Hogyan tovább, piros-fehérek? Igen, piros-fehérek, mert bárhogy is fordult a történelem kereke - az egykor országos rangot kiharcolt együttes akkor éppen Klinger névre hallgatott, akkor éppen a világháború fenyegette a nagyvilágot?, majd a világégést követő aranycsapat, az a Textiles, amelyik kiharcolta az A-osztályba jutást?, a hetvenes évek közepén újra B-osztályba lépett Olt SC s az ott igen tisztes eredményeket elérő gárda?, a kilenc nappal ezelőtt a hazai labdarúgás második vonalába felzárkózott Olt FC -, a város labdarúgósportjának soron lévő zászlóvivő együttese mindig piros-fehér színekben vitte véghez bravúrját, váltotta valóságra a sportbarátok álmát.
Na de maradjunk a mánál, az Olt FC-nél. Nem nagy, de annál göröngyösebb utat szaladt be. Emlékezzünk csak vissza, a rendszerváltás első esztendejében B-osztályos búcsúra kényszerült a csapat, a megszûnés szele söpört végig háza tája felett. Egy maréknyi ember, köztük a leglelkesebb, a legáldozatkészebb Dochi?? Vasile volt. Fáradozása, fáradozásuk eredményeként élt tovább, s jutott a harmadik vonalba a város legreprezentatívabb együttese. Újabb forgószél söpört végig a labdarúgóberken, s C-osztályos együttesünket Viktóriavárosba röpítette. De nem Dochi?át is, ő maradt, s hozzá hasonló áldozathozatalra kész társra talált - Rétyi Ödönre s még néhány nagyon lelkes futballbarátra -, s közösen életre hívták a klubot, s a Kőröspataki Bányásztól D-osztályos helyet vásároltak, majd újra C-osztályos együttest varázsoltak. A név, az változott, a piros-fehér szín viszont maradt. Maradt akkor is, amikor 2001-ben öt focibarát - Chira Ovidiu, Rétyi Ödön, Dochi?? Vasile, Dávid Lajos, Bogdán Csaba - egy sportrészvénytársaságot alakított, mely a csapat gondját-baját magára vállalta, s elhatározta, hogy a lehető legrövidebb idő alatt felhozza az Olt FC-t a sportág második vonalába. Ekkor csatlakozott a polgármesteri hivatal, sportbázissal, anyagi támogatással segített a kitûzött cél elérésében.
Nos, célba érkezett a résztvénytársaság, célba jutott a csapat: Sepsiszentgyörgy labdarúgósportja elfoglalhatja helyét a B-osztályban!
Nem érdekes, mennyit költött a társaság. Tagjai nem akarnak kiemelt hősökként tetszelegni. Egy cél vezéreli továbbra is őket:
B-osztályban tartani a csapatot!
Ez pedig csak úgy kivitelezhető, ha melléjük áll a többi vállalkozó, a város, a megye, s együtt egyengetik a csapat, a labdarúgás szekerét. Erről beszélgettünk a részvénytársaság három tagjával, Chira Ovidiu elnökkel, Dochi?? Vasile sportigazgatóval és Rétyi Ödönnel.
- Nos, uraim, hogyan tovább?
- Tiszta lappal zártuk a bajnoki évet. Minden játékosunkkal szemben törlesztettük az ígéreteket. Nem tehettük másként, hiszen becsülettel teljesítették a hozzájuk fûzött elvárásainkat, célba juttatták a csapat szekerét? Hogyan tovább? Csak együtt a várossal, a megyével képzeljük el a B-osztályos jövőt - felelték kórusban. - A második vonalban magasabbak az anyagi követelmények, nagyobbak a csapattal szembeni elvárások. Valamennyi játékosunknak nyugodt anyagi hátteret kell biztosítanunk, hogy teljes odaadással, gondok nélkül készülhessenek a mérkőzésekre.
- Mit jelent ez pénzben?
- Hozzávetőleg 200 000 dollárral többet, mint amennyivel rendelkezik e pillanatban az Olt Futball Club. Nem kevés, de bízunk abban, hogy mellénk áll a város, bízunk abban, hogy a megyei tanács is beváltja korábban tett támogatási ígéretét, mert mi tagadás, mi is valljuk: az ígéret szép szó, s ha betartják, úgy jó.
- B-osztályban tartani a csapatot. Ez többet jelent, mint hétről hétre készülni a soron következő mérkőzésre, ez a klub egész belső életének, elképzeléseinek az átgondolását jelenti, sőt, megköveteli az utánpótlás-nevelés átszervezését is.
