Többéves viszálykodás, ideg- és papírháború tárgya lett az uzoni óvoda, a hajdani grófi Temesváry-kúria, amelyet 1993. november 3-án, a névadó ünnepségen a család jelen lévő tagja, Temesváry Judit nyilvánosan a falunak ajándékozott, noha az épület akkor még állami tulajdonban volt. Erről azonban nem maradt papír, az ajándékozó időközben elhunyt, a birtokot a vitatott örökösök visszaigényelték, vissza is kapták, el is adtak belőle, az óvodáért pedig bért követel a mai gazda. A kérdés szinte minden tanácsülésen szerepel, ám a vélemények igencsak megosztottak.
Elpallta a faluvezetés
A sok indulatot kiváltó történet szálai meglehetősen gubancosnak tûnnek, bár az ügy egyik főszereplője, Áchimescuné Köpe Berta (a Temesváry grófok volt gazdatisztjének leánya, közszájon Bertuska néni) szerint egész egyszerûen arról van szó, hogy a község vezetői önös érdekektől vezetve hozzájárultak a birtok és az óvoda szétszedéséhez, elidegenítéséhez. ? ugyanis jelen volt azon a nevezetes névadó ünnepségen, és a mai napig kapcsolatban áll a család Budapesten élő egyetlen, idős tagjával, Temesváry Mariettával, aki több levélben is megerősítette, hogy az óvodát nem kéri vissza, legyen a falu gyermekeié - és kéri a tanácsot, hogy ne engedje Nagyosy Zoltán kezére jutni. Ennek megértéséhez tudni kell, hogy Temesváry Marietta a régen elhunyt Temesváry János özvegye (és harmadik unokatestvére, tehát rokoni alapon is örököse), a névadó ünnepségen megjelent Temesváry Judit pedig Temesváry Gerő felesége volt; János és Gerő testvérek voltak, az óvoda névadójának, Temesváry Jánosnak a fiai. Temesváry Gerő a névadó ünnepségre súlyos betegsége miatt már nem tudott eljönni, nem sokkal később el is hunyt, özvegye pedig - aki szintén nem érte meg a visszaszolgáltatási törvényeket - végrendeletében Nagyosy Zoltánra és családjára hagyott bizonyos javakat. Áchimescu Berta szerint csak egy marosvásárhelyi ingatlant és Uzonban holmi földeket, nem pedig a kastélyt birtokostól (nagy beltelkekkel és még hét nagy, központi fekvésû gazdasági épületet, többet kitûnő állapotban). A visszaszolgáltatási törvények megjelenése után azonban a Kolozs megyében élő Nagyosy Zoltán mindent visszaigényelt és többévi pereskedés után meg is kapott. Azóta a birtokot feldarabolta, és el is adott belőle, többek között az uzoni tanács titkárának, Bodali Istvánnak. Az óvodaépület használatáért pedig bért kér, nem is keveset, 180 millió lejt havonta. Áchimescu Berta eleinte egymaga, ma már azonban több tanácstag és falubeli erkölcsi támogatásával harcol azért, hogy a kastély a falu tulajdona és óvoda maradjon. Ezért az utóbbi években számtalan levelet, beadványt, panaszt és számonkérést fogalmazott meg a polgármesterhez, prefektúrához, a magyar és a román igazságügy-miniszterhez, főügyészhez, emberi jogi szervezetekhez, és újra meg újra ostromra indul, mert állítása szerint az igazát bizonyító iratok, dokumentumok (köztük a névadó ünnepségen készült videofelvétel is) szőrén-szálán eltûntek, a másik oldalon pedig boszorkányos, a hivatalra egyáltalán nem jellemző, sokszor idő előtti gyorsasággal készülnek az iratok (például az új tulajdonosokra való telekkönyvezés). A mellette álló (de a tanácsban kisebbséget alkotó) tanácstagok szerint az uzoni községháza vezetői legalábbis nemtörődöm módon kezelték az ügyet, a papírokat és a videofelvételt eltüntették, a - meghatalmazással rendelkező - Bertuska néni kérvényeit nem iktatták, a jogtalan visszaigénylést nem fellebbezték meg, minden határidőből kifutottak, a meglévő iratcsomóba nem engednek betekintést, és a falu népével, de még a tanácstagokkal sem közölnek semmit az ügy állásáról - ez a sok ködösítés és mulasztás pedig csak növeli a gyanút. (Kese József lisznyói tanácstag szerint csak meg kell nézni, kik ülnek a Temesváry-földeken, máris világosabbá válik a kép.) Annyi haladást sikerült elérni, hogy a márciusi tanácsülésen kineveztek egy bizottságot, amelynek Budapestre kellene utaznia, hogy személyesen is beszéljen Temesváry Mariettával - erre azonban még nem került sor.
