Cseres TiborPeriszkóp: A Székely Hadosztály dicsősége és kálváriája

2003. június 12., csütörtök, Archívum 2003–2007

Thuróczy ezredes Bőhm Rezső vezérkari századossal április elsején kelt útra. Békéscsabán át közelítették meg Aradot. A Békéscsabán állomásozó 6. hadosztály politikai tisztje nagyon nehezen hitte el, hogy utazásuk célja a francia csapatok viszonyainak kikémlelése. A Nádor Szállóban éjszakáztak, szinte védőőrizetben. Poggyászuk nem lévén, a hajnali órán kiosontak a szálló hátsó kapuján a pályaudvarra, s egy futárvonattal eljutottak Kétegyházára. Onnan aztán egy parasztszekeret bérelve urasan behajtattak Aradra. Nehézségek, némi lappangás után 5-én jutottak be a francia városparancsnokhoz, Gondrecourt tábornokhoz, ahol egymás szavába vágva (minthogy Bőhm Rezső jobban tudott franciául) s akaratlanul egymásra licitálva adták elő Kratochwill és Nagy Vince tervét. A bolsevizmus elleni katonai akció részleteit négy többórás ülésen beszélték meg Gondrecourt generálissal (akinek egyre jobban tetszett a manőver terve) és szárnysegédével, Saint-Laumer századossal. ? pontról pontra jegyezte a megállapodás részleteit. A szóbelileg előadottakat együttesen írásba foglalták. A tábornok a teljes szöveget szikratávíró útján leadta Konstantinápolyba és Párizsba. A katonai teendőkre vonatkozó szöveget április 8-án adta át Thuróczynak a tábornok. Megállapodásuk értelmében a Székely Hadosztálynak előbb a Tiszáig terjedő vonalat kellett elfoglalnia, és ennek megtörténtét Aradon jelenteni repülőgéppel. Erre a franciák a Tiszától keletre azonnal megkezdik az előnyomulást, hogy a Székely Hadosztállyal, annak hátában megteremtsék az összeköttetést. A Tiszától keletre fekvő területet a franciák szállják meg, hogy a Székely Hadosztály a Budapest elleni hadmûveletekre legyen felhasználható. A franciák a székelyek további előnyomulását monitorokkal, repülőgépekkel, szükség esetén tüzérséggel támogatják, s az előrehaladó zászlóaljakat - biztosításul - nyomon követik.
Gondrecourt felvette a kapcsolatot Prezán tábornokkal, s vele megállapodott, hogy a következő hetekben teljes fegyverszünettel segítik a bolsevistaellenes katonai mûveletek sikerét. Tehát hogy nem fogják hátba támadni a Budapest ellen induló Székely Hadosztályt.
A követek útja a megállapodás rögzítése után - a feljegyzések egy-egy példányát ki-ki magához vette - elvált.
Bőhm, akinek rokonsága maradt Kolozsvárt, kerülővel akart Nagyváradon át Debrecenbe jutni.
Thuróczy a Kétegyháza-Békéscsaba utat választotta visszafelé is. ? járt jobban. Bántatlanul visszaérkezett Szatmárra. Bőhmöt azonban a románok mint kémgyanúsat lefogták, kivallatták, megverték, feljegyzéseit elkobozták, s csak hetek múlva, a franciák közbenjárására engedték el.
(Másfél év múlva, amikor sógorának, Moldován Györgynek Vízaknán felidézte emlékeit ezekről a napokról, Thuróczy azt mondta: - Kedves sógor, meggyőződésem, hogy utazásainkkal akkor sokkal több szolgálatot tettünk az egyébként sem gyatra román hírszerzésnek, mint tíz-húsz vakmerő felderítőjük. Terveinkről, szándékainkról, helyzetünkről mindkét követségtől csaknem mindent megtudhattak, mert a franciák is mindenről tudatták őket, s a Vörös Hadsereg füleibe is eljutott a nagy terv. Ezt abból is érezhettük, hogy a viszony köztünk s a vörösök között eddig kellemetlen volt, ezután életveszélyesen ellenségessé vált: szállítmányainkat elszedték, a lőszerutánpótlás megszûnt, ellátmányunk is teljesen megszakadt. Kisebb egységeinket úton-útfélen elfogták, bántalmazták, szidalmazták, s előfordultak helyszíni felkoncolások is.)
