Sport: A labdarúgótavasz két nagy befutottja

2003. június 9., hétfő, Archívum 2003–2007

Nem vitás, dicséret illet minden labdarúgót ezért a szép sikerért. Mondom, dicséret illet mindenkit, azokat is, akik menet közben váltak ki a csapatból - Mede?an, Sylvester? A sok remek teljesítmény közül kettő külön megragadott - a szenzációsan szép gólokat lőtt Hadnagy Attiláé és a hétről hétre egyre magabiztosabban védő Fábián Csabáé. Mindkettő a jövő játékosa, olyan játékosa, akikre bátran lehet építeni, alapozni.
Hadnagy Attila
1980. szeptember 8-án született Sepsiszentgyörgyön. Nem az aranykorban játszó Hadnagy Gábor utóda, édesapja, László gépkocsivezető, édesanyja, Borbála nyugdíjas, nővére, Ildikó kereskedő. Attila a Váradi József Általános Iskolában végezte az elemit, a Mezőgazdasági Iskolaközpontban érettségizett.
- Már korábban is vonzott a labda, s szívesen kergettem a blokkok közötti szûk sétányon - emlékezik az indulásra hősünk -, első edzőm Dénes János, a szurkolók Nagy Petákja volt, a csapat az IMASA színeiben szaladt. Innen átkerültem a Váradi sportosztályába, ahol Domokos Sándor tanár úr volt az edzőm, osztályfőnököm. ? vett rá, hogy csatársorba álljak (kapusként kezdtem). Kicsi vagy - mondta -, neked nem a kapuban, hanem a kapu előtt a helyed, hogy gólokat lőj! Azóta is áldom ezért, mert csodálatos örömmel jár a góllövés? A kilencedikban felkerültem Bartha Ferenc tanár sportiskolás csapatába, s így alkalmam adódott részt venni az országos ifjúsági (II. és I.) bajnokságokban. Az ifi egyes csapattal csoportharmadikok is voltunk, olyan mezőnyben, ahol játszott a Brassói FC, Traktor, ICIM, Bra?ovia, Nagyszeben, Fogarasi Nitramonia, Dicsőszentmártoni Kémia? 17 éves koromban Rusandu Petre, az akkori D-osztályos FC edzője felvitt a nagyok közé, s azzal a csapattal be is jutottunk a C-osztályba. Azóta vagyok tagja a csapatnak, mely, ha változtatta is a nevét menet közben, mindig ugyanaz maradt.
- Az FC színeiben melyik csapatnak lőtted az első gólt?
- A Berbe?ti-nek. Ez volt a harmadik meccsem a C-osztályban. A bemutatkozásom Prázsmáron volt a Textil ellen. Mindig csatárt játszottam, közben be-betettek támadó középpályásnak, de én igazán a csatársorban éreztem jól magam.
- Kikkel játszottál egy sorban?
- Stupuval kezdtem, aztán jött sorban Avram, Bokor Jancsi, Szücs, Orbán és végül Ivan.
- Lőttél már mesterhármast?
- Kétszer is, először Zemesnek, másodszor a Földvárnak.
- Ki volt a legkeményebb ellenfeled?
- Egy Tg. Jiu-i srác, hallatlanul kemény volt, magas, jól fejelő hátvéd, aki egyszerûen nem engedett szuszogni sem.
- Csapattársaidon kívül ki volt az a csatár, akivel szívesen alkottál volna párt?
- Nistorovschi a Szecselevárosi Preciziából. Mindent tud.
- Nem tartozol a sérülékenyek közé, ez az évek során végzett munkád eredménye is.
- Minden bizonnyal így igaz, de azért én sem kerültem el a sérülést. A TUM elleni kupameccsen izomszakadást szenvedtem, s bizony három hónapig nem játszhattam.
- Nem vonz a felsőbb régió, az A-osztály?
- Nem volnék sportember, ha nem vágyakoznék egyre fennebb. Mi tagadás, megfordult az agyamban, hogy jó volna próbára tenni képességeimet ott fent, az A-osztályban. Nehéz oda feljutni. Vidéken születtem, vidéken élek, a hatalmasságok látószögén kívül. Most, ahogy B-osztályosak lettünk, inkább előtérbe kerülünk?
- Miben kell feltétlenül javulnod?