A per újratárgyalható
Az emberek között óriási a felzúdulás, hiszen sokan hallották a névadó ünnepségen, hogy az óvoda a falué marad - és most azzal kell szembesülniük, hogy választaniuk kell gyermekeik kiköltöztetése és a bér kifizetése között, mikor a legszükségesebbekre, pl. utakra sincs elég pénz - állítják a közösségi tulajdonért harcolók, hozzáfûzve, hogy az utóbbi időben több szelídebb-durvább figyelmeztetésben, fenyegetésben volt részük a hatalmon levők részéről. Ennek ellenére nem kívánják feladni: Áchimescu Berta elmondta, Románia főügyészétől is ígéretet kapott a per újratárgyalására. Szerinte több törvénytelenség is történt a tanács és különösen a prefektúra titkárával, Nicolae Cârl?nescuval nagy barátságban lévő uzoni tanácstitkár, Bodali István részéről is, aki már akkor megvett egy beltelket Nagyosytól, amikor az még állami tulajdonban volt. Bertuska néni kétségbe vonja már magának Nagyosynak a jogcímét is, szerinte ugyanis egyáltalán nem igazolta sem rokoni, sem teljes örökösi minőségét, mert abból, hogy Temesváry Judit végrendeletileg ráhagyott valamit, még nem következik, hogy mindenhez jussa van - ahhoz is, amiről 1993-ban nyilvánosan másképp rendelkeztek. Áchimescu Berta szerint a bukaresti emberi jogi szervezetnél azt javasolták, hogy - amennyiben adminisztratív úton nem tudja visszaharcolni az óvodát - pereljen. ? azonban már eddig is nagyon sokat költött, állítása szerint minden egyes levél postázásáért Sepsiszentgyörgyre kellett mennie, mert amit Uzonban adott fel, eltûnt.
Hiányzott a jogi fogódzó
A ,,másik oldal? meghallgatását a legsúlyosabb vádakkal illetett Bodali István tanácstitkárral kezdtük, aki minden további nélkül elismerte, hogy 1999-ben valóban vett egy beltelket a Temesváry-javakat visszaigénylő Nagyosy Zoltántól, de ezért véleménye szerint nem hibáztatható. Megtudta, hogy eladó, volt pénze, és megvette - mondotta, majd megkérdezte: most már egy hivatalnok ne merjen semmit se venni törvényesen sem, pusztán azért, mert megszólják? Az előzményekről elmondta: ő azon a bizonyos névadó-ajándékozási ünnepségen nem vett részt, így nem tudja, mi hangzott el, de a köztudatban úgy él, hogy Temesváry Gerő felesége az óvodát a falunak adta, és hogy létezik egy ajándékozólevél is. Ám a tanácsnál csak egyetlen írásos dokumentum volt, amelyet Temesváry Gerőné az óvoda akkori fenntartójának, az uzoni szeszgyár vezetőségének írt köszönetképpen: ebben megemlíti, hogy nem költöznek haza, ha visszakapják az ingatlant. Amelyet azonban csak 1995-ben, a 112-es törvénnyel lehetett visszaigényelni - a kérvénnyel viszont Nagyosy jelent meg. A helyi bizottság összegyûjtötte a kéréseket, javaslatokat, és azzal továbbította az igénylést a döntésre hivatott megyei bizottsághoz, hogy az óvodát ne adják vissza, inkább kárpótlással rendezzék a követelést. A megyei bizottság két évig halogatta a döntést, majd elutasította a visszaigénylést. Ezért Nagyosy 1997-ben beperelte a megyei tanácsot, és 2002 nyarán megnyerte a pert. Közben az uzoni tanács sem ült tétlenül - állítja Bodali -, 1996-ban kérte a lakás (az óvoda) telekkönyvezését a község nevére - ezért meghívták őket is a perbe, ahol épp az volt a baj, hogy semmiféle érvényes, elfogadható aktával nem tudták igazukat bizonyítani. A pert első fokon elutasították, a brassói táblabíróság azonban megállapította, hogy az ingatlant jogcím nélkül kobozták el, és a 2000/10-es törvény értelmében természetben kell visszaszolgáltatni, függetlenül attól, hogy mi mûködik benne. A per visszakerült a sepsiszentgyörgyi törvényszékre, ahol jogosnak ismerték el a visszaigénylést, és vissza is adták az épületet. Azóta a tanács már több felszólítást kapott, hogy költöztesse el az óvodát, vagy pedig fizessen bért. Ez ügyben már a tanfelügyelőség is háromszor írt a tanácsnak, mindannyiszor a bérleti szerződés megkötését sürgetve. Közben Nagyosy a bíróságtól is kérte az óvoda kiköltöztetését, de ennek a pernek az állásáról Uzonban nem tudnak semmit, a tanfelügyelőség jogtanácsosa képviseli az ügyet. De mi úgysem fogunk kiköltözni - jelentette ki Bodali, aki szerint ebben minden tanácstag egyetért -, eladni pedig nem lehet az óvodaépületet, mert a törvény ötévi bérleti szerződés megkötésére kötelezi a tulajdonosokat. A tanácstitkár ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy Nagyosy örökösödési jogát három bíróság elfogadta, ,,sehol sem mondták ki, hogy nem örökös?, ellenkezőleg, leszögezik, hogy eziránt semmi kétsége nincs az igazságszolgáltatásnak. Bodali szerint a per idején senki sem lépett közbe, hogy van még egy örökös, aki igényt tart a birtokra, és másképp kíván rendelkezni róla - a szándékot jelző levél ugyanis nem elég, hivatalos, az uzoni tanács címére szóló felhatalmazás nélkül a tanács nem járhat el egy magánszemély nevében. ? maga egyetlen olyan papírról tud, ami állítólag létezett, de már nincs meg: arról a kézzel írott ajándékozólevélről, amelyet az óvodában őriztek, de ,,nem került elő?.
