A véletlenek összecsengése, a sors mosolya, hogy e hét végére esett két ünnep is. Pénteken délután ugyanis a sepsiszentgyörgyi labdarúgás aranykorszakára emlékeztek - az 1946-47-es bajnokság végén csoportelső Textil két hétig A-osztályosnak mondhatta magát - az aranycsapat még életben lévő tagjai, szombaton pedig a B-osztályba jutást ünnepelte a város jelenlegi csapata, szurkolótábora. Ünnep volt mind a kettő. Az elsőn megőszült fejjel, kissé meghajlott háttal, de tiszta, nyílt tekintettel, emelt fővel, ünnepi hangulatban lapozgatták az emlékeket, a másodikon fiatalos hévvel a ma kivívott diadalát ünnepelték a siker hősei - labdarúgók, klubvezetők - és a hősök tisztelői, a szurkolók.
Ott voltunk mind a két ünnepen. Ott voltunk, mert tiszteletben tartjuk az arany igazságot, mely szerint ,,aki nem tudja, honnan jön, nem tudja, hová megy?. Nézzük tehát, honnan jöttünk, s lapozzuk fel a futballtörténetet.
1946-1947: csúcsra ért az aranycsapat
A II. világháborút követő első B-osztályos bajnokság (akkor háromcsoportos) végén az egyik csoport élén a Sepsiszentgyörgyi Textiles végzett:
1. Textiles 26 16 5 5 72:42 37
2. FC Ploie?ti 26 15 5 6 56:37 35
A szabály értelmében mindhárom csoportgyőztes hivatalból jutott fel az A-osztályba. Logikusan a Textiles is. Igen ám, de ezt nem nézte jó szemmel a szövetség, nem szívesen látott a felsőházban egy magyar csapatot: Kiss István, Kiss Ernő, Kiss Lajos, Boga Ferenc, Barabás Lajos, Székely Sándor, Székely Albert, Székely László, Sinka Mózes, Stefán Dezső, Daragics Béla, Ráthi Albert, Kozma Béla, Avram Szilveszter, Beder László, Hadnagy Gábor, Várza Péter, Lusztig Zoltán. Ezért élt is a lehetőséggel, s elfogadta az FC Ploie?ti utolsó mérkőzésen benyújtott óvását. - Történt ugyanis - emlékezik vissza Sinka Mózes -, hogy a Jászvárosi Politechnika-FC Ploie?ti 6-2-re végződött mérkőzésen az FC megóvta Poli Vârcov nevû focistájának játékjogát (a játékos ploie?ti-i származású volt, a kor nagyszerû atlétája, a vágtaszámok bajnoka, aki a középiskola elvégzése után sikeresen felvételizett a moldvai város egyetemére, s át is igazoltatta magát a jászvárosi csapatba?).
Nos, ezt az óvást fogadta el a szövetség, és rendelte el két hét múlva az újrajátszást, mely végén az FC Ploie?ti győzött 2-0-ra, s így fenti gólaránya 56:31-re módosult. Az FC pontszámmal utolérte a Textilest, és gólaránnyal (1,80 a Textiles 1,71-éhez viszonyítva) megelőzte azt. Lett volna még egy kiskapu, ugyanis a szövetség megemelte 14-ről 16-ra az A-osztályosok létszámát, s a fennamaradt helyre a csoportmásodikok - a Temesvári Politechnika, a Textiles és a Medgyesi Karres, mely végül meg is nyerte az osztályozót, s Gázmetán néven a 12. helyen zárta a soron következő A-osztályos bajnokságot - részvételével selejtezőt írt ki. Az önérzetében megsértett klub - írta Hajrá, Textil! címû sorozatában a néhai Ferencz Péter - nem élt a kiskapu lehetőségével, s elállt a selejtezőtől.