- Logikus. Úgy tervezzük, hogy közösen a futball szakos testnevelőket felvonultató Iskolás Sportklubbal új alapokra helyezzük a gyerek- és ifjúsági központot, s a tehetségkutatást, a tehetségek felfuttatását kiterjesztjük az egész megyére. Hosszú ideig csak úgy maradhatunk a B-osztályban, ha saját nevelésû játékosokra alapozunk. Ilyen irányba kell haladnunk, erre kell összpontosítanunk, mert meggyőződésünk, rengeteg a tehetséges gyerek, csak fel kell figyelni rájuk, csak lehetőséget, teret kell biztosítanunk számukra. Hinni merjük, hogy rövidesen rendeződik a stadion sorsa, s a felesleges perlekedések helyét átveszi a sportélet, a stadionból korszerû, minden igényt kielégítő sportbázis lesz. Közös erőfeszítéssel felszámoljuk a kihasználatlan területeket, edzőpályákat építünk, s a stadion egészét birtokba vehetik a sportolni, játszani vágyó gyerekek, fiatalok. Hinni merjük, hogy a sportvezetés is felnő a helyzet magaslatára, s befogadja édesgyermekei közé a labdarúgást. Befogadja, mert a feljutás göröngyös útjain nem állt mellénk, nem segített.
- Tényleg nem láttam még focimeccsen a megye sportigazgatóját? De legalább az utolsó meccsre, a feljutás ünnepére eljöhetett volna. Távolmaradása őt minősíti? Na de hagyjuk ezt, nézzük inkább a közelgő rajt gondjait. Úgy érezzük sokan, hogy a tavaszt nem használták ki kellően a csapatépítésre, s a jelenlegi keret erősítésre szorul.
- Nem vitás, két-három tapasztalt, már kiforrott játékost kell igazolnunk, s melléjük még három-négy fiatalt a saját házunk tájáról, még pontosabban ifjúsági csapatunkból.
- A feljutást kiharcolt keret marad egészében?
- Egyedül Ghi?? jelentette be távozási szándékát. S akkor sorolnánk is a keretet, melyre számítunk az új idényben: Fábián, Mátyás - kapusok, Bende, Suciu, Mocanu, Papp, Gáll, Gazda, Sovejan, Gheorghe, Botezan, Kulcsár, Rusandu, Ivan, Hadnagy, Orbán, Fodor Róbert (aki most Szépmezőn játszik, de visszahozzuk), a fiatalok közül: Kurtuly, Biró, Simion (Fane kisebbik fia) és az ozsdolai Tibescu.
- Az erősítés? Kikre gondoltak, gondolnak?
- Soroljuk: Oancea (Buz?ui Gloria), aki volt még itt, Dobozi (szintén Buz?ui Gloria) neve is ismerős, akárcsak a Popa neve, aki volt még itt, tavaly viszont a Romradiatort erősítette, s na persze Soós (Szecselevárosi Precizia) is jól ismert, hiszen itt született, na de hadd soroljuk a többit: Cojocaru (Szatmárnémeti Olimpia), Nedelea (Predeál), Popa (Viktóriavárosi Viromet), Rusandu II. (Curtea de Arge?), Papp Elemér (Predeál), Kiss (Kökös), Arcanu (Brassói FC), Andrássi II. (Brassói FC)? Majd eldől, hogy kikkel sikerül megegyezésre jutnunk.
- A szakvezetés?
- Ami biztos, egyelőre még nem hosszabbítottunk szerződést Andrássi Sándor Csabával, aki mindjárt az utolsó bajnoki meccs után vakációra engedte játékosainkat. Megnyugtatjuk a focibarátokat, hogy idejében döntünk a szakvezetés kérdésében.
- Mikor kezdik el a felkészülést?
- Július 3-án.
-És mikor kezdődik a bajnoki küzdelem?
- Ha minden igaz, augusztus közepén, 16-án.
- A három közül melyik csoportban szeretnék látni az Olt FC-t?
- Nem vitás, a második csoportban, azaz a bukaresti csapatokat felvonultató mezőnyben. Ott tisztább a versenyszellem, ott jobban felfigyelnek a csapatokra, ott jobban szem előtt a mezőny. S ez jó a játékosoknak is, hiszen jobban felfigyelnek rájuk, jobban észreveszik tehetségüket, tudásukat.
Azzal búcsúznék, hogy további jó vakációzást, de ezt nem mondhatom, mert a klub vezérkara most kezdett el ám igazán szervezkedni, dolgozni az anyagi háttér megteremtése, a támogatók körének kiszélesítése, a csapat erősítése, frissítése terén, hogy csak néhány igen-igen sürgős tennivalót említsek a dolgok sûrûjéből. Nos, uraim, jó és eredményes munkát kívánok a kánikula napjaira!
(áros)