- Fizikai állapotomon. Nőni már nem fogok, de erősödni tudok, na meg aztán technikailag is van még, mit javítanom, főleg a mozgásban végrehajtandó megoldások terén.
- Ki a legjobb barátod?
- A csapaton belül mindenkivel jól vagyok. Az igazi nagy haver viszont más körbe tartozik.
- A nagy álmod, vágyad? Természetesen, a sportban?
- Magasabb szinten is játszhassak.
Fábián Csaba
Gelencei legény. 1983. július 6-án született Kézdivásárhelyen. Édesapja ács, édesanyja, Mária Magdolna tisztviselő, nővére, Erika egyetemista, pszichológiát tanul Jászvárosban. Iskoláit Gelencén (az elemit) és Kézdivásárhelyen az Apor Péter Iskolaközpontban (itt érettségizett a könyvelő szakon) végezte.
- Tízéves korom óta focizom, a gelencei kadettben kezdtem - így Csaba -, hadd ne mondjam, csatárként. Nem remekelhettem, mert az edzőm kapuba állított. A kadettből az ifibe kerültem, s Kicsid Béla mester irányította a felkészülésemet, és jól, mert 17 évesen már a D-osztályos Nemere kapuját is védtem - előmérkőzésen az ifik kapujában álltam, a nagy meccsen a felnőttcsapatban. Egymás után háromszor nyertem el a megye legjobb kapusa címet. 2001 októberében behoztak az Olt FC-hez. Akkor Adami volt az edző, de rövidesen elment a csapattól, és nagy-nagy hasznomra Polgár Laci bácsi, az A-osztályban és NB I-ben járt kapus vette át felkészítésemet, ráadásul a gyúró, Szabó Sanyi bácsi is kapus volt. Erre mondják: jó kezekbe kerültem!? Dicsőszentmártonban mutatkoztam be mint C-osztályos kapus, s mindjárt megfogtam két tizenegyest. Öt mérkőzést védtem egy szuszra, aztán jött a székelyudvarhelyi fiaskó, a potyagól, mely bizony megviselt. Nem volt tapasztalatom, s valósággal kiborított lelkileg. Szerencsémre mellém álltak az edzők, a gyúró és a játékostársak, s valahogy helyrebillentem. Valamennyiüknek köszönettel tartozom, és hálával. Igazi embertársaim lettek, akik a bajban is mellém álltak. Az új bajnokságban Mátyás Endre és Mede?an mellett én lettem a harmadik kapus. Mátyás elment Jászvárosba, aztán a Mede?an szerződése is lejárt, s így előléptem első számú kapussá. Azóta is igyekszem beváltani a hozzám fûzött bizalmat.
- A legszebb emléked?
- Nem vitás, a dicsői bemutatkozás, na de rendkívül szép volt az itthoni, Szecsele elleni mérkőzés is, ennyi ember előtt még nem védtem. Na de jó volt hallani a buzdításukat, jó volt tudni, hogy velem vannak, mellettem állnak.
- A rossz emlékről nem kérdezlek, sejtem, az udvarhelyi meccs volt, inkább azt mondd meg, ki volt az a rettegett csatár, akivel eddig találkoztál?
- A székelyudvarhelyi Chiratcu. Minden helyzetből lőtt, s váratlanul. Jól képzett csatár.
- Mi az, amiben fejlődnöd kell?
- Mindenekelőtt a kijövetelekben, a labda ívének jobb kiszámításában s nem utolsósorban tapasztalatot, sok-sok tapasztalatot kell szereznem.
- Van-e félelemérzeted?
- Amíg folyik a bemelegítés, van bennem egyfajta stressz, de aztán ahogy beállok a kapuba, elvész. Akkor már higgadt, nyugodt vagyok, s természetesen figyelmes.
- Ki az eszményképed?
- Casilias, a Real Madrid kapusa. Alig tizennyolc évesen a Bajnokok Ligájában s a válogatott kapujában védett. Csodálatos.
- Hogyan gondolsz vissza anyaegyesületedre, a Gelencei Nemerére?
- Nagy szeretettel, hálával. Nem tudom elfelejteni, hogy itt születtem, itt tettem első lépteimet a foci felé, itt álltam először kapuba. Ezért ezer köszönet és hála. Nagyon szorítok értük, szurkolok nekik.
- Álmod, vágyad?
- Hogy a soron következő mérkőzésen hibátlanul védjek.
Áros Károly
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép