ellenére, hogy édesapám felutazott Bukarestbe, és a régi kapcsolatai révén - akkor már nem volt képviselő - igyekezett megszerezni azt. Pedig szívesen hazajöttem volna, vártak a teológián is, Erdélyben akkor senkinek nem volt bázeli doktorátusa. Együtt tanultam a világ minden sarkából idesereglett teológusokkal, az amerikaiak azt mondták, hogy menjek oda. Így kerültem először Kanadába.
- Mennyire látszott akkor, onnan, hogy mit jelent a fiatal népi demokrácia?
- Minden világosan látszott, tudniillik a svájci lapok rendkívül jól informáltak voltak, akkor jelent meg Kravcsenko A szabadságot választom, aztán Utincsev Nem csak kenyérrel él az ember címû könyve, mind a valóságot tükrözték. De bázeli doktorandusként a legjobb körökben forogtam, például sokáig egy héten egyszer ebédeltem - ez szokás volt akkoriban - egy svájci gyárosnál... Így kerültem Kanadába, ahol barátaim azt tanácsolták, hogy csak angolszász vidékre menjek. A skót reformátusok titkárához kerültem. ? azzal kezdte: van egy magyar egyház, vasárnapra nincsen papjuk, elmenne oda, egy vasárnapra? Elmentem, s egy életen át az észak-amerikai magyar egyházat szolgáltam. 1960-ban kerültem át az államokba, Mailfieldbe. New Yorktól északra fekszik, mintegy 70 kilométerre, a tengerparton, egy gyönyörû kertváros. Lényeges, hogy közel volt a Yale Egyetem, s hamarosan ott is taníthattam. Később, nyugalomba vonulásom után hívtak meg a norvorki egyetemre...
Amerikai lobby
- Mikor kapcsolódott be az amerikai magyar lobby tevékenységébe?
- 1964-ben Románia megközelítette az amerikai kormányt, hogy szeretnék felvenni a gazdasági kapcsolatokat. Akkor szenátoraink megkérdezték a véleményünket. Már csak azért is, mert Amerikában a politika helyi politika, a szenátor nagyon figyeli a választói véleményét. Mi azt mondtuk, hogy föltétlenül vegyék fel a kapcsolatot, de azt is kérdezzék meg: mit ad ezért Románia? A követelésünk az volt, hogy engedjék szabadon a politikai foglyokat. Akkor szabadult ki Csiha püspök, az összes elítélt lelkész, értelmiségiek...
- Mekkora szerepe volt és van az amerikai magyar lobbynak, hogyan mûködik?
- Azt hiszem, elmondhatom, hogy nagyon nagy szerepünk volt, mert mindig tényeket mutattunk fel, az igazságot, és soha nem adtunk téves információt. Minden parlamentben, így Amerikában is a parlament döntéseit az albizottságokban hozzák meg. Ez kivizsgál egy ügyet, amelynek folyamán behívja a szakértőket, illetve azokat, akik megfelelő információval, véleménnyel szolgálhatnak. A politikusok sem káptalanok, sőt, ha olyan okosak lennének, akkor inkább pénzszerzéssel foglalkoznának. Persze, vannak kivételek. Mindig egy bizonyos témára összpontosítjuk a figyelmet, s azt alaposan, higgadtan, tárgyilagosan megmagyarázzuk. Mi ezt tettük, ingyen, a saját zsebünkre, Erdély és a magyarság iránti önzetlen szeretet által vezérelve. A többi lobbizó kezén nagy pénzek fordultak meg...
- Mekkor a magyar közösség Kentuckyban?
- Mintegy 30 000-35 000 magyar van, s bár ez a négymillió lakoshoz képest nem sok, de általában értelmiségiek, véleményformáló, hangadó emberek az ottani magyarok, így a szenátorok figyelnek véleményünkre. Az amerikai társadalom az egyházak köré csoportosul, mindenki a maga fajtájának egyházához igyekszik tartozni. Ezért a politikusok nagyon figyelnek a lelkészekre, mi nem rendelkezünk senkinek a szavazatával, de minden héten találkozunk az emberekkel, a véleményünkre figyelnek, mi rendezzük az ünnepségeket. Érdekes, hogy mi, magyarok többségben republikánusok vagyunk, a mostani két szenátorunk pedig demokrata. A lobby lényege, hogy az ember következetes legyen, de ne hangos, ne szélsőségesen, hanem mindig higgadtan nyilvánuljon meg. Ezt nehéz volt megtanulni egy heves vérû magyarnak, de végül is stílus kérdése.
- Van-e román lobby, milyen a tevékenysége?
- Van, de mennyire, de ők pénzzel dolgoznak. Hadd mondjak el egy közelebbi tapasztalatot. A lányom az amerikai haditengerészet tábori lelkésze, nemrég került át a washingtoni tengerészgyalogsághoz. Nemrég jön hozzánk látogatóba egy magas rangú tiszt, és azzal kezdi, hogy látjátok, nem arról van szó, amit ti beszéltek. Itt van a Pentagonnak a belső közlönye, s azt írja, hogy Románia a kisebbséggel való bánásmód mintaképe. Hiszen Markó Béla, a magyarok pártvezére koalícióban van a román kormánnyal. Akkor miért sírtok, hogy nem adták vissza a kollégiumokat, az intézményeiteket? Természetesen, nem annyira az számít, hogy mit mond a román lobby, hanem Amerika érdeke. Hogy egy közeli példát említsek: Amerika nem tudott Törökországon keresztül felvonulni Irak ellen, milyen jól jött a konstancai felajánlás.
- De Románia NATO-tagsága mindezt meg is követeli, nem?
- Csak részben. Én tagja voltam a békepartnerségi folyamatot elősegítő bizottságnak, még a bővítés előtt, amikor a NATO inkább katonai és nem politikai szövetség volt, pedzettük, hogy milyen jó lenne, ha Romániát is felvennék. Persze, mindezt azért, mert tudtuk, hogy az unióba csakis a NATO-n keresztül vezet az út, és annak ellenére, hogy tudtuk: abszolút korrupt viszonyok uralkodnak, megbízhatatlanok, tolvajok, csalók, nem lehet tőkét rájuk bízni. Emiatt van nyomorban az ország, padlón a gazdaság. Lehet látni: komoly nagytőkés ide nem jött be, csak kisebb nadrágvarrodák, széklábgyárak. A nagytőke rendkívül érzékeny, ha veszélyt érez, rögtön visszahúzódik, vagy ide sem jön.
Kalapács és üllő
- Ismert a tény: Románia NATO-tag, valószínû, hogy bekerül az unióba is, mert a franciák benyomják. Ha nem egyébért, azért, hogy ellensúlyozzák a német hegemóniát. Nekünk is örülnünk kell, mert kétségtelen, az itt élő magyarok részére is előnyökkel jár majd a csatlakozás, hiszen - már csak azért is, hogy szalonképesek legyenek - egy sor követelményt kénytelenek lesznek teljesíteni. Ezt a helyzetet kell a magyaroknak kihasználniuk. Ha az itteni magyarság nem követeli a jussát, akkor nekünk Amerikában nagyon nehéz segíteni. A vasat kalapálni is kell kalapács, de kell üllő is. Ha az erdélyi magyarság nem üllő, hanem szivacs, akkor mi hiába verjük azt a bizonyos vasat.
- Milyen esélyük van Amerikából nézve az autonómiatörekvéseknek?
- Van esélyük, de az első lépés, hogy az RMDSZ kilép a koalícióból, ezzel egy csapásra megmutatja, hogy Románia nem bánik úgy a kisebbségekkel, mint ahogy azt Európa elvárja. A megosztottságot figyelve pedig hadd hangsúlyozzam: azzal, hogy nem kerül be most valaki szenátornak, azzal, hogy nem lesz egy magyar alispán Bukarestben, abszolút semmit nem veszít az erdélyi magyarság. De rengeteget veszít azzal, hogy itt, Háromszéken vagy Csíkban nincs magyar főispán.
Csak érdek van
- Meg kell érteni azt, hogy Amerika nem azt a nemzetet becsüli, amely neki gazsulázik, hanem azt, amely a saját maga érdekeiért kiáll, azt követeli, azért harcol. Ez a megállapítás általános érvényû, most Magyarországra is érvényes. Az egész nemzet érdekeit feladták azért, hogy tetszelegjenek az amerikai követnek. Ezt a magatartást nem tisztelik, hanem kihasználják. Itt van az iraki katonai jelenlét, Magyarországnak nincs pénze oda alakulatokat küldeni, mégis küldik, pedig a NATO nem is követeli ezt. Meg kell érteni azt, hogy a nemzetek kapcsolataiban nincsen szimpátia, empátia, csak érdek. És tiszteletben tartják, ha valaki a saját érdekeit védi, azt tárgyilagosan meg is fogalmazza, még akkor is, ha az ő érdekük ellen szól. Az érdekek megfogalmazása után jöhetnek a kompromisszumok, de nem előtte. Gyermekkoromban megtanultam, hogy például románokkal úgy lehet üzletelni - ahogy Háromszéken mondják -, hogy hocci-mesze, ha ideadtad, akkor megkapod, addig nem.
A közösség érdekét kell képviselni
- Megengedheti-e magának a hazai magyarság azt a luxust, hogy több politikai csoportosulása létezzen?
- Amerikai szemmel nézve ez nem luxus, egyenesen követelemény, mert nincsen az erdélyi magyarságnak igazi képviselete. A mostani vezetők többsége nem a közösség, hanem a saját magánérdekeit képviseli. A képviselet eddig semmi enyhülést nem hozott a magyarság részére: a földeket éppen úgy kisajátítják és ellopják, mint régebb, az iskolákat nem adják vissza, ha visszaadják, akkor nem engedik be a diákokat. Mert ezen múlik minden: lesz-e iskolánk, biztosított-e az ifjúság nevelése, a jövő. Addig, amíg állami kézben vannak az iskolák, nem lesz előrelépés. Nem szabad tovább várni a sült galambot, el kell távolítani azokat a vezetőket, akik önző, személyes okok miatt a magyarság ellen lépnek fel. Ki kell alakítani a magyarság üzleti életét...
- Sokan azt vetik a szemünkre, hogy az üzletnek nincs nemzetisége, nincs értelme a saját intézményrendszernek...
- Miért ne lenne? Amerikában nekünk is van biztosítóintézetünk, van öregotthonunk, gyermekotthonunk, fenntartunk magyar iskolákat is. Tőlünk sokszor meg is kérdezik: hát miért nem csinálják meg az erdélyi magyarok mindezt? Üzletet is lehet magyar vevőkre építeni, csak akarni és csinálni kell. A magyarországi vagy külföldi segítség jól jön, de ne arra alapozzunk, csak saját magunkra számítsunk.
- A román többség válasza erre a rémkép: a szeparatizmus...
- Ez egy primitív afrikai szemlélet. Ott a nagy törzs úgy érzi, hogy csak úgy létezhet, ha megöl minden kis törzset. Ahhoz, hogy Románia európai állam lehessen, ebből végre ki kell nőnie. Minél több szín van egy országban, minél több közösség él és gyarapszik, annál erősebb az ország maga. Azzal Románia nem nyer, hanem veszít, ha itt mindenki csak román intézményhez tartozik, csak románul beszél, csak román iskolába jár. Egy országnak nem a földekben, az erdőkben van a gazdagsága, hanem az emberekben. A huszonegyedik századra ez különösen érvényes.
Felelősség
minden magyarért
- Mégis, az unió nem siet támogatni az autonómiatörekvéseket, mi több, sokan úgy vélik, hogy az önrendelkezés kiharcolásának határideje az uniós csatlakozás napja...
- Kétségtelen, mert az unió, a Nyugat kényelmes, sokkal könnyebb egy nagy tömeget irányítani, mint a kis közösségek sokrétû érdekét szem előtt tartani. Ezért prüszköl annyit a Nyugat a státustörvény miatt. Márpedig valamit is magára adó nemzetrésznek az önrendelkezést meg kell teremtenie, a skótok is külön parlamentet hoztak létre, Spanyolországban is több autonóm terület van saját parlamenttel, Svájcban is csak úgy tudnak együttmûködni, hogy minden kanton intézi a saját ügyeit. Enélkül óriási a veszélye annak, hogy eltûnni nem fog, de olyan kis darabokra szakad az erdélyi magyarság, mint a moldvai csángók. Hogyha kiesik az önkormányzat a kezéből, akkor elvész a kultúrája, szétesnek az egyletei, alig alakuló intézményei...
- Sajnos, a mostani magyar kormány sem ezeket a törekvéseket támogatja. Mi több, úgy látom, hogy a magyarországi magyarság többsége elveszítette az összmagyarság iránti felelősségét, az ebben a fogalomkörben való gondolkodást. Az a megfogalmazás, hogy felelősnek érezzük magunkat minden magyarért, nem szólam, hanem követelmény, erről lemondani hihetetlen vétek. Mert ebben a globális gazdasági világrendben csakis így tud fennmaradni a magyarság. Én anyanyelvi szinten beszélem az angolt, sokkal könnyebb volna beolvadni, kényelmes jómódban élni. De rajtam van ez a teher, a gyökerek ehhez a nemzethez kötnek, ennek feladása önmagam feladását jelentené. Amerikában nem is tekintenének igaz embernek, ha gyökereimet feladnám.
Kérdezett: Ferencz Csaba