Egy váratlan követelés
Tovább bonyolítja az ügyet, hogy most már a katolikus egyház is igényt formál a Temesváry-hagyatékra, Temesváry Marietta ugyanis egy kézzel írott végrendeletben a templomra hagyta - azt, ami Bodali szerint jelenleg nem az övé, sőt, már visszaszerezni is csak egy részét lehetne, perrel. A tanácstitkár úgy véli, a legnagyobb tévedés az volt, hogy az idős hölgy a 10-es törvénnyel - ,,amely az utolsó esély volt? - sem kérte szabályszerûen vissza ,,az örökség rá eső részét?, és ,,nehéz vele megértetni, hogy az adott szó már nem elég, lejártak azok az idők?: akkor is telefonhívással válaszolt, amikor pedig felkérték, hogy írásban tegye. ,,Ha egyáltalán van csúsztatás ebben az ügyben, az ott történhetett, hogy Mariettáról megfeledkeztek? - vélekedett Bodali István, ugyanakkor hozzátette, hogy Temesváry Gerő a bátyjától, Jánostól is örökölt, akinek özvegye, Marietta később újra férjhez ment. ,,Ha legalább az ő részét, az óvoda felét megkaphatná a község, könnyebb lenne tárgyalni Nagyosyval, de egy egész bizottságnak kiutazni Budapestre szintén olyan megterhelés lenne a községi költségvetésnek, amelyet hivatalos módon nem lehet elfogadtatni az ellenőrző hatósággal? - mondotta végezetül a tanácstitkár.
Meg kell egyezni
a bérletben
Mindez a megyei tanfelügyelőség oldaláról nézve roppant egyszerû: mivel az érvényes törvények szerint az oktatási épületek biztosítása és fenntartása a tanács dolga, a bíróság által megállapított tulajdonjogot pedig a megyei intézmény nem bírálhatja fölül, meg kell kötni a bérleti szerződést. Szilágyi János jogtanácsos szerint a tanfelügyelőség ez ügyben üllő és kalapács között van, próbálták fenntartani a párbeszédet Nagyosy Zoltán és az uzoni tanács között, de nem sikerült megegyezésre jutni, mert ,,helyi szinten is konfliktus van?. Keresztély Irma főtanfelügyelő ennél keményebben fogalmazott: elmondta, hogy több tárgyalás során több szóbeli ígéret elhangzott, persze, fenntartások is voltak, de ő úgy látja, a tanács részéről nem volt elég nyitottság az alaposan elmérgesedett kérdés kezelésére. Szerinte az óvoda kilakoltatása komoly bonyodalmakkal járhat, az uzoni tanácsnak ugyanis se vásárolni, se építkezni nincs pénze, és megfelelő üres épülete sincs, ahová száz gyermeket be lehetne költöztetni - így hát az iskolában kell nekik helyet találni, ámbár az is dugig van, amióta átszervezték, és a lisznyói V-VIII. osztályosokat is ide költöztették. Olyan körülményeket pedig, amilyenek között most vannak az óvodások - tágas épület, nagy kert, csendes utca a központ közelében -, egyáltalán nem tudnak nekik teremteni, főleg nem egy-két nyári hónap alatt. A megegyezés még mindig járhatóbb út lenne?
Béres Gyula uzoni polgármester már meglehetősen belefáradhatott az óvoda körüli hercehurcába: néhány mondatban megerősíti a tanácstitkár által mondottakat, és hozzáteszi, hogy végül azért nem ment el Budapestre a kijelölt küldöttség, mert Temesváry Marietta telefonon közölte: erre semmi szükség, ő elkészítteti és elküldi a szükséges felhatalmazásokat a tanács nevére. Ha lett volna valami fogódzó, nem jutottunk volna eddig, de most is csak a rosszindulat meg a tájékoztatlanság tesz keresztbe - vélekedett, mondván, hogy egyesek készakarva félrevezetik az embereket? Arra a kérdésre, hogy vajon a tanács végül kényszerhelyzetben megszavazza-e a bérleti szerződést, vállat vont: nem tudja, de ha meg is szavazza, problémás lesz a pénz előteremtése, mert abból máris kevés van. Elmondása szerint papíron sehol nem szerepel, hogy Nagyosy mennyi bért kérne az épület használatáért, az viszont tény, hogy a napokban kérte az adómentesítést, mert ugyebár mûemlékről van szó?
A legfrissebb fejlemény június 4-i: a tanfelügyelőség megkapta a bírósági határozatot az óvoda kilakoltatásáról. A faluban erről június 6-án még nem tudtak. Fellebbezni 15 napon belül lehet.
Demeter J. Ildikó