És elkövetkezett a román offenzíva megújulása - a franciáknak tett ígéretüket nem tartották meg.
Emiatt nem tudták repülővel jelezni a kitûzött hadicélt, hogy a franciák megindulhassanak északra, a Tisza felé. A román offenzíva tizedik napján a román hadosztályok s a Vörös Hadsereg valósággal közrefogta a Székely Hadosztályt.
Valamikor április 24-én az első székely dandár egyik százada egy román osztály vonatát főzőkondérostul, irodástul elfogván olyan iratokra bukkant, amelyekről bûzlött, hogy a dandárparancsnokság érdeklődését fölkelthetik. Persze, csupa román szöveg, melyet Hautzinger Gusztáv a maga csekély román tudásával csak felületesen böngészhetett át. De volt ott egy hadseregparancs Prezán tábornok gépiratos aláírásával, mely a ,,székely? nevet is tartalmazta.
- Csongor, kérlek - mondta a dandár vezérkari főnöke -, légy szíves, ezt az iratot nekünk szó szerint fordítsad le.
Moldován százados kapásból fordította az általános, minden román hadseregbeli csapattestnek szóló utasítást:
,,1. A volt magyar államnak reguláris csapatai által küldött parlamentairek elvből elfogandók és a törvény értelmében velük tárgyalni kell. Nincs ellenben megengedve a bandák által küldött parlamentairekkel beszédbe elegyedni és velük tárgyalni.
2. Ha a Székely Hadosztály fegyverszünetet kér, megadható neki a következő feltételek mellett:
a) Azonnali fegyverletétel.
b) A tisztek és csapatok internálása azon időpontig, míg a jelenlegi - magyarok elleni - akció be nincs fejezve.
c) Biztosítva van (lesz) életük, vagyonuk és teljes szabadságuk. Ha rendeleteinket és törvényeinket tiszteletben tartják.
d) Azonnal, amint az e pillanatban folyamatban lévő harcok befejeződnek, szabadon lesznek bocsátva és tûzhelyeikhez mehetnek.?
- Hízelgő ez a megkülönböztetés a bandáktól - törölte meg homlokát a fordítás hallatán Hautzinger -, de felháborító, hogy úgy szólnak rólunk, mint akik már felajánlkoztunk.
- Bizonyára ismerik a március 28-i tiszti gyûlés határozatát, de ismerhetnek más elhatározásokat is.
- Mire gondolsz?
- Nem gondolhatok másra, mint hogy azóta más döntések, a románok szemében kedvezőbbek is születtek.
- Találkoztál azóta a sógor bácsiddal?
- A múlt héten. És elég furcsán viselkedett. Zárkózottabb volt a szokásosnál. Többet tudóbb. Képességeihez viszonyítva titokzatosabb.
- Ez azt jelentheti, hogy rokonodat nem tartod lángelmének.
- Hát ami a katonai pályafutását illeti - már régen tábornoknak kellene lennie.
- Attól még zseni is lehetne, hogy valamiért mellőzték.
- Én úgy látom, Gusztikám, hogy te ezen a román förmedvényen nem háborodsz fel kellőképpen.
- Mint katona vérig vagyok sértve.
- Mint polgár, ha szabad ezt a diffomáló kifejezést használnom egy hadiakadémiát végzettel.
- Mint polgár elgondolkodom a helyzetünkön. De tisztként parancsot teljesítek.
- Ez lenne az alkalom, hogy megtagadjuk a parancsot.
- Úgy beszélsz, mintha már a fegyverletétel előtt állnánk.