Ennyit a dicső múltról, melyre pénteken délután emlékeztek az aranykor még életben lévő játékosai - Székely Albert, Sinka Mózes, Barabás Lajos, Sztolyka Gábor, Kisgyörgy Jenő, Bartha Árpád, Rácz József, s itt mindjárt el is mondom, az aranykor nem csupán arra a bajnoki évre sûrûsödik, az volt ugyanis a csúcs, hanem magában foglalja a csúcsra jutást előkészítő bajnokságokat, a csúcsot követő B-osztályos éveket is - Barabás Lajos házában. Székely Albert, Sinka Mózes és Barabás Lajos az arany tizenegy tagjai voltak, annak a tizenegynek, amely az 1946-47-es bajnokságban a legtöbbször pályára lépett: Kiss István-Kiss Ernő, Boga Ferenc, Barabás Lajos, Székely Sándor, Sinka Mózes, Kiss Lajos, Székely Albert, Stefán László, Daragics Béla, Réthi Albert. A találkozókon, melyeket minden évben megrendeznek, egy csapatként - így szép, így csodás - lapozzák fel az emlékeket Berlitovszktól Temesvárig, Regensburgtól Konstancáig, hiszen túl a zöld gyepen elért sikerek mellett átéltek még egy világégést is, a háború kegyetlen éveit, ki-ki egy-egy fogságot? Na persze, az emlékezés jórészt a zöld gyep, a játék körüli történéseket bolygatta fel, a nagy győzelmek közötti mókákat, történéseket szedte elő, s úgy, hogy nemegyszer benedvesítette a szemeket, mert szinte ötpercenként előlépett az árnyék világából s belopózkodott a társaságba egy-egy volt játszótárs, azzal a nemes céllal, hogy mosolyt fakasszon az arcokra, mit sem gondolva arra, hogy bizony könnycseppeket csal elő a szempárokba?
Ma nyolcan találkoztak s emlékeztek a dicső múltra anélkül, hogy leértékelnék a jelent. Ma nyolcan köszöntek el egymástól: Viszontlátásra 2004-ben. De itt, Barabás Lajos otthonában!
Adja Isten, hogy így legyen!
2002-2003:
B-osztályos az Olt FC
Látványos, szép, nótával hangos ünneplésre készült szombaton reggel a város labdarúgótábora. Egy látványos szép futballal ékesített idényzáró ünnepségre, melyen az immár tizenhárom év múlva újra B-osztályba jutott sepsiszentgyörgyi csapatot ünnepelje. S hogy teljes legyen az ünnep, a vendégek is adták a lapot, hiszen egy nagyon megfiatalított (jórészt ifik, gyerekek, felnőtt csak kettő-három) csapattal jöttek el az ünneplésre, melyen tiszteletét tette Albert Álmos polgármester úr is, aki elismerő szavakkal köszöntötte az újdonsült B-osztályos csapatot - s ezalatt értsd a vezetőket, játékosokat, a csapat mellett kitartó lelkes, egyelőre még maroknyi szurkolótábort.
Sepsiszentgyörgyi Olt FC-Viktóriavárosi Viromet 6-0
Szemerja negyedi stadion, kb. 600-700 néző. Vezette: Kovács E. (Déva). Olt FC: Fábián-Bende, Gáll, Kulcsár (Suciu), Papp, Mocanu, Rusandu, Botezan (Orbán), Gheorghe (Sovejan), Hadnagy, Ivan. Edző: Andrássi Sándor Csaba. Viromet: Ten?-Coparu, Apostol, Iordache, Sin, Ignat (Baciu), Buc?taru, B?d?loi, V?idean, Cristian, Popa. Gólszerzők: Botezan (3.), Ivan (5. és 46.), Hadnagy (32. és 49.), Orbán (64.).
Még el sem helyezkedtünk jól a lelátón, s máris 2-0-t mutatott az eredményt jelző építmény. Botezen és Ivan játszi könnyedséggel találtak a nagyon fiatal Ten? hálójába. Aztán kezdett focizni a csapat, kezdte járatni a labdát, s amikor csak lehetett, veszélyeztetni a Viromet kapuját. A 20. percben Hadnagy ollózik alig a jobb felső sarok mellé, aztán a 24. percben lesgólt lő a csapat, egy perccel később Hadnagy könnyelmûsködik el egy ritka jó gólhelyzetet, aztán Kulcsér, az egykori Viromet játékosa teszi próbára Tent éberségét, s kapus szögletre nyomja a labdát, Gheorghe szögletről beívelt labdáját Hadnagy csúsztatja a jobb felső sarokba. 3-0. Szünet után mindjárt az első percben Ivan növeli az előnyt, két perccel később Hadnagy, majd negyedóra múlva Orbán állítja be a végeredményt. 6-0. A 65. percben jegyezzük a vendégek első gólhelyzetét, Popa hagyja ki, majd jóval később Cristiannak volt még két ígéretes megmozdulása. Egészében nézve a történteket, macska-egér harc volt a zöld gyepen.
Pillanatok alatt megtudtuk, hogy a szecselevárosiak döntetlent játszottak Predeálon, így aztán felszabadultan ünnepelhetett a labdarúgócsalád, ünnepelhette a nagy pillanatot: tizenhárom évi szünet után újra B-osztályos a sepsiszentgyörgyi labdarúgás. Gratulálunk!