Ennyi volt s nem több, amit a két százados a zsákmányolt román köriratról megállapított.
Súlyos, nehéz és felelősségteljes órák nehezedtek a Székely Hadosztályra. Az a hír terjedt el, hogy Prezán tábornok Székelyföldnek autonómiát ígért.
Aztán: azért alakultunk, hogy megmentsük Erdélyt, s a magyarságot megóvjuk a mészárlástól.
Törekvéseinkben nem kaptunk igazán segítséget. A bolsevizmus súlyként nehezedik ránk: sem velük, sem ellenük - kelt a hír a hadosztály-parancsnokságról -, s ez mindkét félre vonatkozik.
Sebesebben és kétségek között dobbantak meg a székely szívek: Hazamegyünk, szükség van ránk otthon! Nem tárgyalunk az oláhokkal, bármit ígérnek, nem tartják meg.
A hírek-rémhírek terjedtek, az emberek nem tudták, mihez tartani magukat.
Április 25-én délelőttre Demecserbe Kratochwill ezredes összehívta az elérhető tiszteket, s így szólt hozzájuk: - Urak! Nagyon jól tudjátok, nem vagyok a szavak embere, s azt is tudom, a csapatok körében egymásnak ellentmondó hírek keringenek hadosztályunk sorsa tekintetében. Mindnyájunk sorsáról s a haza jövőjéről van szó, ezért szûkebb törzsemmel egyezőleg a következő döntésre határoztam el magamat: harcunkat megszakítjuk! A következő parancsot küldöm a dandárokhoz, zászlóaljakhoz, századokhoz mind a tisztek, altisztek, mind a legénység számára:
,,A román királyi csapatok parancsnoksága a Székely Hadosztálynak a következő ajánlatot tette: ?A román királyi hadsereg nem tekinti a Székely Hadosztály csapatait sem bolseviki, sem vörös, sem kommunista csapatoknak. Tudja azt, hogy a vörös csapatok ellenséges érzülettel vannak a Székely Hadosztály csapatai iránt. Ennélfogva a román királyi hadsereg megszünteti az ellenségeskedést akkor, ha készek vagyunk mi is a fegyverszünetre. Jelzi egyúttal, hogy az entente csapatok, tehát a román királyi csapatok is azért támadnak, mert a kommunizmus letörésére egész Magyarországot meg akarják szállani, és erre a célra minden oldalon nagy erőket összpontosítanak. Debrecen már két nap óta román és francia csapatok által van megszállva, és az entente csapatok már Nyíregyháza közelében állanak.?
Ti, székelyek és erdélyi magyarok hónapok óta hősiesen és becsülettel harcoltatok a legnehezebb viszonyok között Erdélyért, a szép Székelyföldért.
Most 10 nap óta egyedül ti védtétek Magyarországot az entente csapatokkal szemben. Nagyhangú ígéretekkel biztatott bennünket a jelenlegi kormány a harcra, segítséget erős vörös csapatokban is ígérve Erdély fölszabadítására. A kormány azonban semmiféle ígéretet be nem tartott. Ti sem ruhát, sem fölszerelést nem kaptatok. Azok az úgynevezett segítő vörös csapatok ahelyett, hogy hálásan elismerték volna hónapok óta tartó, nehéz küzdelmeinket, és segítségre siettek volna, ellenséges érzülettel viseltetnek irántatok.
Hogy hogyan dolgoztatok és viselkedtetek ti, ezt ti magatok tudjátok a legjobban.
A Székely Hadosztály részére biztosított élelmiszervonatokat a vörös katonák kirabolták, éppúgy a 21. székely csoport gazdasági hivatalát, pénzzel és élelmezési cikkekkel együtt. Azon pénzt és élelmiszert rabolták el, amely a székely katonák részére volt szánva. A hős székely sebesülteket bántalmazták, titeket kigúnyoltak, tisztjeiteket megalázták, vádakkal illettek benneteket, géppuskákkal támadták meg a székely katonákat. Rosszabbul viselkedtek veletek szemben, mint az eddig harcban volt ellenségeitek.
Ti haza akartok menni, mivel a kevés számban beérkezett vörös csapatok az ellenség elől gyáván, rabló módra megfutamodtak - ti egyedül harcoltatok többszörös túlerővel szemben és az idővel küzdve eredmény nélkül elvérezve, a derék, becsületes, tisztességes székely és erdélyi magyar kimerülten és fáradtan, mindennémû segítség nélkül, ruha nélkül, fázva áll szemben a túlerővel. Az ellenség túlereje ajánlatot tesz nektek, hogy életetek biztonságban lesz, pénzetek, magánvagyonotok épségben marad, és békésen visszatérhettek lakóhelyeitekre, Erdélyországba vagy az entente hatalmak által megszállt területekre, de követelik, hogy a fegyvert tegyétek le.
Mérlegelve a reménytelen általános helyzetet, nem vállalhatok felelősséget azért, hogy tovább vért ontassak ilyen körülmények között. Válasszátok ki, melyik utat akarjátok, és eszerint járjanak el a parancsnokok, akik közvetlen ellenséggel állnak szemben.
Én, aki annak idején Kolozsvárt szerveztelek benneteket, cserbenhagyni nem foglak, ha a harcot választjátok, a végső küzdelmet veletek harcolom, ha pedig az entente ajánlatát elfogadjátok, veletek maradok, hogy ígéretöket betartsák.?
(?)
Hozzászólások
Támogassa a Háromszéket!

Önnek is fontos, hogy megbízható, hiteles forrásból tájékozódjék? Szeret elemzéseket, véleményanyagokat olvasni? Jobban meg akarja ismerni Székelyföld múltját, természeti, kulturális értékeit? Szívesen olvas a háromszéki művelődési életről, új könyvekről, színházi előadásokról? Szereti az alkotó emberekkel, vállalkozókkal, pedagógusokkal, sportolókkal készült interjúkat? A Háromszék napilapnál azért dolgozunk, hogy tartalmas olvasmányokat kínáljunk Önnek.
Ha Önnek is fontos a Háromszék, kérjük, adományával támogassa lapunk internetes kiadását.

Havi támogatás (előfizetés): a megadott összeget havonta automatikusan levonjuk a kártyádról (minimum 5 RON/hó). Bármikor lemondható, a kezeléshez e-mailben küldünk egy egyszer használható kezelő linket.

Szavazás
Ön szerint indokolt a fizetős parkolás kiterjesztése Sepsiszentgyörgyön?









eredmények
szavazatok száma 914
szavazógép